Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-22 / 30. szám

SZÉPSÉGÁPOLÁS A tiszta, bársonyos bőr kevés ember­nek adatott meg. Sokan nem tudják, hogy bőrük milyensége nagyban függ emésztésüktől. A szakemberek azt állít­ják, hogy a jó emésztést kiválóan előse­gíti, ha reggelre megiszunk egy pohár meleg vizet. ízleni biztosan nem fog, de szép bőrünk érdekében próbáljuk ki! Sok bosszúságot okoz, ha reggel megduzzadt szemmel ébredünk fel. En­nek kiváltója lehet éjszakai arcápoló krémünk is, amely a szempillánkon ke­resztül éjjel beszivárog a szemünkbe (tehát az első tanács, próbáljuk meg mellőzni az éjjeli szemkrémet, míg megbizonyosodunk róla, valóban ez-e az okozó). De lehet a túl alacsony párna, a rossz vérkeringés is a dagadt szem okozója. Ilyenkor segíthet, ha a szaküzletekben kapható nyírfalevélböl főzetet készítünk (két nagy kanál nyírfa­levelet leforrázunk, és 10 percig állni hagyjuk), s ebbe az oldatba mártott vattát helyezünk a szemünkre. Vízelszí­vó hatása van. A szem alatti sötét karikák nem min­dig az éjszakai élet következményei, valamilyen betegség jelzői is lehetnek, ha hirtelen keletkeztek. Kozmetikailag púderrel ellensúlyozhatok, de legjobb felkeresni az orvosunkat. Friss közérzetünk érdekében naponta alkalmazhatjuk az alábbi masszázst : mártsuk a törülközőt hideg vízbe és sodorjuk össze. Egész testünket masz­­szírozzuk át vele olyan gyorsan és erő­sen, ahogyan csak bírjuk. Ezután száraz törülközővel dörzsöljük magunkat szá­razra. —pl— Erős fejfájás esetén, mielőtt a házipatika tartalmát vógigkóstol­­nánk, próbáljuk ki az alábbi mód­szert: a fejfájás kezdetén eredmé­nyes pár perces forró ülőfürdőt venni, Így kitágulnak az erek, és a fej több vért kap. Ha már fejfájással érkezünk haza a munkából, feküdjünk le, lazítsunk, és ujjaink hegyével masszírozzuk közepes intenzitás­sal, körkörös mozdulatokkal a ha­lántékunkat. Még eredménye­sebb, ha ujjaink hegyét kevés viet­nami, kinai balzsammal, vagy más, hűsítő növénykivonatú krémmel, szesszel kenjük be, és ezt belemasszírozzuk a bőrbe. to -áz'/eu. m-Kertészkedőknek Már érik a dinnye A sárga­dinnye virágzásától számít­va a korai fajtáknál 30—40. a késeieknél pedig 50—60 nap múlva számíthatunk érett termésre. Érettségének megállapítása nem kíván különösebb szakértelmet, jele, hogy a gyümölcs egy kicsit feszesen megemelve könnyen leválik a kocsányról. Az érett termés színe világosabb, kellemes illatú és a virág felőli része megnyomva puha tapintású. Ha módunkban áll, reggel szedjük a dinnyét. A leszedett, érett ter­més csak néhány napig tárolható. A görögdinnye érettségének megálla­pítása sokkal nehezebb. Ha a dinnye kopogtatásra tompa, mély hangot ad. megfelelően érett. Azonban csalódás is érhet bennünket, mert a belülről repedt dinnyék is mély hangot adnak. Az éretlen dinnye hangja csengő, éles. Kopogtatásra lehetőleg fanyelű kést használjunk. Az érés további jele. ha a terméshez legköze­lebb fekvő kacs sárgul vagy már elszá­radt. Az érett dinnyén kevesebb harmat képződik, mint az éretlenen. Virágzástól számított 30—50 nap után kezdenek érni. Kisállattenyésztőknek A kocák többsége nem ivar­zik. amíg malacai szopnak, a fialást követő 4—6 hét tehát rendszerint ■ ivarzás nélkül múlik el. A szoptatás vége felé vagy a malacok elválasztása után azon­ban az ivarzó kocát termékenyíteni kell, mert arra általában csak háromhetenként van lehetőség. A koca átlagosan 115 napig vemhes, ha ezt 42 napos üresen állási idő követi, akkor csaknem 160 nap telik el két fíalás között Ha kistermelői körülmények között két vemhesség. két fialás van egy évben, akkor megfelelőnek mondható a koca kihasználása. T udniillik. új fejezethez érkeztünk illemtani kitekintéseink során: az ajándékozási szokásokat és szabályokat vesszük szemügyre. Mert az ajándékozás sok­féle lehet. Vannak úgynevezett érthe­tetlen ,,ajándékok”, ezek közé tartozik a borravaló. Hogy miért adják — adjuk — szinte megmagyarázhatat­lan. Ez a fajta ajándék inkább adó, s szinte már kötelezően adjuk étterem­ben, vendéglőben, borbélynál, fod­rásznál, kozmetikusnál, pedikűrösnél, manikűrösnél anélkül, hogy mérlegel­nénk: valóban olyan elbánásban ré­­szesültünk-e, amit így is honorálnunk kell. S a legtöbben visszás érzésekkel adjuk, olyasmi bujkál bennünk, hogy megsértjük vele azt, akinek adjuk. Mégis azt tartjuk, nem élne meg a fizetéséből a fodrász, a pincér stb. És nem is élne meg, mert már hozzászo­kott a magasabb életszínvonalhoz, és nyugodt lelkiismerettel vátja el, hogy kapjon borravalót. Aztán itt van a „hálapénz”, melynek segítségével megpróbálunk olyasmihez hozzájutni, ami csak ritkán kapható ... Ezt nem­csak mi. kisemberek csináljuk, ezt csinálják az üzemek, szövetkezetek anyagbeszerzői is. hogy a gépet, az alkatrészt idejében megkaphassák. Ha pedig „feddhetetlenek” akarnak lenni az ilyen ügyletek során, ajándé­kot osztogatnak. Ez a fajta pénz vagy ajándék — tehát a borravaló és a hálapénz — illemtani kérdés is. A csúszópénz már büntetőjogi ügy, arról tehát nem beszélünk. Megjegyezzük, hogy a kettő közt különbség van. Ha a pénzt a pincér zsebébe csúsztatjuk, az üzletvezető tudomásul veszi; ha a bútorüzlet eladója kapja a pénzt, ak­kor már megvesztegetés esete forog fenn. Leszögezhetjük-e, hogy a jó modo­rú ember nem ad borravalót? És azt. hogy a jó modorú nem is fogadja el azt? Nem. Nem, mert e borravaló elleni hadjáratot csak egy magasabb jövedelmi, erkölcsi szinten lehet meg­indítani. Mit tehetünk? Elsősorban: nem gyarapítjuk tovább a borravalós szakmák számát. Tehát, ne adjunk borravalót a fényképésznek, hogy szebbek legyünk az igazolványképün­kön, vagy a bolti eladónak, hogy nekünk is tegyen félre mogyorót. A „zártkörűség” a borravalót kapóknak is érdeke. Ha többfelé kellene oszta­nunk jövedelmünk e célra fordítható részét, nekik is kevesebb jutna. Aki ad magára, az csak szolgálatai teljesítése után fogadja el a borravalót vagy a hálapénzt. S még valami: nem tesz különbséget aszerint, kitől mennyi borravalót vár. Még úgy tűnhetne, hogy nem bevett szokás borravalót adni, s a vendégek esetleg le is szok-Szalay Zoltán rajza hatnának róla. És: annak is jár az udvarias köszönés, aki nem adott bor­ravalót. A gyógyítás, az ápolás nem olyan szolgáltatás, mint a vendéglátás, en­nek minőségét nem lehet a beteg anyagi juttatásaihoz mérni. Sőt: kis­nyugdíjastól vagy rossz anyagi hely­zetben levő embertől nem is szabad hálapénzt elfogadni. A saját készítésű kis ajándékot azonban ebben az eset­ben sem illik visszautasítani, hanem illik kedves szavakkal megköszönni. Aki a borravalót vagy a hálapénzt adja, az tudatosítsa, hogy cselekedete nem kötelező jellegű. Azt díjazza, ami egyébként is jár neki. Ha nem díjaz­ná. s emiatt hátrányt szenvedne, jus­son eszébe, hogy a törvény, a jog és az igazság az ő pártján áll. A borravalót ne lopva adja. hanem nyíltan, elvégre nincs szégyellnivalója. Soha ne adjon túl nagy összeget, felesleg felvágni, könnyelműségnek fog tűnni. A hálapénz és a borravaló egyrészt valamilyen adónemhez hasonlatos — mert az állampolgárok egy részének eltartásához járni hozzá —, másrészt köszönet azért a gondosságért, figye­lemért, amellyel az egyébként szoká­sos szolgáltatást tetézték. Ezért szok­ták utólag adni. A honoráriumot viszont nem illik borravalóként átnyújtani. Ha az or­vost magánrendelésen keressük fel, kérdezzük meg bátran, hogy mit fize­tünk, és a kért összeget tegyük le az asztalára. Annak pedig, aki magán­szolgáltatást nyújt nekünk, illik meg­mondania a honoráriuma összegét. Nem illik a „kliensére” bíznia azzal, hogy amennyit ő gondol. Ennyit feltétlenül el kellett monda­nunk. hogy tisztázzuk, mi az ajándék, és mi nem az. Ajándék az, aminek révén nem akarunk többet szerezni, mint amennyibe került, és nem vá­runk érte viszonzást, tehát a cseréhez semmi köze. Úgy igazi, ha egyaránt örül az, aki adja, és aki kapja.

Next

/
Thumbnails
Contents