Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-03 / 1. szám
MIT GYŰJTSÜNK A TÉLI HÓNAPOKBAN? Egyes gyógynövények jó időjárás esetén a téli hónapokban is gyűjthetők. Például: 1. FEHÉR FAGYÖNGY Imelo biele Viscum album L. Félparazita örökzöld növény, amely főleg a nyárfák és az akácfa koronáján fordul elő. Távolabbról nézve madárfészekhez hasolít, közelebbről szemlélve könnyen felismerhető sárgászöld színű ovális leveleiről és fehér bogyóterméséről. Mint „dísznövényt", télen árusítani is szokták. A levél nélküli fiatal hajtásait gyűjtjük. A begyűjtött hajtások vastagsága nem lehet több 5 mm-nél. Kis csomókba kötve szeilős. száraz helyiségben a fűtőtesteken, szekrények és ágyak alatt szárítjuk. A jól kiszárított növényt darabkákra töijük és jól elzárva, fénytől, nedvességtől védve tároljuk. A hajtásokat a frissen kivágott fákról szedhetjük, esetleg a fa koronájáról horoggal letördeljük. A növényt legjobb decembertől februárig gyűjteni. A gyógynövényfelvásárló üzem kilójáért 20,— Kés-t fí/ct Érelmeszesedés és magas vérnyomás ellen használják. Kitágítja a perifériális vérereket és a szívműködést is befolyásolja. Egyszerre csak 1 gramm anyagot szabad felhasználni és a napi adag nem lépheti túl az 5 g-ot. Csak a növény vízben kiáztatott levét használjuk, mivel főzéssel a benne lévő hatékony anyagok egy része szétbomlik, így veszít gyógyhatásúból. A szakemberek feltételezik, hogy a növényben lévő fehérjetermészetű anyagok (poliproteidek) gátolják a rákos daganatok kifejlődését. A növényt a gyógyszeripar az Alvisan és a Droseran nevű érelmeszesedést és vérnyomást csökkentő gyógyteákban használja fel. Nagyobb hatás érdekében szokták zsurló és pásztortáska leveleivel is keverni. Mivel a növény mérgező anyagot (viszkotoxint) is tartalmaz, használata előtt mindig ki kell kérni az orvos tanácsát! 2. ORVOSI KALMOS Puäkvorec obyéajny Acorus calamus L. 50—120 cm magas évelő, lágy szárú növény, mely a mocsarak, tavak, folyók holtágai vagy más állóvizek part menti részein fordul elő. A zöldesbama színű gyökértörzseit gyűjtjük. Ezeket kétágú ásóvillával szedjük ki, majd lemossuk róla az iszapot és megszárítjuk. A hosszabb gyökereket feldaraboljuk és így szárítjuk kb. 35 °C hőmérséklet mellett. A jól kiszárított gyökerek könnyen törnek. Jól elzárva, a fénytől védve, száraz helyiségben tároljuk. A gyökerek aromatikus anyagokat fenolétert, akorint, akoretint. ezen kívül cholint. glikozidokat, cseranyagokat tartalmaznak. Ezek az anyagok jó étvágygerjesztők, felhasználhatók emésztési zavarok, gyomorsavtúltengés és gyomorfekély ellen. De emellett vérképző, vértisztító és vizeletelhajtó hatása is van. Gyulladások, daganatok borogatására is szokták használni. A gyógyszeripar linktúrát készít belőle (Oleum calami), és ezt kockacukorra (15—20 csepp) cseppentve vagy vízbe adagolva használják gyomorbántalmak esetén, fél órával étkezés előtt, háromszor naponta. Mivel a növény aromatikus anyagokat is tartalmaz, kivonatát gargarizálásra és szájöblögetésre is használják. Egy kg kiszárított gyökér ára 40.— Kés. 3. TÖVISES IGL1CE Ihlica tfnistá Ononis spinosa L. Évelő hüvelyes növény. Hajtásai elérik a 30—50 cm-t is. Utak menti száraz árokpartokon. töltéseken, száraz réteken és műveletlen területieken található. A növény gyökerei elérik az 1—2 m hosszúságot is, ezért nehéz a földből kihúzni. A gyökereket megtisztítjuk a földtől (esős időjárás esetén megmossuk) és rövidebb darabokra vágjuk, majd száraz helyen csomagolópapíron szárítjuk. Ajánlatos mesterséges hővel (50 °C) sütőben szárítani. Száraz helyen, fénytől védve 1—2 kg-os papírzacskókban tároljuk. Fertőtleníti a húgyutakat, de epebántalmak és érelmeszesedés esetén is használatos. Házi kezeléskor bőrbetegségek és reumatikus bántalmak gyógyítására is felhasználják. Egy adagnak 1,5 gramm főzete felel meg. Szokták keverni más veseteákkal is. pl. zsurló, bodza, aranyvessző hajtásaival és virágával. A növényt önmagában nem szabad gyakran, hosszabb ideig és nagyobb adagokban használni! A kiszárított gyökér kilójáért 50,— Kés-l fizetnek. FULLAJTÁR PÉTER a korábban születettek állandóan azon zsörtölődnek, milyen minősíthetetlenül viselkednek az ifjabbak. A később születettek meg azon méltatlankondnak szüntelen, miért nevelgetik őket megállás nélkül a felnőttek?! Távol álljon tőlünk még a gondolata is annak, hogy most induló sorozatunkban oktatgatni kívánjuk az arra érdemeseket. Korántsem. Engedelmükkel, csupán felvillantva néhány dolgot, megkíséreljük csiszolgatni (nemcsak a fiatalok, hanem) egymás modorát, magatartását. S ebben, ugye nincs semmi kivetnivaló ... ? Észrevettük ugyanis, hogy a népszaporulat növekedésével arányosan egyre több alkalom nyílik a találkozásra. Sokasodunk és ennél az egyszerű oknál fogva akarvaakaratlan, gyakrabban kerülünk egymás szeme elé, ütközünk egymásba otthon és a közterületeken is — ismeretlenek, ismerősök. Az utóbbiaknak valamilyen formában illik tudomására adni, hogy észrevettük őket. Szavahihető források szerint a köszönés szokását még az őserdőből hoztuk magunkkal. Nem találó tehát a köszönéstől megriadt ifjútól azt kérdezni: Hol vagyunk, az őserdőben?! Azt, hogy ősünk mordult-e egyet, vagy csupán a kezét emelte fel jelezve, hogy szándékai barátságosak, amikor találkozott őstársával, nem tudjuk pontosan, annyit azonban igen, hogy a köszönés, mint egykor, ma is békés jóindulatot ígér. S erre napjainkban felettébb szükség van. Vidéken, kisebb közösségben szép szokás, hogy mindenki mindenkinek köszön, sőt még az arra vetődött idegennek is köszönéssel adja meg a tiszteletet: a helyben lakóval az együvé tartozást, az arra vetődővei a vendégszeretetet éreztetve. Városban a köszönésnek az a rendeltetése, hogy megkülönböztessük az ismeretlenek nagy tömegében, akiket már ismerünk, s akik szintén ismernek bennünket. (Mert ugye, egy neves színész, vagy tévébemondó kicsit feszélyezve érezné magát, ha minden nézője nyájasan köszöntené az utcán ?) A „köszönj szépen"-ről jut eszembe, hogy vannak, akik még kamaszkorukban is gyakran hallják ezt a felszólítást, csak azt nem árulják el nekik kedves szüleik, hogy miként! Nos, csak a napszakkal kell tisztában lennünk, s ezzel minden köszönési gondunk megoldódik. A jó reggelt, jó napot, jó estét, jó éjszakát és a viszontlátásra, mindenféle emberi kapcsolatban elfogadható. Különösen akkor, ha még azt is hozzátesszük: kívánok! Persze a tegeződők „szervusz"-szal köszöntik egymást, s ha a szervusz időnként — manapság egyre gyakrabban — „sziá"-ba csúszik át, az nem illemtani kihágás, csupán nyelvészeti kérdés. Na és a „kezétcsókolom" ?! Jöhet, de megvan a helye és módja! Ha anyánkat, nagyanyánkat és a velük egyidős ismerőseinket akarjuk megtisztelni vele. Nem tilos, hogy férfi fiatalabb nőknek is eképpen bókoljon, ha azt a jó ízlés vagy a szíve dobogása diktálja. Az előzködés. amely az autósoknál nem éppen helyénvaló, a köszönésben igen. Az köszönjön, aki előbb veszi észre a másikat, akkor is, ha nő, ha idősebb, akkor is, ha rangja, beosztása magasabb, mint az üdvözöltnek. S ha olyan nő vagy férfi jön velünk szembe az utcán, aki „valahonnan olyan ismerős", fejelfordítás, szemlesütés helyett inkább pazaroljunk el egy köszöntést ha ezzel megtakaríthatunk egy megbántást, sértést. (nŐ23)
