Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-08 / 28. szám
MÁRIA ORSZÁGHOVÁ agrármérnökhöz 1. Minek örül a főagronómus június derekán? Az esőnek. Azt mondják, a májusi eső aranyat ér, nos, legalább ennyit ér ez a mostani is. A gabonaneműekre jól hat az enyhe idő, a kapásokra, amelyeket éppen most trágyáztunk, pedig kimondottan szükséges volt a csapadék. Örülök annak is, hogy szél nélküli az eső, mert így nem dől meg a gabona. Májusban már 60 mm-es volt a talaj csapadékhiánya, a júniusi esővel ezt sikerült csökkentenünk. Ha ma nem esik, újból be kellett volna kapcsolnunk az öntözőberendezést. 2. És mitől fél? A jégveréstől. Három éve éppen ez idő tájt verte el a jég a zöldségünket. Ha a kapások még kihevernék is ezt a csapást, a gabonanemüek megsínylenék. Félve említem a szélvihart is, ami gazdaságunk — a naszvadi (Nesvady) Csehszlovák—Szovjet Barátság Földműves-szövetkezet — nagy ellensége, hiszen a 2 800 hektár szántóföldből legalább 800 hektár homokos talajú, s ebben ugyancsak sok kárt tud tenni a szélvihar. Minden évben kirakjuk a szélvédőt, telepítjük a széltörőket, de ez mind nem elég. A nyolcadik ötéves tervidőszakban 5 kilométeres távon kell széltörő erdösávot létesítenünk, ez már segítségünkre lesz, de addig még sokat kell spekulálnunk, mit hová ültessünk, hogy a szélvihar minél kisebb kárt okozhasson növényeinkben. Félek még a zöldség, napraforgó, cukorrépa, dohány és szőlő tömeges kártevőitől. A kémiai védőanyagok beszerzése egyik legnagyobb gondunk. A gabonanemüek gyomtalanítását el kell végeznünk, de a kártevők ellen már nem tudunk úgy védekezni, mint szeretnénk. Tavaly például csak a kutatóintézetben tudtak meggyőzni arról, miért adott a búza a parcella egyik részén 8,4 tonna hektárhozamot, míg a másikon csak 4,6 tonna termett. A Morris-Durin búzafajtával bevetett területnek csak az egyik részére jutott Bayleton vegyszer. Az eredmény: a nagy hektárhozam-különbség. Hiába, ezek a nemesített fajták minden téren megkívánják a magukét! 3. Idén mit ígérnek a gabonatáblák? Sajnos, kevesebbet a tavalyinál. Ősszel nagyon száraz volt a föld, a 950 hektár búzából tavasszal 150 hektáron utánvetést kellett végeznünk. De még így sem értük el a kellő egyedszámot, a szükségesnél ritkább a növényzet. Segíthetett volna az öntözés, a tervek szerint április elejétől 1 074 hektáron üzemeltetni kellene az új öntözőberendezést, amely sajnos mindeddig nem készült el. A meglévő csupán a 170 hektár takarmány és a 160 hektár zöldség öntözését teszi lehetővé. Az idei terv 5,7 tonnás átlagos hektárhozam mellett 6 302 tonna búza és tavaszi árpa megtermelésével számol, de jelenlegi becslések szerint ennél mintegy harminc százalékkal kevesebb lesz. Ez pedig számunkra nagy gond, hiszen az értékesítési tervet mindenképpen teljesítenünk kell, a kiesés pedig a takarmányalap rovására megy, amit mással — főleg másodvetésü takarmánnyal — kell pótolnunk. Július 15—20-a között megkezdődik az aratás, és csodák már nem nagyon várhatók. Ha elemi csapás nem éri, akkor legfeljebb 3—4 százalékkal javulhat, vagy rosszabbodhat az említett 30 százalékos kiesés. 4. Az agronómus mivel növelheti még a terméshozamot? A termés alakulását már semmivel. Ez az időjárástól függ. Amit még tehetek ennek érdekében, az a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítás. Az aratás olyan megszervezése, hogy a megtermett gabonából minél kevesebb vesszen kárba. Elősegítheti ezt a rendszeres ellenőrzés, a szemveszteség csökkentését ösztönző szocialista verseny, bérezés stb. 5. Győzik-e az aratást saját erőből ? Hat saját kombájnunk van, ehhez kapunk még Morvaországból öt kisegítőt. Szükség esetén segítséget nyújtunk és kapunk járáson belül is; azokkal a szövetkezetekkel van kapcsolatunk, amelyek nálunk előbb, illetve később kezdik a gabonabetakaritást. Az aratás sikere elsősorban a jó munkaszervezéstől függ. Tavaly bevezettük a rádióirányítást, így az egymástól több kilométernyire dolgozó csoportok is könnyen irányíthatók. Az aratásban résztvevők ellátásáról üzemi konyhánk gondoskodik, az ebédet és uzsonnát kihordjuk a dolgozók után a földekre. Az üdítőital hűtését a tűzoltókocsikkal oldjuk meg. Az aratás 10—15 napig tart, próbára teszi ugyan erőnket, de az igazi „vizsgát" az őszi betakarítások megszervezése jelenti számunkra. 6. Volt-e része olyan aratásban, ahol még nem a gépeké volt a főszerep ? Emlékszem arra, amikor nagyapám háztáji földjén markot szedtünk és ezt keresztekbe raktuk. A régi aratások „romantikáját” már csak regényekből, filmekből ismerem. Gyermekkoromban nem sok közöm volt a mezőgazdasághoz, anyám gyógyszerész, apám gyárban dolgozik, s hogy mégis a nyitrai (Nitra) mezőgazdasági főiskolára jelentkeztem, abban nagy szerepet játszott a gimnáziumi biológia szakos tanárom, aki megszerettette velem a növényeket. Mire főiskolás koromban kapcsolatba kerültem az „igazi" mezőgazdasággal, az aratás már teljesen gépesített volt. 7. Hogyan került a partizánskéi kislány a dél-szlovákiai faluba ? Diplomamunkám a paprikatermesztés szervezéséről szólt, látni akartam hát ezt a valóságban is, így kerültem Naszvadra, Dél-Szlovákia egyik legnagyobb paprikatermesztő falujába. Megtetszett az itteni környezet, a jó kollektíva, hát itt maradtam. Ennek már nyolc éve. Öt évig voltam növényvédő, utána neveztek ki főagronómusnak. Megszoktam a falut, jól érzem itt magam. 8. Mikor lenne teljesen elégedett? Ha minden úgy menne, ahogy szeretném. Legyen a határ gyomtalan, a növény egészséges, megfelelő sűrűségű, egy parcellán se lássak növényi vagy állati kártevőt, minden feltételek közt teljesíteni tudjuk a tervünket. Nagyon boldog lennék, ha a cukorrépatermesztést teljesen gépesíthetnénk, hogy a 150 hektárnyi területet ne kelljen évről évre dolgozóink között szétosztani megművelésre. 9. Naponta hány órát tölt a munkahelyén? Nem számolom órákban — ahogy a szükség kívánja. Az aratás, őszi betakarítás idején reggel 6 órától este 11-ig tart a munkaidő. „Normális" napokon 10 órát foglalkozom a szakmámmal. Novembertől februárig, amíg pihen a határ, s mi a mérleget, a terveket készítjük, gyakran elég a nyolc-kilenc óra. 10. Való-e nőnek ez a beosztás? Föagronómusként család, s főleg kisgyermek mellett sehogyan sem tudnék helytállni. A férjnek kellene átvenni a családdal járó összes háztartási teendőket. Ilyen partnerre pedig nehéz rátalálni ... Talán ezért is van, hogy sem a Komáromi (Komárno), sem a körülöttünk lévő többi járásban nem tudok ilyen beosztásban dolgozó nőről. A nők hátránya csupán a munkaidő igényessége, szakmai téren egyenrangú partnerként állhatnak a férfikollégák mellé. Igaz, sokszor nehéz a férfi beosztottakkal dolgozni, gyakran a szememre is vetik, hogy kesztyűs kézzel bánok velük, szigorúbbnak kellene lennem hozzájuk, de azt is el kell ismernem, hogy egy növel szemben mégiscsak udvariasabbak, engedékenyebbek, jobb modornak a férfiak, mint egymás között. Én a munkámnak élek, az eredményekben lelem örömömet. H. ZSEBIK SAROLTA
