Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-08-26 / 35. szám

Az új divat testhez simulóbb holmikat ígér, ezért az eddig rejtve tartott zsírpárnákat el kell tüntetnünk, (egészségünk is így kívánja). Helyi fogyasztás szempontjából nem mindegy, hogy milyen tornát végzünk, és hogy hogyan végezzük el a gyakorlatokat. Igyekeznünk kell, hogy azokat az izomcsoportokat tornáztassuk hangsúlyozottan, ame­lyekre a fogyasztás szempontjából egyénileg szükségünk van. Az alábbiakban a has fogyasztását elősegítő gyakorlatokból mutatunk be néhányat. Az első gyakorlathoz üljünk le a földre és támaszkodjunk az alkarunkra. Emeljük fel és lassan engedjük vissza a talajra nyújtott, zárt lábunkat, legalább 15—20-szor. A másik gyakorlathoz feküdjünk hanyatt, nyújtott karjainkra, talpunkra, váltunkra támaszkodva és emeljük fel a csípőnket 15-20-szor. A következetesen, naponta végzett gyakorlatnak pár héten belül meglátszik a hatása. A gyakorlatok mellett ajánlatos az étkezési szokásokon is javítani. Kerüljük az édességeket, valamint a túlzott mennyiségű tésztafélét. Lehetőleg fekete kenyeret együnk és tömény alkoholt ne fogyasszunk. Ajánlatos hetente egyszer gyümölcsnapot tartani, amikor a korlátlan mennyiségű alma mellett kevés, vízben főtt rizst és sovány tehéntúrót is fogyaszthatunk. Kávét azonban ne igyunk, csak ásványvizet, vagy gyógynövényteát, és azt is cukor vagy méz nélkül. A SZÍV ÉS AZ ALVÁS Éjjel, alvás közben is megtudhatunk egyet s mást szervezetünkről. Aki szívesen alszik magasan feltornyozott párnákon, és időn­ként nehezen lélegzik, annak ajánlatos len­ne megvizsgáltatnia a szívét A megfigyelé­sek szerint ez a szokás szívgyengeségre és ritmuszavarokra utal. Vészjel lehet az is, ha valaki nem tud elaludni a bal oldalán. Az infarktus áldozatainak kb. nyolcvan százalé­ka a megbetegedés előtt nem tudót aludni csak a jobb oldalán, vagy háton fekve. Azoknak is, akiket a fekvő helyzet gyakran köhögésre ingerel, okuk van egy alapos kivizsgálásra. Tudniillik... vannak tökéletes családok, melyek arról ismerhetők fel, hogy náluk min­den szép, jó és követendő, míg má­sutt minden rossz, rút és elvetni való. A tökéletes családok nyelvhasználatá­ban főszerep jut a „nálunk" szónak. „Nálunk" van a legnagyobb rend, tisz­taság, „nálunk" a legtisztább az ab­lak, a szőnyeg, „nálunk" a legszebben mosott a ruha, legfényesebb a pohár, „nálunk" mindig az ebédlőben terí­tünk, „nálunk" mindenki papucsot kap, bezzeg másutt! A sáros cipőjük­kel hordják be a vendégek a szőnyeg­re a koszt, másutt már megint poros volt a csillár meg a radiátor, látszott az ablakon, hogy hónapok óta nem csavarozták szét, foltos volt a sző­nyeg ... És „nálunk" megünnepelünk min­den születésnapot, névnapot, házas­sági évfordulót, s nem normálisak az X-ék, akik az első randevújuk évfordu­lóját ünnepük meg minden esztendő­ben, vagy az Y-ék akik arról emlékez­nek meg, hogy a férj ötvenévesen diplomát kapott... A kérdés nyitja az, hogy minden családnak vannak szokásai, minde­nütt meghonosodnak bizonyos szer­tartások, amelyek az adott környezet­ben sokat jelentenek. Mert nálunk más szokások, más szertartások ala­kultak ki, még nem jelenti azt, hogy másutt, mások rosszabbak, mint mi vagyunk. Van, aki szórakozni szeret, barátko­zó, gyakran hív vendéget, sőt hívatla­nul is beállíthatnak hozzá ismerősei, „ha hoztok, esztek" alapon is. Mások csak alaposan előkészített vendégsé­geket tartanak, ritkán, de akkor töké­letesen megadva a módját evésnek, ivásnak. Melyik jobb? Ne mi döntsük el a kérdést. Hagyjuk rá másokra, hogy eldöntsék, nekik mi felel meg, mi a jó. Van, aki csak alaposan előkészí­tett lakásban hajlandó vendéget fo­gadni, más alig várja, hogy legyen néhány széke, amire látogatóit ültet­heti, s nem törődik azzal, hogy félig berendezetlen a háza. Örül annak, hogy lakáshoz jutott, s örömét meg­osztja barátaival is, vagy akkor is oda­adja a kenyere felét, ha holnapra már neki sem marad ... A gyerek eleve azt hiszi, hogy min­den úgy van rendjén, ahogy nálunk (azaz otthon) tapasztalja. S ha ráadá­sul még dicsfény is övezi a családi szokásokat, oktalan gőg fogja el és minden iránt bizalmatlan, amit lát. Ha később mégis rájön, hogy másutt mu­latságosabb, mint nálunk, talán eszé­be jut az is: másutt jobb gyereknek lenni is. Persze a családon belül is nehéz az /pUx2tcÓlLC- 'lüífóőc /cucc/ct Kertészkedöknek Vizsgáljuk át magas- és lu­­gasmüvelésű szőlőnket, s pótoljuk a kibomlott, elsza­kadt kötözéseket. Egyúttal úgy igazítsuk a fürtöket, hogy a nap minél jobban érje a bogyókat. Kössük föl a földre lógó fürtöket, nehogy szennyeződjenek, besározódjanak. A le­érett tőkékről az összes fürtmaradványt szedjük le, a rothadókat, fertőzötteket gyűjtsük össze, égessük el. Ezzel az érés idején sok bosszúságot okozó darazsakat is jobban távol tarthatjuk a még ezután érő fajtáktól. A darázs kártételét zacskózással akadályozhatjuk meg. Előtte nézzük át ala-Kisúüattenyésztöknek A tojópulykát egy, legfeljebb két évig érdemes megtarta­ni. A pulyka ugyanis — a tyúkhoz, kacsához hasonló­an — évről évre kevesebbet tojik. Igaz viszont, hogy amelyik pulykatojó a tenyésztés első évében viszonylag kevés posan a fürtöket, a szürke- vagy fakórotha­dással fertőzött részeket vágjuk ki, s csak ezután tegyük fel a zacskókat. Ez lehet tüll, pergamen vagy lyuggatott műanyag fólia. Összefüggő szőlőültetvény telepítését ter­vezve, már most célszerű talajfelvételezés­sel megállapítani a talajlakó kártevők egyedszámát. Ha a vizsgálat talajminták­ban négyzetméterenként 2—3 db idős pa­jort találunk, érdemes a telepítést egy évvel későbbre halasztanunk. Ha fiatal pajorok vannak a talajban, akkor már most fertőtle­nítsük a területet. tojást rak, a másodikban pótolni szokta. Törzsállományváltáskor minden egyedet célszerű kicserélni, egy-két öregebb állatot nem érdemes meghagyni, mert betegség­hordozók lehetnek, megfertőzhetik a fiata - labbakat, akkor is, ha a betegségnek nyo­ma sem látszik rajtuk. Szalay Zoltán rajza eligazodás, mondhatja azt az apa (a férj): „nálunk otthon", s az nem ugyanazt jelenti, mintha az anya (a feleség) mondaná, hogy „nálunk ott­hon". Az egyszerű „nálunk" általában ugyanazt jelenti, a közös, mostani ott­hont. A „nálunk otthon" az elengedő családokat, amelyeknek szokásaiból mind a két fél átment valamit a „ná­­lunkba". De az már egy másik „ná­lunk" lesz. Ám erről is jó tudni, hogy nem esztétikai ítélet, tehát hogy egy tárgy, egy műalkotás nem azért szép, mert a miénk, a mi tulajdonunk. Hogy nem erény, vagyis valami nem azért jó vagy nemes cselekedet, mert otthon is igy csináljuk. Hogy nem a jó modor tartozéka, mert viselkedésünk nem azért kifogástalan, mert a miénk, szo­kásaink nem azért jók, mert a csalá­dunkban honosították meg azokat... Mi hát a megoldás?Természetesen az arany középút. Alkalmazkodni a szülői ház szokásaihoz, de nem kriti­kátlanul azonosulni velük. Ne vessünk el olyan szabályokat, szokásokat, amelyek helytelen, káros voltáról — mint érett, gondolkodó emberek — nem győződtünk meg, de ne tartsunk ki olyan szokások mellett sem, ame­lyeket fölény, gőg, mások lenézése hat át, illetve az a törekvés, hogy megkü­lönböztessük magunkat másoktól. Az illemtan az olyan magatartást és szokásokat helyesli, amelyek a társa­dalmi együttélést könnyítik, teszik szebbé, mert melegség, figyelmesség, humor, türelem van bennük. Tiszteljük hát mások ízlését, szoká­sait, tulajdonságait, ha különböznek is a miénktől!

Next

/
Thumbnails
Contents