Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-05-13 / 20. szám
Különös értesítő A tavaszutó a ballagások ideje. Sok-sok ezer tizennyolc éves rajzik ki az első Alma Mater kapuján. Okosak és balgák, a jövővel bátran szembenézők és bizonytalankodó idealisták, határozott célt követők és kétségek között vergödök. Egyszóval ahányan, annyifélék; ahányan. annyi vágy, elképzelés, álom, várakozás. Mintha csak róluk, nekik szólna Victor Hugo bölcs mondása: „Ha a sors kinyit egy ajtót, mindig becsuk egy másikat." Az érettségivel mögöttük is becsapódott egy kapu, a gondtalan, vagy olykor éppen gondokkal terhes, de mindenképpen a gyermekkor, a zsenge ifjúság „édes madara" visszavonhatatlanul ott maradt mögötte. S hogy hűek maradjunk az idézethez:-kinyílt előttük az igazi élet kapuja, s átlépni küszöbét olyan élmény számukra, melynek nagyságát, döntő fontosságát még ésszel felfogni aligha tudják. Csak szivük mélyén, vegyes érzelmeik szövényében van ott a sejtés, hogy ami következik, minden eddiginél másabb lesz. Nehezebb. Az érettségit, a ballagást azonban megelőzi a szalagavatás; s az utolsó iskolaévnek talán ez az igazi, még gondatlan, még játszi, még felhőtlenül tiszta fénypontja. A szalagavatóra való készülődésre még nem vet árnyat semmi sem. Ebben a készülődésben talán a legnagyobb gond megtalálni az értesítőre a mottót. Azt a strófát, azt a bölcs mondást, azt a nagyszerű gondolatot, amelylyel az egész osztály egyetért, amely sűrítve kifejezi az osztály — s végső soron nemcsak egy osztály, hanem hozzávetőlegesen egy egész korosztály — közérzetét, közhangulatát, életérzését, jövőbe néző, jövőt igéző, jövőt alakítani, építeni, formálni vágyó szándékait és akarásait. Az idén különös és meghökkentő mottóval kaptam egy eperfagylaltszínű, pirosbetűs szalagavatói értesítőt. Egy szakközépiskola érettségiző osztálya, harminchét fiatal lány választotta ezt a mondatot:.......és adjátok vissza az ábécéskönyvünket!" „... és adjátok vissza az ábécéskönyvünket"! A megszokott, jövőbe tekintő, olykor világmegváltó hitet hirdető, a „majd mi", rendteremtő ígéretek, újra, többre, jobbra vállalkozó igényességet rejtő, vagy nem is rejtő, hanem világosan leszögező mottók sorában most itt van előttem ez a „sorból kilógó", ez a múltra néző, múltba visszavágyó felkiáltójeles fél mondat. Mi van benne, mi van mögötte? Mi az, amit a felnőttektől első olvasókönyvükön kívül számonkémek ezek a fiatalok, ezek a tizennyolc évesek? Mert persze, könnyű lenne erre a különös fél mondatra rásütni, hogy egyszerű, szimpla nosztalgia a gyermekkor felhőtlen gondtalansága, védettsége, játékos és napsugaras ideje után. Könnyű lenne elmosolyodni e korai nosztalgiázáson és nem észrevenni benne a fájdalmas szemrehányást. Igen, a szemrehányást, amiért oly korán, olyannyira idő előtt belekényszerítettek bennünket a ti életetek sűrűjébe, a ti, számunkra meg nem érthető gondjaitokba: a válásaitokba, az újraházasodásaitokba, az új, nekünk idegen otthonokba, az új mama vagy az új papa, az új „testvérek" kötelező elfogadásába, belekényszerítettetek bennünket kíméletlen, velünk végképp nem gondoló házastársi konfliktusaitokba, viharos átváltásaitokba, miközben észre sem vettétek, hogy közben elvesztettük az ábécéskönyvünket, amelyben az édesanya és az édesapa oly szilárd, oly megbonthatatlan egységben gondoskodik rólunk és szeret bennünket. Ám ez számunkra csak az olvasókönyv valósága volt! A mi kicsinyke életünk valóságában egészen másképpen történt. A nagymamára, nagypapára, gyermekotthonra, vadidegenekre szorultunk, amíg ti, ahelyett, hogy velünk törődtetek volna, a magatok vacak kis játékaival törődtetek! .......és adjátok vissza az ábécéskönyvünket!" Hosszú-hosszú töprengés után, úgy hiszem (bár lehet, hogy tévedek) ez a felkiáltójeles fél mondat végső következtetésében igenis utal a jövőre. Hacsak abban, hogy mi, mai tizennyolc évesek az olvasókönyv és a babaruha után nem úgy akarjuk folytatni, ahogy ti, nemzőink és szülőink tettétek, hanem onnan, az olvasókönyvtől kezdve másképpen, jobban, okosabban, s elsősorban és mindenekelőtt a családi életünkben. Úgy, hogy a mi gyerekeink majdan ne kérjék vissza azt az ábécéskönyvet, amelyet majd mi adunk a kezükbe! És miután úgy érzem, hogy végül is megfejtettem ezt a szokatlan mottót, csak gratulálni tudok ennek a harminchét lánynak. És persze drukkolni: legyen erejük véghez vinni azt. amire a szüleik esetleg gyengének bizonyultak! LÁNG ÉVA Fotó: L. USICKY A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXV. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Címlapunkon: Németh Jolán, a nyárasdi (Topolníky) I. ligás kézilabdacsapat kapitánya, a Nemzeti Front Szlovákiai Választási Bizottságának tagja (írásunk a 4. oldalon) NAGY LÁSZLÓ felvétele engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské ttaőiame n. p., 042 67 Kosice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Kiadja a Szlovákiai Nőszővetség KB ZIVENA kiadóvállalata.. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334-745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 (nőz)
