Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-08-26 / 35. szám
Az új divat testhez simulóbb holmikat ígér, ezért az eddig rejtve tartott zsírpárnákat el kell tüntetnünk, (egészségünk is így kívánja). Helyi fogyasztás szempontjából nem mindegy, hogy milyen tornát végzünk, és hogy hogyan végezzük el a gyakorlatokat. Igyekeznünk kell, hogy azokat az izomcsoportokat tornáztassuk hangsúlyozottan, amelyekre a fogyasztás szempontjából egyénileg szükségünk van. Az alábbiakban a has fogyasztását elősegítő gyakorlatokból mutatunk be néhányat. Az első gyakorlathoz üljünk le a földre és támaszkodjunk az alkarunkra. Emeljük fel és lassan engedjük vissza a talajra nyújtott, zárt lábunkat, legalább 15—20-szor. A másik gyakorlathoz feküdjünk hanyatt, nyújtott karjainkra, talpunkra, váltunkra támaszkodva és emeljük fel a csípőnket 15-20-szor. A következetesen, naponta végzett gyakorlatnak pár héten belül meglátszik a hatása. A gyakorlatok mellett ajánlatos az étkezési szokásokon is javítani. Kerüljük az édességeket, valamint a túlzott mennyiségű tésztafélét. Lehetőleg fekete kenyeret együnk és tömény alkoholt ne fogyasszunk. Ajánlatos hetente egyszer gyümölcsnapot tartani, amikor a korlátlan mennyiségű alma mellett kevés, vízben főtt rizst és sovány tehéntúrót is fogyaszthatunk. Kávét azonban ne igyunk, csak ásványvizet, vagy gyógynövényteát, és azt is cukor vagy méz nélkül. A SZÍV ÉS AZ ALVÁS Éjjel, alvás közben is megtudhatunk egyet s mást szervezetünkről. Aki szívesen alszik magasan feltornyozott párnákon, és időnként nehezen lélegzik, annak ajánlatos lenne megvizsgáltatnia a szívét A megfigyelések szerint ez a szokás szívgyengeségre és ritmuszavarokra utal. Vészjel lehet az is, ha valaki nem tud elaludni a bal oldalán. Az infarktus áldozatainak kb. nyolcvan százaléka a megbetegedés előtt nem tudót aludni csak a jobb oldalán, vagy háton fekve. Azoknak is, akiket a fekvő helyzet gyakran köhögésre ingerel, okuk van egy alapos kivizsgálásra. Tudniillik... vannak tökéletes családok, melyek arról ismerhetők fel, hogy náluk minden szép, jó és követendő, míg másutt minden rossz, rút és elvetni való. A tökéletes családok nyelvhasználatában főszerep jut a „nálunk" szónak. „Nálunk" van a legnagyobb rend, tisztaság, „nálunk" a legtisztább az ablak, a szőnyeg, „nálunk" a legszebben mosott a ruha, legfényesebb a pohár, „nálunk" mindig az ebédlőben terítünk, „nálunk" mindenki papucsot kap, bezzeg másutt! A sáros cipőjükkel hordják be a vendégek a szőnyegre a koszt, másutt már megint poros volt a csillár meg a radiátor, látszott az ablakon, hogy hónapok óta nem csavarozták szét, foltos volt a szőnyeg ... És „nálunk" megünnepelünk minden születésnapot, névnapot, házassági évfordulót, s nem normálisak az X-ék, akik az első randevújuk évfordulóját ünnepük meg minden esztendőben, vagy az Y-ék akik arról emlékeznek meg, hogy a férj ötvenévesen diplomát kapott... A kérdés nyitja az, hogy minden családnak vannak szokásai, mindenütt meghonosodnak bizonyos szertartások, amelyek az adott környezetben sokat jelentenek. Mert nálunk más szokások, más szertartások alakultak ki, még nem jelenti azt, hogy másutt, mások rosszabbak, mint mi vagyunk. Van, aki szórakozni szeret, barátkozó, gyakran hív vendéget, sőt hívatlanul is beállíthatnak hozzá ismerősei, „ha hoztok, esztek" alapon is. Mások csak alaposan előkészített vendégségeket tartanak, ritkán, de akkor tökéletesen megadva a módját evésnek, ivásnak. Melyik jobb? Ne mi döntsük el a kérdést. Hagyjuk rá másokra, hogy eldöntsék, nekik mi felel meg, mi a jó. Van, aki csak alaposan előkészített lakásban hajlandó vendéget fogadni, más alig várja, hogy legyen néhány széke, amire látogatóit ültetheti, s nem törődik azzal, hogy félig berendezetlen a háza. Örül annak, hogy lakáshoz jutott, s örömét megosztja barátaival is, vagy akkor is odaadja a kenyere felét, ha holnapra már neki sem marad ... A gyerek eleve azt hiszi, hogy minden úgy van rendjén, ahogy nálunk (azaz otthon) tapasztalja. S ha ráadásul még dicsfény is övezi a családi szokásokat, oktalan gőg fogja el és minden iránt bizalmatlan, amit lát. Ha később mégis rájön, hogy másutt mulatságosabb, mint nálunk, talán eszébe jut az is: másutt jobb gyereknek lenni is. Persze a családon belül is nehéz az /pUx2tcÓlLC- 'lüífóőc /cucc/ct Kertészkedöknek Vizsgáljuk át magas- és lugasmüvelésű szőlőnket, s pótoljuk a kibomlott, elszakadt kötözéseket. Egyúttal úgy igazítsuk a fürtöket, hogy a nap minél jobban érje a bogyókat. Kössük föl a földre lógó fürtöket, nehogy szennyeződjenek, besározódjanak. A leérett tőkékről az összes fürtmaradványt szedjük le, a rothadókat, fertőzötteket gyűjtsük össze, égessük el. Ezzel az érés idején sok bosszúságot okozó darazsakat is jobban távol tarthatjuk a még ezután érő fajtáktól. A darázs kártételét zacskózással akadályozhatjuk meg. Előtte nézzük át ala-Kisúüattenyésztöknek A tojópulykát egy, legfeljebb két évig érdemes megtartani. A pulyka ugyanis — a tyúkhoz, kacsához hasonlóan — évről évre kevesebbet tojik. Igaz viszont, hogy amelyik pulykatojó a tenyésztés első évében viszonylag kevés posan a fürtöket, a szürke- vagy fakórothadással fertőzött részeket vágjuk ki, s csak ezután tegyük fel a zacskókat. Ez lehet tüll, pergamen vagy lyuggatott műanyag fólia. Összefüggő szőlőültetvény telepítését tervezve, már most célszerű talajfelvételezéssel megállapítani a talajlakó kártevők egyedszámát. Ha a vizsgálat talajmintákban négyzetméterenként 2—3 db idős pajort találunk, érdemes a telepítést egy évvel későbbre halasztanunk. Ha fiatal pajorok vannak a talajban, akkor már most fertőtlenítsük a területet. tojást rak, a másodikban pótolni szokta. Törzsállományváltáskor minden egyedet célszerű kicserélni, egy-két öregebb állatot nem érdemes meghagyni, mert betegséghordozók lehetnek, megfertőzhetik a fiata - labbakat, akkor is, ha a betegségnek nyoma sem látszik rajtuk. Szalay Zoltán rajza eligazodás, mondhatja azt az apa (a férj): „nálunk otthon", s az nem ugyanazt jelenti, mintha az anya (a feleség) mondaná, hogy „nálunk otthon". Az egyszerű „nálunk" általában ugyanazt jelenti, a közös, mostani otthont. A „nálunk otthon" az elengedő családokat, amelyeknek szokásaiból mind a két fél átment valamit a „nálunkba". De az már egy másik „nálunk" lesz. Ám erről is jó tudni, hogy nem esztétikai ítélet, tehát hogy egy tárgy, egy műalkotás nem azért szép, mert a miénk, a mi tulajdonunk. Hogy nem erény, vagyis valami nem azért jó vagy nemes cselekedet, mert otthon is igy csináljuk. Hogy nem a jó modor tartozéka, mert viselkedésünk nem azért kifogástalan, mert a miénk, szokásaink nem azért jók, mert a családunkban honosították meg azokat... Mi hát a megoldás?Természetesen az arany középút. Alkalmazkodni a szülői ház szokásaihoz, de nem kritikátlanul azonosulni velük. Ne vessünk el olyan szabályokat, szokásokat, amelyek helytelen, káros voltáról — mint érett, gondolkodó emberek — nem győződtünk meg, de ne tartsunk ki olyan szokások mellett sem, amelyeket fölény, gőg, mások lenézése hat át, illetve az a törekvés, hogy megkülönböztessük magunkat másoktól. Az illemtan az olyan magatartást és szokásokat helyesli, amelyek a társadalmi együttélést könnyítik, teszik szebbé, mert melegség, figyelmesség, humor, türelem van bennük. Tiszteljük hát mások ízlését, szokásait, tulajdonságait, ha különböznek is a miénktől!
