Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-29 / 31. szám

Hangáradat Bruckner, Mahler, Liszt, Wagner hagyaté­kát, közvetlen kapcsolatban e neves zene­szerzők még élő kortársaival. 1933-ban Budapestre került a bratislavai születésű Dohnányi Ernő mesterosztályába a Liszt Ferenc Zeneakadémián, s egyben lehető­sége nyílt együttműködni a Magyar Rádió zenekarával. Mindössze 26 éves volt, ami­kor e zenei testület első karmestere lett. Megtisztelő megbízatás, de egyben igé­nyes feladatkör. Dohnányi helyetteseként a mester közvetlen közelében dolgozha­tott, sőt gyakran a koncertjeit is vezényel­hette. A fiatal művész hazai és külföldi fellépéseit sikerek sora gazdagította. Mű­vészete elismeréseként 1936-ban a New York-i egyetem Collage of Music diszdok­­torává avatták.' Pedagógiai tevékenysége is ezidőben kezdődött. 1938-tól már a Zeneakadémia tanára. A budapesti évek sok értékes művészi találkozással telítet­ték a mester életét. Közeli kapcsolatba került Kodály Zoltánnal, és műveit gyak­ran szólaltatta meg. Budapesten működött, a nyári hóna­pokban meg Salzburgban, mégsem szakí­totta meg a kapcsolatát a bratislavai ze­nei élettel. Többször vendégszerepeit a Szlovák Rádió zenekarával, kapcsolatot tartott fenn Moyzessel, Bábu Sekkel. Schimpllel, Macudzirtskyval és gyermek­kori barátjával, Eugen Suchort zeneszerző­vel is, akinek művei állandóan szerepeltek a mester koncertprogramjain. A felszabadulás után hazai pályán foly­tatja tevékenységét, s mint gazdag ta­pasztalattal és gyakorlattal rendelkező nemzetközi viszonylatban is elismert szakember a kibontakozó szlovák zenei élet nagy egyénisége lesz. 1949-től a Bra­tislavai Rádió zenekarát, majd a Szlovák Filharmónia szimfonikus zenekarát vezeti. Ez a korszak jelenti a legproduktívabb éveit. Rajter nemcsak kiváló tolmácsoló­­ja, de sugalmazója is lesz a szlovák nem­zeti kultúra több jelentős alkotásának. Ö vezeti be a zenei életbe, formálja koncert­­pódiumi változatát Suchort müveinek, ve­zényli Moyzes, Cikker, Ferenczy, Jurov­­sky, KardoS szerzeményeit. Rajter neve a köztudatban azonban elsősorban Brahms műveihez kapcsolódik. Nemcsak azért, mert gyakran és szívesen szólaltatta meg szimfóniáit, hanem talán azért is, mert Brahms zenéjének mély humanizmusa, az élet értékeibe vetett hite, férfias alázata közel áll a dirigens jelleméhez és gondol­kodásmódjához. Éppen ezért kapjuk a diri­gens interpretációjában Brahms alkotása­inak meggyőző és élethü változatát. Raj­ter mester azonban tiltakozik ezen „be­skatulyázás" ellen. Mert ugyanúgy szíve­sen vezényli a klasszikusok és a többi romantikus zenei hagyatékát, mint a XX. század zenéjét, akár Strausst, Bartókot vagy Sztravinszkijt. Dr. Ludovít Rajter művészi egyéniségét mindenekelőtt az élő gyakorlat, a hang­versenytermek és stúdiók formálták. Azok az itt töltött megszámlálhatatlan órák, napok, az elmúlt ötvenhat év aktív interpretációs tevékenysége, amely egye­dülálló művészi találkozásokkal és együttműködésekkel zsúfolt. A világhírű zenekarok közül említsük a Moszkvai Fil­harmóniát, a Bécsi Szimfonikusokat, a Cseh Filharmóniát, a RAI Milánót; a szólis­ták legnevesebbjei közül is csak néhányat — Emil von Säuert, Liszt utolsó növendé­két, Hubay Jenőt, Bartók Bélát, Záthurec­­ky Edét, David és Igor Ojsztrahot. Badura- Skodát, Buchbindert. Fischer Annie-t, Dar­­rét, Navarrát. Hivatásának tekintette: a zene szaván szólni, ami annyit jelent, mint lépést tarta­ni a jelennel, de egyben újjáéleszteni rég­múlt évszázadok mestereinek az elképze­léseit — a partitúrában szorongó sok-sok kottafejből olyan zenét varázsolni, amely korhű, egyszersmind a jelen emberében is visszhangra talál. A karmesteri pálca mű­vészének egyedülálló kreációi világszerte élnek a zenekedvelő közönség emlékeze­tében, hazai és külföldi hanglemezfelvéte­lek egész sora őrzi stílusban sokrétű re­pertoárját. Rajter mester életműve a bécsi klasszicizmus, főleg Mozart és Beethoven hagyatékából nőtt fel, az újromantika mestereinek partitúráin terebélyesedett, s jelenünk zenéje több ősbemutatójában ta­lált művészi beteljesedésére. Kérem, kissé halkabban! ÍRTA Most szép! ÉLET Beintés az üstdobnak Az évek visszatarthatatlanul múlnak. Rendíthetetlen, együteműén előrehaladó tempójuk azonban csak egyik külső meg­határozója az emberi életnek. Valósabb,, igazabb, meggyőzőbb az a belső erő, szel­lemi frissesség, fizikai kondíció, lankadat­lan alkotóvágy, ami dacosan ellenállva a múló időnek, kiapadhatatlan forrásként készteti az embert újabb, mindig nagyobb és érettebb tettekre. Ilyen erős és szeren­csés egyéniség Rajter mester is, akinek élete, nyolc évtizede ellenére, ma is mun­kával telített, akiről a szónál, ennél a fényképsornál is többet mond zenéje, amely élő, állandó szerves része jelenünk zenekultúrájának. SCHREIBERNÉ JANDA ILDIKÓ KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents