Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-08 / 2. szám
Születésnapján tisztelettel köszöntjük GUSTÁV HUSÁK elvtársat, a CSKP KB főtitkárát, köztársaságunk elnökét. Bármely területét vegyük is a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életnek, elégedetten szólhatunk a nők aktiv, alkotó hozzájárulásáról. A népgazdaságban alkalmazottaknak csaknem a felét képezik, egyes ágazatokban részarányuk még ennél is lényegesen nagyobb. Állandó figyelmet fordítunk képzettségünk növelésére, ami egyre jobb érvényesülésük feltétele. Joggal beszélünk arról, hogy a szocialista társadalom fejlődésével párhuzamosan fejlődik az új szocialista ember. Ez korunk nőire is vonatkozik. Öntudatuk egyre egészségesebb, eltökélték, hogy aktívan részt vesznek a társadalom fejlesztésében s kezdeményezően érvényesítik érdeklődésüket és képességeiket A szocialista társadalom a nők társadalmi érvényesülésére helyezett súllyal együtt ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonít anyai hivatásuknak. Törődik azzal, hogy a nők ezt a szerepüket minél kedvezőbb feltételek között tölthessék be. Az anyaság, az ifjú házasok és a gyermekes családok társadalmi támogatásának méreteiről és sokrétűségéről tanúskodik például az, hogy ebben az évben az állami költségvetésből csaknem 38 milliárd koronát fordítunk rá. A nőkre hárul mindmáig a háztartással és a gyermekekkel kapcsolatos gondok zöme. E kötelességek teljesítésének megkönnyítésére már sokat tettünk és teszünk a jelenlegi időszakban is. Például a hetedik ötéves tervidőszakban emelkedett a családi pótlék és a gyermekgondozási segély, amelyet január elsejétől már az első gyermek esetében is folyósítanak. Arra számítunk, hogy az idén 280 ezer nő kap gyermekgondozási segélyt Az idén a három-öt éves gyermekeknek már a 96 százaléka fog óvodába járni. Ezzel jelentősen túlszárnyaljuk a Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusán ezzel kapcsolatban kitűzött feladatot Elmondhatjuk, hogy az elmúlt negyven esztendőben a gyakorlatban megteremtettük a feltételeket a nők egyenjogúságához, amelyért eddig hiába küzdöttek a tőkés világ haladó erői. Az elért eredményekkel kapcsolatos jogos büszkeség nem azt jelenti, hogy nem látjuk azokat a problémákat és fogyatékosságokat amelyeket a nők bírálnak. Tovább folytatjuk a nők érvényesülése gazdasági, szociális és kulturális feltételeinek javítását és helyzetük könnyítését E célok elérésének fő útját a szocialista társadalom további fejlesztésében és tökéletesítésében látjuk. Kulcsszerepe van a gazdaság állandó fejlődésének, a társadalmi munkatermelékenység növelésének, a szocialista rendszer előnyei egyre jobb hasznosításának, a szocialista demokrácia és a társadalmi aktivitás fejlesztésének. Ebben a szellemben kezdjük meg a CSKP XVII. kongresszusának az előkészületeit amely kitűzi társadalmunk fejlesztésének programját a következő időszakra. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak az 1985-ös évi nemzetközi nőnap alkalmából mondott beszédéből) A KÉPLET Új esztendőbe léptünk, új feladatokkal, célkitűzésekkel, amelyek egy szemernyivel sem kisebbek, kevesebbek, mint a múlt éviek. Éppen ellenkezőleg. Ahhoz hogy lépést tudjunk tartani a kor követelményeivel, a fejlődéssel, amelyben egy pillanatra sem szabad megtorpannunk, tennivalóink mellett némi lemaradást is be kell hoznunk: mindenekelőtt munkánk minőségében. Az elmúlt esztendőben nőszövetségünk megalakulásának negyvenedik évfordulójáról emlékeztünk meg, s ez jó alkalom volt arra, hogy felmérjük, milyen utat tettek meg a nők, mennyit fejlődtek munkavállalásban, munkabírásban a mögöttünk hagyott négy évtized alatt. Ez a negyven év magában hordozza forradalmi hagyományainkat s egyúttal jelenünk valóságát, jövőnk sikereit. A számvetés látni engedte, szocialista társadalmunkban miként vált egyre kedvezőbbé a nők személyiségének kibontakozása és miként javultak az ezzel szorosan összefüggő élet- és munkakörülmények. Képet kaptunk arról is, hogy az önmegvalósítás útjára lépő nő miként kapcsolódott be fokozatosan a haladás adta legigényesebb feladatok teljesítésébe is, nemegyszer megelőzve férfitársait. Sokan vagyunk, akik emlékszünk még arra az időre, amikor nem ismertünk lehetetlent, ha a közösség dolgairól volt szó. Erre a forradalmiságra, lelkesedésre, példamutatásra ma éppen olyan szükség van, mint volt annak idején, amikor szocialista társadalmunk alapjait raktuk le. Szükség van rá ma is, hogy a nők egyre határozottabban, jobban és elkötelezetten tudjanak alkotni, irányítani. Szükség van rá, egyrészt mivel csak hatékony, jó minőségű munkával tudjuk kielégíteni növekvő igényeinket, másrészt, mert nem a szavak, hanem a cselekvésben, a kötelességeinkben való helytállásunk vezeti el ifjúságunkat a feladatok iránti kötelességtudatig. Rajtunk, a felnőttek magatartásán múlik, milyen gazdái lesznek országunknak az utánunk jövők. Úgy érezhetjük, eredményesen gazdálkodtunk az elmúlt évben. Üzleteink tele vannak áruval, semmiben sem szenvedünk hiányt. Elégedettek lehetnénk, ha nem tudnánk, képesek vagyunk mi többre, jobbra is, termékeink minőségében, kereskedelmi kapcsolatainkban, szolgáltatásaink színvonalában és sok másban is társadalmi-gazdasági életünk területén. Ha munkáját mindenki becsületesen végzi! Munkamódszereinkben, munkához való viszonyunkban még sok minden változtatásra, javításra szorul. Ezzel a problémával foglalkozott év végi ülésén a Csehszlovák Nöszövetség Központi Bizottsága is, megvizsgálva, hol mindenütt fejthetnének ki tagjai nagyobb aktivitást, hol tudnának kezdeményezésükkel, példamutató magatartásukkal változtatni a helyzeten. Tennivalónk akad bőven. Még mindig könnyelműen bánunk sok mindennel, amink van, elnézünk sok olyan dolog felett, amely előrehaladásunkat hátráltatja. Elkel hát a példamutatás a nők részéről is. Persze nem elég, ha üzemenként, munkahelyenként egy-egy élenjáró, kiváló dolgozó akad. Meg kell érteni és meg kell értetni mindenkivel, akire számítunk, akinek jó munkájára szükségünk var>, hogy a munkához való viszony sokféle lehet. De nekünk csupán egyet, a legjobbat, a leghatékonyabbat, a legeredményesebbet szabad választaEGYSZERŰ nunk. Beszélni kell arról is, hová vezet a könnyelműség, a nemtörődömség, a felületesség, s hogy mennyivel gazdagabbak lehetnénk, elégedettebbek mindnyájan, ha a jó kezdeményezés kiszorítaná munkahelyeinkről a közönyt, a kiváló minőségű áru a selejtet, a megértés, egymás segítése a rossz munkahelyi kapcsolatokat. A megoldás kulcsát nem kell keresnünk. Régen tudják, mi az, amit jól végzünk, mi az, ami javításra szorul, hogy az év végi mérlegeléskor ne gyötörjön bennünket ismételten bűntudat: valamit megint elmulasztottunk. A szakszervezetek pártunk közelgő XVII. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy mindennemű anyagfelhasználást öt százalékkal csökkentének, a munkatermelékenységet évi egy százalékkal növelik és a minőséget alapvetően javítják. Ehhez a vállaláshoz a Csehszlovák Nöszövetség is csatlakozik, ezért tagjaihoz fordul azzal a felhívással, hogy a dolgozó nők valamennyi munkahelyen — mint a múltban már annyiszor — legyenek élenjárók e vállalás teljesítésében. Példamutatásukkal segítsék a jó termelési eredmények elérését, a jó munkahelyi légkör kialakítását. Olyan légkörét, amelyben a dolgozó, minden dolgozó jól érzi magát, és ez a közérzet munkája eredményén is megmutatkozik. Segítsék megérteni és megértetni, hogy a munkatermelékenység növelését, amely valamennyiünk javát szolgálja, csak akkor érhetjük el, ha mindannyian jó munkát végzünk, ha a tudományos-műszaki eredményeink alkalmazásával ésszerűsítjük tennivalóinkat, ha gazdaságosan bánunk a villanyárammal, a színes fémekkel és mindennemű nyersanyaggal, ha értékeinket nem hagyjuk elkallódni. A lehetőségek minden munkahelyen adottak, akkor is, ha eltérőek. Más formája lehet a takarékosságnak, a tartalékok feltárásának, az újítások termelésbe iktatásának valamely könnyűipari üzemben, más a mezőgazdaságban vagy a szolgáltatásokban. Ezt a sajátosságot figyelembe véve és megfelelően felhasználva mégis egy közös ügyet szolgálunk. S ezt tesszük akkor is, ha nem húnyunk szemet semmi felett, ami elégedetlenséget vált ki. Ha szóvá tesszük a felületes munkát tisztítóban, javítóban, építkezésen. Ha nem nézzük el, hogy a boltban jóval a zárás ideje előtt felmosórongyot hajítanak a vásárlók lába alá, ha kifogásoljuk a helytelen magatartást ügyintézésben, szolgáltatásban, a kereskedelemben, ha vitába szállunk azért, mert rossz a munkakörnyezet, rossz az áruelosztás és igy újratermelődnek a hiánycikkek, melyeket csak ismeretség útján, csak „kenéssel" lehet megszerezni. Nem sorolom tovább. Tudjuk mindannyian, mi fáj, s azt is, hogy a bajokat orvosolni kell. Társadalmi életünk hatalmas körforgás, amelyben egymásra utaltak vagyunk. Én reád, te énrám. Ha elvárom, hogy munkájával nekem senki se okozzon bosszúságot, én sem okozhatok azt másnak. Ilyen egyszerű a képlet, amelyhez igazodnunk kellene, hogy a lemaradásban utolérjük önmagunkat, hogy mindig, mindenhol jó legyen a közhangulat, a dolgozók közérzete. Hogy jobbak legyenek eredményeink — minőségben, gazdaságosságban, egymás becsülésében. J. HEGEDŰS MAGDA (nős)
