Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-08 / 2. szám

(nŐ2o)

Divatos szoknyák

Vannak ésszerű és érthetetlen divatok. Az öltözködés divatjában az ésszerűség szinte megfizethetetlen. S ha még olcsó is, akkor mindenki számára megfizethető, tehát elérhető is. Az idei téli „kabátalávaló" ilyen. Mert mi sem egyszerűbb, mint vásárolni néhány gramm pamutot, megkötni egy jó meleg, jó nagy pulóvert, s hozzá meleg, vastag, vagy középvastag gyapjúszövetből szoknyát venni, varrni (1 méter duplaszéles szövet 100—130 korona) stb.

A recept tehát a következő: végy fel egy (kizárólag kézi kötésű, legalább csípőig érő) pulóvert, hozzá kellő hosszúságú (féllábszárig, esetleg bokáig érő) gyapjú szoknyát, ez alá lehet flanell alsószoknyát, s jöhet a tél. A molettebbek inkább szűkebb szoknyát hordjanak, az alacsonyabb növésűek hosszában csíkosat, a magasak bőven ráncoltat. A harisnya — mert úgysem látszik — legyen inkább meleg, mint szép, akár egyszerű klasszikus pamut harisnyanadrág (á 36 Kcs). De ha maradunk a selyemharisnyánál, legalább kössünk egy, a pulóverrel azonos, vagy vele harmonizáló lábszárvédőt, főleg, ha rövidszárú a csizmánk. S ha a szoknya kilóg a kabát alól, nehogy elvágjuk, ez belefér a téli ésszerű divatba.

ZALKA KATALIN