Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-06-24 / 26. szám
(nőij) KUCKÓ felöltözött a burkus király közönsége;, parasztgúnyába, és indul ki rögtön a tanyára, a juhászokhoz. Köszönti a juhászt. Az visszaköszönd: — Isten hozta, király uram! — Honnét ismersz te engemet, hogy én király vag)’ok ? — Megismerem én a szaván, hogy maga király — mondja a juhász. Azt mondja a burkus király: — Adok én neked sok pénzt, ráadásul hat lovat meg hintát, csak add nekem az aranyszörű bárányt. — Jaj — mondja a juhász —, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király. Még több pénzt ígért neki a burkus király. De nem. a juhász nem állt kötélnek. Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására és csak búsul és búsul. Ott volt a lánya is. — Ne búsuljon — mondja az a lány —. én elmegyek ahhoz a juhászhoz egy csomó szinaranynyal; én majd megcsalom! Vitt egy ládácska szinaranyat a lány és égy üveg bort, jó mézesen, hogy a juhászt megcsalja. De azt mondja neki a juhász, hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszörű bárány. Addig-addig beszélt a lány, addig incselkedett, hogy végül megitták a bort is. De a lánynak kellett előbb inni belőle. Látni akarta a juhász, nem tett-e valami élőt beléje. Nem. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak, hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt, ha a lány hozzámegy rögtön Jéleségiil. Pénz néki nem kell. mert pénze van elég. Sokat szabódon a leány, de végül mégis beleegyezett. Azt mondja aztán a lány a juhásznak: — Nyúzd meg a bárányt, a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell, csak a bőre! Megnyúzta a juhász. Hazavitte a lány nagy örömmel az apjának az aranyszörű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja. hogy a lánya meg tudta csalni a juhászt. Eljött a reggel, búsult a juhász, hogy mit mondjon ö most Mátyás királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszörű bárány elveszett. Indult a kastélyba, és útközben elpróbálta, hogyan is fog hazudni, ha a király elé kerül Beszúrta botját egy egérlyukba, a kalapját reá tette a botra. Elhátrált aztán tőle, meg feléje ment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király nevében saját magának: — Mi újság a tanyán? Mondta erre ő a maga nevében: — Ott biz nincs más, csak az, hogy az aranyszörű bárány elveszett, a farkas megette! Mikor kimondta, megijedt. — Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját, és ment továbbb a király kastélya felé. Ismét talált egy egérlyukat, ismét beletette a pálcáját, reá a kalapját, és köszöntötte király uramnak a botot. — Mi hír a tanyán ? — Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba. — Hazudsz — vélte hallani a király hangját —, mert a többi is bedöglött volna. Ismét kivette a pálcáját, és ment tovább, a kastély felé. harmadszor is talált egy egérlyukat, belétette a pálcáját, reá a kalapját, és köszöntötte király uramnak a botot. — Mi újság a tanyán ? — Ellopták az aranyszőrű bárányt. — Hazudsz — mondta a király —, mert a többit is ellopták volna. Kivette most is a kalapját meg a botját, és ment tovább, Mátyás király palotájába. A burkus király is ott ült az asztalnál a lányával Bemegy a juhász, és köszönti a két királyt és a lányt is. A bőrt már odavitte volt Mátyás királynak a burkus király, és most várták mind, hogy hazudik-e a juhász. Meri ha hazudott volna, Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát. — Mi újság a tanyán ? — kérdi Mátyás király. — Nincs semmi egyéb, mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. Nagy volt Mátyás király öröme. — Hát hozd bé a bárányt! — mondja a juhásznak. De azt mondja a juhász: — Olt ül középhelyt, a két király közt. — Éljen! — mondta Mátyás király a juhásznak. — Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőle elnyertem. — No — mondja a burkus király — , én is odaadom a lányom, tigyis megszerették egymást. És így lett a juhászból burkus király. SZÉKELY KATALIN illusztrációi juhász Mátyás király leg az igazmondó Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király: — Azt hallottam, hogy magának aranyszörű báránya van! — Igaz — mondja Mátyás —, van nekem a juhaim közt egy aranyszörű bárányom, meg van egy olyan juhászom, hogy az még sosem hazudott. Mondja a burkus király: — Én megmutatom, hogy fog hazudni! — De — mondja Mátyás király — nem hazudik ez, olyan nincsen! — De én megmutatom, hogy hazudik, mert én megcsalom, de úgy, hogy muszáj, hogy hazudjon. — Fogadok akármiben. hogy nem hazudik — mondja Mátyás király. — Fele országomat odaadom. — Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik — mondja a burkus király. Jó, kezet fognak. Avval jóéjszakát mond a burkus király, és megy haza, a szállására. Ott *
