Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-08-05 / 32. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1895. augusztus 5-én halt meg Engels Frigyes, a nemzetközi munkásmozgalom egvik legnagyobb vezetője. 1975. augusztus 9-én hah meg Dimitrij Soszlakovics szovjet zeneszerző. 1806. augusztus 10-én halt meg Michael Haydn német zeneszerző, karmester, orgonista. 1866. augusztus 12-én született Jacinto Benavente. Nobel-dijas spanyol drámaíró. KÖNYV Miért isznak a nők? „Miért ne! Ha a férfiak megtehetik!" — mondja majd a nők egy része, ha e könyveimként szereplő kérdést elolvassa. A másik része pedig megpróbál feleletet találni e kérdésre. Úgy, ahogy Valkai Zsuzsa, a könyv szerzője tette, részleteiben vizsgálva a női alkoholizmus sajátos és általános jegyeit. Hogy a kérdésre adott felelete nem foglalható egy sorba, egy mondatba, talán érthető és megbocsátható. Ahogy a könyvből megtudtam, a nők (azt hiszem, a férfiakkal is ez a helyzet) nem egyetlen ok miatt isznak. Alkoholtúlfogyasztásuk mögött az önbizalom hiánya, sérült, irreális önértékelés, éretlen azonosság-tudat, stressz, az öröklött és kömyeze-Valkai Zsuzsa Miért isznak a ti hatások, a szocializációs folyamat hiányosságai. zavarai, érzelmi sérülés húzódhat meg. A szerző sokszor egybeveti a férfi és a női alkoholisták adatait. Nem indokolatlan ez az összehasonlítás, mivel a férfi és a nö megítélése már az ókortól kezdve eltérő volt ebben a kérdésben. Az ókori rómaiak pl. megölhették italozáson ért feleségüket. S ha ma messze vagyunk is az ilyesmitől, a részeg férfi és a részeg nö képe nem ugyanolyan érzéseket vált ki a szelíd honpolgárban. Az eddigi vizsgálatok eredményei pedig, amelyek szerint az anya alkoholfogyasztása kétszerte veszélyesebb az utódokra, mint az apáé, az ilyen „másképplátást" még tudományosan is alátámasztják. Vissza a miérthez. 50 %-a az alkoholbetegeknek szociális mintát követ, azaz azt teszi, amit a környezetében tapasztal. Az alkoholbetegek másik fele valamilyen személyiségdefektusát próbálja az alkohollal gyógyítani. És van itt egyfajta szociológiai magyarázata is, miszerint az alkoholizmus, a mértéktelen alkoholfogyasztás, ott válik társadalmilag károssá, ahol a társadalom dezintegrációja előrehaladott, ahol a társadalomra normavesztés, anómiás állapot a jellemző. A Magvető Kiadó Gyorsuló idő sorozatában megjelent, nálunk is kapható kötet Kiutak fejezete, az alkoholista gyógyulását az elveszett önértékelés, önbizalom, realitásérzék, feszültségekkel való szembenézés képességének a visszaszerzésében látja. Nyilván igaza van. Persze, jó lenne, ha erre az igazságra nem lenne szükség. Következésképpen : ha nem lenne szükség az alkoholizmus okainak vizsgálatára. Mert akkor ugye, már ott tartanánk, hogy nem kéne feltenni ezt a kérdést. Ambrus Ferenc Népszokások Filkeházán Hogy nem minden esetben érvényes az ismert szólásmondás, mely szerint „senki sem próféta a saját hazájában", ezt kimondatlanul ugyan, de kötetével megcáfolja Petercsák Tivadar néprajzkutató, akinek a fenti címen jelent meg a debreceni KLTE Néprajzi Tanszéke „Studia folkloristika et ethnographica" sorozatának tizenhatodik kötetének egy összefoglaló néprajzi gyűjtése szülőfalujának Filkeházának folklórjából. A kötet többek közt ékes bizonyítéka annak, hogy a hajdani paraszti életnek sok közös vonása volt, nemzetiségre való tekintet nélkül. A könyv a naptári év ünnepkörének évszakok szerinti bemutatásával, az azokhoz fűződő szokásmagyarázatokkal kezdődik. Ezt követi a gazdasági élethez fűződő szokások és hiedelmek leírása. A kötet harmadik része az emberi élet fordulóit (születés, házasság, halál) ismerteti. Filkeháza lakossága nemzetiségileg vegyes összetételű. A 17. század végére a Hegyköz magyar lakossága elvándorolt, nagyobb részt dél felé, esetleg a törőktől felszabadult területekre. Helyüket részben szlovák és kárpátukrán betelepülök foglalták el. A lakosság összetétele miatt a szerző nálunk is végzett családnévgyűjtést, a Kassa-vidéki (Kosice-vidiek), a Tőketerebesi (Trebisov) és a Michalovcei járás több községében. Ide kívánkozik még, hogy a KLTE Néprajzi Tanszéke által szerkesztett sorozatok közül több foglalkozik vegyes lakosságú. szlovák-magyar területek népi kultúrájával, bizonyítva, hogy vannak még bőven kutatási lehetőségek és a szaktudomány továbbra is szükségét érzi az effajta összehasonlító elemzéseknek. D. Varga László Üres zsebbel a világ körül A fiatal cseh iró, Bohuslav Snajder, olyan álmát valósította meg, amelyet úgyszólván valamennyien dédelgetünk magunkban: körülutazta a Földet. Manapság a televízió már szinte mindent emberközelbe hoz. Idegen tájakat, népeket, szokásokat, természeti és ember alkotta csodákat. Csak azt nem tudja nyújtani, ami miatt az emberek újra meg újra fölkerekednek — sokszor nem kis áldozatok árán —, hogy megismerjék, -tapasztalják a világot. S ez nem más, mint a felfedezés semmi mással nem helyettesíthető közvetlensége, öröme, egyedisége. Nem kis áldozatok árán — írtuk. Nos, Bohuslav Snajder éppen az ellenkező véglet irányából valósította meg dédelgetett tervét: üres zsebbel vágott neki a világ körüli útnak! Minden poggyásza egy hálózsák egy fényképezőgép — ezt útközben ellopták tőle, de munkát vállalt, s a megkeresett pénzen újat vett —, egy írógép és egy hátizsák volt. így vándorolt országról országra, kontinensről kontinensre. Rövid nyugat-európai barangolás után hajóra szegődve kelt át az Atlanti-óceánon. A kanadai északon aranymosók és eszkimók közé is eljutott. Hat hónap alatt szelte át az Egyesült Államokat New Yorktól San Franciscóig. Drágaköveket keresett az ausztrál sivatagban, Kambodzsába a polgárháború küszöbén érkezett, aztán következett az újabb megpróbáltatás, a Himalája ... Ezer meg ezer kilométert tett meg autóstoppal, fehérhajókon, túlzsúfolt indiai vonatokon, rázós autóbuszok tetején a közel-Keleten. Barátok és pénz nélkül utazván, kizárólag a véletlenre volt utalva és azokra az emberekre, akikkel a sors összehozta. Igyekezett hű képet nyerni a vágyaikról, gondjaikról, örömeikről, kétségbeeséseikről. Úgy is Írhatnánk : az igazat kereste egész útja során a huszadik század emberéről. Sokféle náció legkülönbözőbb korú, foglalkozású, felekezetű és anyagi helyzetű emberével verődött össze útja során rövidebb-hosszabb időre. Vacsorázott milliomossal, hogy másnap már az Üdvhadsereg izetlen babfőzelékét egye. Utazás előtti hitében (számításaiban?) megbizonyosodott: a világ tele van olyan emberekkel, akik hálásak tudnak lenni azért, ha valaki meghallgatja őket. Ha valakin — például egy ágrólszakadt, üres zsebbel vándorló idegenen — segíthetnek. Mégha olyan csekély mértékben is, mint amikor odaadjuk a hiányzó koronát egy kis srácnak, hogy bemehessen a moziba. Az a korona ugyanis nem húzza ki az embert a bajból, de helyébe egész napra megmarad a melengető jó érzés, hogy valakin segítettünk. Bohuslav Snajder világ körüli „csavargása” tizenhét hónapig tartott. A róla írott színes és fekete-fehér felvételekkel gazdagon ellátott könyvet — melyet szlovák fordításban (Tulákom po vSetkych poludníkoch) nemrég jelentetett meg az Obzor kiadó — egyhuzamban kell elolvasni. Főleg ilyenkor, a nagy nemzetközi népvándorlás időszakában, amikor ha ténylegesen talán nem, gondolatban annál inkább messzi tájak felé indul az ember. Bereck József FOLYÓIRAT História A Magyar Történelmi Társulat évente hatszor megjelenő folyóirata, a História, 1986-os évi 3—A. összevont száma a török hódítás századairól közöl írásokat, szakmailag elismert történészek tollából. A hódoltság időszakának meglehetősen tág problematikáján belül a tanulmányfüzér fókuszpontja Buda 1686. évi visszavétele. 1683-ban a Kara Musztafa vezette török előrenyomulás majdnem sikerrel járt, a török sereg kis htján elfoglalta Bécset. A Bécs alatti vereség azonban nem puszta vereséget jelentett. A törökök európai hatalma megtört. Nemzetközi síkon is egymásra találtak a törökellenes szándékok. 1683- ban I. Lipót és Sobieski János szövetséget kötött arra az esetre, ha a török megtámadná Bécset. A kettős szövetség 1684- ben „Szent Ligává" bővült Velence és XI. Ince pápa csatlakozásával. A „Ligához" — a tatárok miatt — meg kellett szerezni Oroszországot, majd — igaz Buda megvételéig csak titokban — Erdélyt. A XVII. század törökellenes diplomáciai lépéseit R. Várkonyi Ágnes cikke elemzi. A „Szent Liga" szorgalmazójáról, XI. Ince pápáról Vanyó Tihamér ír. Érdekes dolog Hegyi Klára tollából a török birodalom belső helyzetéről olvasni úgy, hogy a korabeli magyarország török elnyomás hatékonyságát is figyelemmel kísérhetjük. Szép gesztus a folyóirat részéröl, hogy a kor nagy egyéniségeit, Petneházy Dávidot, Lotharingiai Károlyt stb. bemutatva, nem feledkezik meg a török politika formáiról sem (Csonka bégről Haraszti György nyújt rövid portrérajzot). „Buda expugnata" — örvendezett Európa 1686. szeptember 2-án. Kéthónapos harc után a mintegy 80 ezres szövetséges sereg megtörte a kb. 10 ezer főnyi — Abdurrahman pasa által vezetett — török sereg erejét. Az események krónikáját terjedelmes írásában Varga J. János közli. A korabeli hadviselési körülményeket, haditechnikát, hadellátást stb. vizsgáló cikkeket térképek, rajzok teszik szemléletessé. Az ismeretlen török kifejezéseket mellékelt lexikon értelmezi. Ez év szeptember 2-án emlékezünk meg Buda felszabadulásának 300. évfordulójáról. A História — ez a kiváló történelmi szaklap — megrendelhető a prágai Magyar Kultúrában. Kovács Tibor
