Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-03-25 / 13. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM Március 28-a a pedagógusok napja 1903. március 28-án szüleien Jakoby Gyula festőművész. 1746. március 30-án született Francisco Goya spanyol festő. 1926. március 30-án született Vojtech Mihálik szlovák költő. 1596. március 31-én született René Descartes francia filozófus. 1931. április 1-én született Rolf Hochhuth német író. KÖNYV Ferenczy Teréz Versei A megszállott irodalombúvárokon s az igazi lokálpatriótákon kívül ma csak kevesen tudnak valamit Ferenczy Terézről, a múlt század kevés költőnöinek egyikéről. A reformkori küzdelmek, a szabadságharc zajos eseményei, majd a „mindent elbontó kényszeritett csend" különben is csak „mellékszereplővé tették" a szerencsétlen sorsú nógrádi hölgyet. A közvélemény s szőkébb közössége is csupán tragikus halálára figyelt fel. Ám akik ekkor kézbevették verseit — melyek főleg életének utolsó évében jelentek meg —, magyarázatot kaphattak öngyilkosságának okaira meg a társadalmi háttér mélyebb összefüggéseire is. Mert amint Vajda János irta a költőnő munkássága kapcsán: „... elméje az emberiség, a társadalom, sőt a világ rendjéröli elmélkedés atlasi terhével is foglalkozott". Sajnos, Ferenczy Teréz életműve halála után hosszú időre ismét elkerülte az irodalmi közvélemény figyelmét. Annak ellenére is, hogy verseinek többsége „messze a korátlag fölé" emelte öt. S amint mai „kritikusa", Praznovszky Mihály írja: „Eltörpül mellette első támogatója, a palóc műdalokkal virtuskodó Lisznyai Kálmán és megannyi társa." Az irodalomtörténészek évtizedeken át mégis az utóbbiakat emlegették nagyobb előszeretettel. Több mint egy évszázadnak kellett eltelnie, amig megjelent első teljességre törekvő kötete. Ferenczy Teréz Minden versei a Nógrádi Irodalmi Ritkaságok sorozatban láttak napvilágot. A szép és nemes vállalkozás kezdeményezője és irányítója dr. Praznovszky Mihály. Ö válogatta a harmincegynéhány verset, s előszót is ő írt a szép formában megjelentetett kötethez. A szécsényi költőnő verseiben az egyéni tragédia, a reménytelenség mélabús hangja, a halál keserű érzete szólal meg. A verseket drámaiság hatja át, s jellemző rájuk a dallamosság, az egyszerűség, a tisztára formált költői nyelv. A Tavaszi dak>k-ban olvashatjuk pl. az alábbiakat: „Játszi pilleszámyon / Szállj el képzelet / A virágillattól / Részeg föld felett". Azt hiszem, ismételten is csak dicsérni lehet a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának kezdeményezését. Hisz a megjelentetett kötet az egészséges lokálpatriotizmus termékeny és termékenyítő példája, mellyel a szülőföld s az irodalomtörténet egyaránt gazdagabb lehet. CSÁKY KÁROLY Szerelemről bolond éjszakán Zimiről, a regény főhőséről, a 380 oldalas mű 211. oldalán tudja meg az olvasó, hogy húszéves (feltéve, ha nem olvasta a boritó fülszövegét, s csak a regényből akar mindent megtudni). Addig bőven van ideje arra, hogy kitalálja a főszereplőik) életkorát. Nincs könnyű helyzetben. A történet hősei ugyanis korukat meghazudtolva vallanak életükről, tapasztalataikról. Megélt húsz évük alatt szinte tökéletesen megtanulták a csavargók dalát. Nevezhetném koravéneknek is ezeket a legényeket. Hárman vannak. Három csavargó, munkakerülő, vagy ha úgy tetszik: vagány. Az utca, a tér neveltjei, akik alig kinőve a serdülőkorból, bűneiket hátrahagyva, elindulnak Nyugatra. A 2. világháború alig ért véget, Közép- Európa egy nagy méhkashoz hasonlít és az emberek a helykeresés kezdetén tartanak. Az élet, a békés élet reménye még csak ígéret. A kalandvágy, a várt romantika megtalálása indítja a három nyolcadik kerületi vagányt az ismeretlenbe. Bizonytalanul, a holnapot nem tudva haladnak álmaik városa, Párizs felé. A háború gyermekei, a háború szörnyű emlékeivel megáldva pró, bálnak céljukhoz jutni. Útjukat végigkíséri az állandó álmodozás, vágyakozás (mégha sokszor kimondatlanul is) a jóra, a biztonságosra, de csak sejteni tudják a jót, a biztonságosat. Tapasztalatuk e téren szinte semmilyen. A jó nem volt társa e generáció fiataljainak. Híján a hozzá vezető út ismeretének, szinte törvényszerű, hogy a regény hősei céljukat nem érik él. Szerelemről szól ez a regény? A címe ezt ígéri, de a szerelem talán csak azon az éjszakán van jelen, amikor a főhős a menekülés történetét meséli kedvesének, huszonnyolc év távlatából. Meg az olykor egymásra találó, hazátlan fiatalok szívében, kik a háború utáni útkeresés közben lelnek egymásra, hogy pillanatok örömét nyújtsák egymásnak. A Rozsdatemetővel (a hatvanas évek elején a magyar prózában) új utakat mutató Fejes Endre életmüsorozatában megjelent regény a fiatalok érzésein, meglátásain át hozza közel a kort. Kitűnően megrajzolt alakjai önmagukon túl elevenné tudják tenni egy korszak súlyos társadalmi és emberi gondjait. (Magvető — Madách, 1985) AMBRUS FERENC FILM Szekémyi fájdalom A második világháborúban játszódik Stanislav Pámicky rendező új szlovák filmje. amely a téli filmszemlén került a közönség elé. A Ján Papp regényéből készült film forgatókönyvét Zuzana Krizková irta, s a néző számára a nem konvencionális hőseivel, s szokatlan — eddig kevésbé ismertetett és láttatott környezetével — válik érdekessé. A főszerep itt nem a puskák ropogásának, az ágyúdörgésnek és egyéb háborús külsőségeknek jutott. A társadalom kirekesztettjeiről: csavargókról szól Pámicky filmje. Egy szlovák faluban játszódik, melynek lakói a negyvenes évek elején látszólag még nyugalmasan élnek. Csak néha vonul végig a falun a horogkeresztesek indulókat pattogtató kis csapata, ezen kívül pedig az ott állomásozó katonák jelenléte utal a baljós történelmi korra. Itt él Jakub és Majo, akik a közeli forrásból vizet palackoznak, ez jelenti megélhetésüket. Aztán Mara, a prostituált, aki a legősibb mesterséget űzve igyekszik hasznot húzni a katonatisztekből, meg Tereza, Jakub húga, aki inkább választja a halált, mint a falu jogos ítéletét az ilyenfajta pénzkeresés fölött. A falu közösségének perifériáján élnek mindannyian. Jakub és Majo arról álmodoznak, hogy egy olyan országba mennek, ahol nem kell többé vizet palackozniuk, hogy lesz rendes munkájuk, hogy fizetségük is több lesz a száraz kenyérnél, hogy jó ruhájuk is lesz, s hogy megbecsüli őket majd a többi ember is. Fájdalmas illúziókat kergetnek mindaddig, mig az ő életükbe is bele nem szól a háború. Két fiatal és tehetséges színész. Marián Geisberg és Marián Zednikoviő játsszák a két főszerepet, a két csavargót, akik olyan helyre és korba születtek, ahol nem tudják egyszerű emberhez méltó vágyaikat megvalósítani, vagy egyszerűen: megtalálni életük értelmét, s egy kevés boldogságot. Zdena Studenková játssza Marát, szintén nagyon jól. Egy duhajkodó katonatiszt szerepében láthatjuk Boráros Imrét is. Ismét egy háborús film, mondaná magában valaki, aki még nem látta Pámicky filmjét, s nem is nagyon igyekezné leplezni fanyalgását. Igaz ugyan, hogy a művészettörténeti értékű háborús filmek kora lejárt, s olyan fajsúlyú, mint mondjuk a Ballada a katonáról vagy az Emberi sors, ma már nem születhet, az újabb keletű háborús filmek között ilyen egyáltalán nem akad. Viszont korlátokat sem szabhatunk a művészetnek, s a háború ábrázolására törekvő újabb és újabb kísérletektől sem vonhatjuk meg a létjogosultságot. Stanislav Pámicky a háború és a fasizmus külsőségeiből csak a legszükségesebbet mutatta be. Emberi sorsokon és jellemeken, jellemferdüléseken mérhettük le filmjének láttán a fasizmus belső lélektani szerkezetét. FRIEDRICH MAGDA KIÁLLÍTÁS Orest Dubay grafikái Orest Dubay nemzeti művésznek, a modem szlovák grafika egyik legnagyobb egyéniségének alkotásaiból válogatott tárlattal kezdte az új évet az érsekújvári (Nővé Zámky) Művészetek Galériája. A tárlat megtekintése után — a gazdag esztétikai élmény mellett — azzal a jogos megállapítással lépett ki a Gorkij utcai kiállítóteremből a müvészetkedvelő, hogy, lám „a képzőművészeti gondolkodás határai kitágíthatok". Mondhatta ezt azért, mert Dubay grafikai lapjairól, sorozatairól és rajzairól, minden mélyrehatóbb műelemzés nélkül leolvasható, hogy azok a valóság, a társadalom, a természet, a környezet és az ember védelmében, az értékek megőrzéséért születtek. Dubay Vincent Hlozníkkal együtt teremtette meg a modem szlovák grafika új, haladó és emberközpontú iskoláját. Jozef Brendza művészettörténész találóan jegyzi meg róla. hogy „műalkotásai, a szlovák haladó kultúra reprezentáns értékeinek maradandó tartozékai". Érsekújváron bemutatott 'munkáit lehetetlen a teljesség igényével felsorolni. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek grafikai sorozatai és irodalmi ihletésű illusztrációi, de önálló fekete-fehér lapjai is meghökkentően szépek és igazak. Dubay a színeket is felhasználja a hatás fokozására. E sorok írójára különösen nagy hatással voltak 1985-ben készült festett fareliefjei. A mester többféle technikai eljárást alkalmaz (vízfesték, olaj, tus, kombinált technika, fametszet, linómetszet), s így sikerül elérnie, hogy a grafikai lapokat és rajzokat szemlélgetve egy pillanatra az ábrázolt terek végtelenségét álmodjuk magunk elé. miközben érezzük. Orest Dubay „töprengeni, tűnődni, helyünket sejteni segít — a végtelen téren belül". Mindezt azért tudjuk neki elhinni, mert ő egy olyan művész, aki „ismeri, vallja és cselekszi a vonalak őszinteségét, mert érti — és beszéli — a vonalak nyelvét". VÖRÖS PÉTER Lapzártakor érkezett a szomorú hír, hogy lapunk első főszerkesztője. TŰRI MÁRIA a Kiváló munkáért kitüntetés és az SZNSZ KB Aranyérmének viselője 82 éves korában, 1986. március 17-én elhunyt. (nŐ6)
