Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-22 / 30. szám
nő/3o H Háromból egy 30. forduló A) Mi volt a cinterem? 1. Templom körilli temelőkertet jelentett, vagy ritkán, főképp az irodalmi nyelvben lovagtermet. 2. Indiai fűszerféleség, tulajdonképpen fahéj (lásd még cimet stb.). 3. A cinnabaritból készült élénkpiros festéket, később ezt a színt hívták így a képzőművészetben. B) Mi az ökológia? 1. Környezettan, az élőlény és a környezet viszonyának tudományos kutatásával foglalkozó tudományág. 2. Politikai gazdaságtan, közgazdaságtan, ésszerű gazdálkodás, jó gazdaságszervezés,jól meggondolt beosztás, elrendezés is lehet. 3. Matematikai statisztikai módszer a közgazdaságtanban. C) Mi a kioké? 1. Lúgnyomással készült csíkban zsugorított tiszta pamut kelme. 2. Atlasznyomással készült, egyik oldalán fényes pamut vagy müselyem szövet 3. Sötétzöld, szíjra emlékeztető levelű, élénk narancssárga virágú kedvelt szobanővény. Kéijük versenyzőinket, hogy 30.. azaz utolsó fordulónk kérdéseit legkésőbb egy héten belül adják postára, hogy a központi sorsolásba — melyben eldől, kik nyerik megfejtőink közül a Magyar értelmező kéziszótárt — minden jó választ besorolhassunk. Tehát: legkésőbb július 29-én adják postára megfejtéseiket! A 25. forduló kérdéseire adott jó válaszok: A—I, B— 1, C—1. Sorsolással ajándéktárgyat nyert Hupka Mihályné (Nagycétény — Verky Cetín), Méry Mihályné és Strédl Ferencné (Dunaszerdahely — Dun. Streda). Nem bosszankodott különösebben, pedig az éjszaka kellős közepén verték fel. Megszokta már, hogy bármikor felcsöngeti a felesége. Kezdetben nem telefonálgatott utána, pedig ugyanúgy járt szolgálati útra. mint ma. Mari tudta, hogy a sofőröknek ez a sorsuk. Egyetlen'szóval sem tiltakozott, amikor a jövőjüket tervezgették, mi több. azóta sem mondott soha olyasmit, hogy ne legyen gépkocsivezető. Még büszke is férje szolgálati kocsijára. Ha Feri későn érkezik meg az igazgatóval, éjszakára már nem kell a garázsba vinnie a kocsit. Csak másnap reggel megy be vele, ilyenkor együtt utazik Marival. Tegnapelőtt is a hivatal előtt váltak el. — Szóval megint három napra mész? — kérdezte szomorkásán az asszony. Ferinek ez olyan jólesett, hogy saját magát is meglepve így válaszolt: — Ne menjek többször? Akarod, hogy otthagyjam? — Nem, dehogy! — simította meg férje homlokát Mari. — Tudom, hogy imádod a munkádat, s a hosszú utakon többet lehet keresni. A pénzre pedig egyelőre szükségünk van ... Nagy szükségünk — telte hozzá. — Mert ha akarod, találok magamnak valami más munkát. Olyat, amivel legalább ennyit megkeresek, s nem kell állandóan utaznom. — Ne. emiatt igazán ne töprengj! — szorította meg kezét az asszony. — Meg azok a hívásaid is — utalt Feri a telefonos rajtaütésekre. — Túl sok nyugtalanságot okozok neked. Pedig miattam nyugodtan alhatnái. TELEFONHÍVÁSOK — Mit tegyek, ha én már ilyen vagyok? — resteilte el magát Mari. — Hazudnék, ha másképpen tennék. De megígérem, hogy legközelebb nem zaklatlak. — Nem mondom, ha egyszer is megcsaltalak volna. Ha egyetlen egyszer . . . — Mondtam, hogy többször nem zaklatlak! — vágott a szavába most már boszszúsan az asszony. Feri, persze, nem haragudott. Vidáman vágott neki az újabb háromnapos útnak. Most Prágába vitte az „öreget”. Közben azon morfondírozott, hogy a telefonhívások talán még hiányozni is fognak neki. Egy icipicit már bánta, hogy ma reggel szóba hozta Marinak. Hát olyan nagy baj az, ha egy feleség egy csipetnyit féltékeny? Nem. nem többet, hisz amikor a szolgálati utakról Feri visszaérkezik. Mari már sohasem tudakolózik. Csupán telefonálgat. De ezután már azt sem fog. Bárcsak ne szólt volna neki! Másnap a szállodai portás zörgette föl álmából: — A kedves felesége érdeklődött. Beszélni akar önnel. Mindenáron. Nemsokára megint hívni fog. Alig ért le a portás, már kapcsolta is az újból jelentkező Marit. — Mi van veled?! — Mari hangja idegesebbnek tűnt, mint máskor. — Aludtam — motyogta Feri még mindig álmosan. — Ugye, nem haragszol, hogy fölver telek? — folytatta a szokásos bocsánatkéréssel. — Persze hogy nem. te kis csacsi — válaszolta Feri, s valóban esze ágában sem volt az ilyesmi. Délelőtt, míg az igazgató valamilyen szakmai értekezleten volt, Feri gyalog járta a föváros ki tudja hányszor látott utcáit, melyek most valahogy még csodálatosabbak voltak, mint máskor. Mosolyogva gondolt az éjszakai hívásra Ez már nem is féltékenység. Mari olyan szerelmes, akár egy csitri. A kirakatokat nézegetve Feri egy különösen szép pulóvert pillantott meg. Biztosra vette, hogy Marinak is tetszene. Lesz az öröm. ha meglepem vele! Egy másik meglepetés is jutott mára: az igazgató közölte, hogy három nap helyett csak kettőig tart a szolgálati út. Igen. még ma hazaérnek. Igaz. csak késő este. de otthon lesznek. Hogy még nagyobb legyen a meglepetés. a háztömb mögé állította a kocsit. A lakásba lábujjhegyen osont be. A nappalin sötétben ment át. Aztán belépett a hálószobába, ahonnan halk zeneszó hallatszott ki. Amikor fölkattintolta a villanyt, egyszerre megvilágosodott előtte az is. miért volt oly fontos Mari számára, hogy valóban a megadott helyen tartózkodik-e fétje. /'“'N R. Descartes francia filozófus mondása az emberek közötti kapcsolatokról rejtvényünk fő soraiban olvashatók. Készítette: K. Gy. 25. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Önmagának árt a beteg, ha orvosát örökösévé teszi. Sorsolással könyvet nyert: Dobrí Mária, Alsószeli (Dőlné Saliby), Fekete Gáborné, Hetény (Chotín), Dorók Zoltán Nagydaróc (Veiké Dravce), Iski Ibolya, Kisgéres (Maly Horeá). Lukács Katalin, Párkánynána (Stúrovo-Nána).
