Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-02 / 36. szám
A „tiszteletdíj" A köszönet, a hála, a szeretet sokféle módon kifejezhető. Napjainkban, mikor az anyagi javak értéke és hajszolása mindennél fontosabb, az erkölcsi megbecsülés, az erkölcsi értékek szinte ismeretlen fogalommá válik. Sok meggyőzödéses hive van annak, hogy a kedvességet, a mosolyt csakis anyagiakkal, pénzzel, értéktárggyal lehet és kell honorálni. A csokor virág hovatovább csupán az ajándék kötelező kiegészítője. Mindent és mindenkinek meg kell hálálni, halljuk gyakran manapság az effajta állásfoglalásokat, nézeteket. A baj talán az, hogy mindinkább nem tudjuk, vagy nem is akarjuk megkülönböztetni, mikor tett valaki szívességet és mikor végezte csupán a kötelességét, munkáját amiért a fizetését kapja. Sajnos, úgy tűnik, egyre többen vannak azok a hivatalnokok, szolgáltatók, orvosok, tanítók, akik munkájukért „tiszteletdíját" várnak. Ennél csak az szomorúbb, hogyha netán erről a „kötelességünkről" megfeledkeznénk, finoman, de pontosan tudtunkra adják, hogy mit várhatunk, illetve nem várhatunk ezentúl tőlük. így hát sok esetben kénytelen a kedves vevő, ügyfél, beteg vagy szülő ajándékot adni, munkaköri kötelességet meghálálni. Sokszor bizony hajlamosak vagyunk az eredetileg jószándékú apró figyelmességet eltúlozni! Nem tudom minek nevezhető az előre megrendelt „ajándék", „figyelmesség" a kötelességből elvégzett munkáért. Szemtelenségnek ? Úgy rémlik, enyhe, e kifejezés. A szünidő még csak a félidőnél tartott, mikor egyik ismerősöm, egy anyuka már gondterhelten, keserűen morfondírozott a következő tanévről. — Előre félek, bírom-e majd az új tanévet pénzzel! Két gyermekemet egyedül nevelem. Még óvodások, de már rengeteg pénzbe kerülnek, holott az óvodai nevelés díjmentes. Arra az időre, mikor iskolások lesznek, gondolni se merek. Kezdődik a tanév, mindegyik óvónőnek virágot és bonbont kell vinni! Aztán jönnek a névnapok, a szülők pénzt gyűjtenek ajándékra. A névnapot jelzi a naptár, de az előzékeny szülők az utóbbi időben már az óvónők, sőt a szakácsnők és takarítónők születésnapját is „felfedezték". SzóváI szinte mindig gyűjtenek, nőnapra, pedagógusnapra, meg mit tudom én még mi mindenre. Az elején az ajándékozást-pénzgyűjtést szervező két szülő, „ki mennyit" alapon kezdte. Tíz-húsz korona csaknem havonta. Dühöngtem magamban minden alkalommal, de mit tehettem, leszámoltam a pénzt, nem szerettem volna különc vagy más, kevesebb lenni, mint a többi. Sajnos, most már a lépést nem tudom, de nem is akarom tartani. Júniusban tanévzáró ajándékra gyűjtöttek. Most már nem „ki mennyit" alapon, hanem kerek-perec kijelentették: egy gyerek 50 korona, két gyerek 100 korona. A megrökönyödéstől meg sem tudtam kérdezni, no de miért ?! Dúltam-fúltam, nekem ennyi nem telik, mondtam. Rámcsodálkoztak, hogy talán csak nem feledkeztem meg a tanév végéről s költöttem el a szükséges pénzt. Az óvónők ez alkalommal kristályvázát kértek. Másképp nem vehetik meg, csak ha egy gyerekre 50 koronát számítanak — magyarázták. Háborogtam, végül mégsem mertem szembeszállni a többséggel, no meg gyerekeimet sem akartam kitenni a jövő évben az óvónők kénye-kedvének. Kénytelen-kelletlen inkább kölcsön kértem. Beleborzongok, ha rágondolok. És ha jövőre is... Én becsületesen dolgozom, senkitől nem kapok és nem is várok el ezért semmilyen külön ajándékot! Vajon mi lett volna, ha a váza helyett a szülők csak a belevaló virágot ajándékozzák az óvónőknek ? Egy osztálynyi gyereken mégsem állhatták volna bosszút... MILICKY JOLÁN (nős) A dohányoscsoport tagjai — Pavlina — a répa földön. ha és 1 500 juh takarmányozása. Amit csak lehet, begyűjt szénának a szövetkezet. Úgy is, hogy a nehezen hozzáférhető helyeket szerződésben, kézzel kaszáltatja le, juhtenyésztésben így szép eredményeket érnek el. Öt kilón felül nyírnak gyapjút egy-egy birkáról, s százon felüli a száz anyára jutó szaporulat is... Ámbár a juhtartás akkor lenne igazán gazdaságos, ha a húst is értékesíteni lehetne, annak pedig most nem nagy a keletje. Vannak hát bőven gondok. Öltözők, mosdók, illemhelyek kellenének minden munkahelyre, és elsősorban pénz, hogy mindez felépülhessen. A pénzhez pedig jobb munka, több termés, nagyobb hozamok . .. Szakemberek. De a szakemberek önmagukban nem tehetnek csodát. Mert van a szövetkezetnek például szakembere — mérnöke — vegyszeres növényvédelemre és gyomirtásra, de nincs elég vegyszere. Pedig gyomirtóra égető szükségük van, hiszen munkaerő hiányában szinte megoldhatatlan a szőlőtermesztés gondja. A korábban elkészült tervek előírják, hogy további területeken kell szőlőt telepíteni, ugyanakkor a jelenlegi ki sem látszik a gyomból. Pontosan: a gyomirtózott kis területen ígéretesen szép, másutt csak a betonoszlopok sejtetik, hogy ott szőlőnek kell lennie ... S hogy ezt a szőlőt — tekintettel a munkaerő-hiányra, arra, hogy nincs más bedolgozási lehetőség a környéken és nem is fóliáznak a kiskertekben — hiába kínálja szerződéses művelésre a szövetkezet, érthető. Az viszont kevésbé, hogy miért nem kaphat a szövetkezet kellő mennyiségű vegyszert. Mondjuk a cukorrépára is, hogy az se legyen olyan nagy gond, mint eddig volt. S akkor talán kevesebb verítékkel, és gyorsabb ütemben lehetne megmászni azt a dombot, amely a járási középszintig vezet, és több erő maradna tán az ott kezdődő útra is... N. GYURKOVITS RÓZA Gasparová Edita, Jab/onzci Matild, Heves Júlia, Gregorová Mária, Reiche lóvá Rozália és Hengová szerződésben kikötött huszonöt napon mezőgazdasági munkát végez. Kifogást e terv ellen nem nagyon emelhet senki, végül is mindenki jól járhat, ha igazán valóra válik, amit a sajógömöriek elgondoltak. Bár ezzel a gondoknak csak egy töredéke oldódna meg. Még mindig ott maradna sürgős feladatként a trágyázás, az öntözés és alagcsövezés kérdése. Szinte a rablógazdálkodással határos, hogy a korábbi években a termőtalaj tápanyag-utánpótlásáról megfeledkeztek. Nyolcszáz hektár van ezért kimerülöben, kétszázon az öntözés jelenti a legnagyobb gondot, és amúgy is sok a mészköves, nehéz talaj. Ráadásként: négy kőolaj-és gázvezeték,' két kész meg egy épülő magasfeszültségű villanyvezeték vonul át a földeken. Ez mind kiesés. A biztonsági sávok, a javítások során tönkretett növényzet, termés, az építkezés során feltúrt talaj, mind a szövetkezet veszteségeit gyarapítja. Igaz ugyan, hogy az építők kötelesek rekultiválni — újra termővé tenni — a talajt, de a valóság az, hogy beletelik tíz éve, míg az eredeti állapotát, termőképességét visszanyeri a föld. S ezekhez az adottsághoz mérten alacsony a differenciális pótlék is. Az ezerháromszáz hektár legelőből és rétből sem sok lehet igazán legelő. Ehhez mérten komoly munka a 2 450 szarvasmar-Ki (mi) lesz nagyobb ?
