Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-03 / 1. szám

ELENA LITVAJOVÁ, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, A SZLOVÁKIAI NÖSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE A közös fel Az esztendő fordulóján az ember egyrészt hátra, más­részt előre néz. Azért e kétfelé pillantás, hogy elgondol­kodjunk arról, az elmúlt időszak mit hozott nekünk személy szerint, családunknak, társadalmunknak és mi­lyen előrejelzéseket, milyen távlatokat villant fel az előt­tünk álló év szemszögéből. Alapjában véve derűlátással tekinthetünk a jövő elébe. Tudjuk, hogy az adott feltételek, a belsők és külsők, röviden szólva bonyolultak, de mindemellett lényegében sikerült eleget tennünk kulcsfontosságú össztársadalmi szándékainknak, márpedig ezektől függ nemcsak az ál­lam, hanem minden polgárának, akár férfi, akár nő. s minden családjának léte. Ezt találóan dokumentálta a CSKR KB 16. ülése s rákövetkezőén az SZLKP KB ülése is. Folytatódott gazda­ságunk erőteljes és hatékony fejlödése-fejlesztése, ha nem is egyformán minden ágazatban, vállalatnál vagy üzemben. Helytálltunk tehát abban a döntő fontosságú küzdelemben, amelyet lakosságunk növekvő szükséglete­inek mind jobb kielégítéséért, világviszonylatban a szoci­alizmus helyzetének megszilárdításáért, s ezzel párhuza­mosan a világbéke megóvásáért vívunk. A nők tanácskozásai minden egyes békeszerető ember szívében új reményeket ébresztettek. S mivel az elmúlt esztendő a hetedik ötéves terv utolsó éve volt, visszatekintésünknek is öt esztendős pályát kell befutnia. A tények igazolják számításunkat, mégpedig azt, hogy Szlovákiában ez alatt az idő alatt 14 százalékkal emelkedett a nemzeti jövedelem. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt a Szlovák Szocialista Köztársaságban hozzávető­legesen 7,3 milliárd Kcs értékben termeltek többet, mint amennyit az állami terv előírt. Ez ugyan csupáncsak egyetlen adat, ám bizonyára a legfontosabb: tükröz számos, más téren elért eredményeket. És ez jó, ösztön­ző. Annál is inkább, mert ha ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy az említett növekedést az erőfor­­rás-stagnáció állapotában sikerült elérnünk, esetenként a tüzelőanyagok és fémek minimális gyarapodása, illetve a feldolgozott köolajmennyiség 20 százalékos csökkenése mellett. Ehhez az eredményes mérleghez nem csekély mérték­ben járult hozzá a fokozott munkakezdeményezés, a szocialista verseny, valamint az olyan kimagasló esemé­nyek tiszteletére tett kötelezettségvállalási mozgalom, mint amilyen népünk nemzeti felszabadító harcának és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. év­fordulója volt. Dolgozóink hűségüket a forradalmi hagyományokhoz a legmeggyőzőbben a munkában tanúsított öntudatossá­gukkal, gyümölcsöző tetteikkel, új források megalkotásá­val dokumentálták, amelyekkel Szlovákia gazdasága je­lentős mértékben hozzájárult a hazai népgazdaság to­vábbi fejlesztéséhez, belső és külső egyensúlyának-ki­­egyensúlyozottságának elmélyítéséhez. Ha dolgozóink igyekvésének hasznát mérlegeljük, amellyel közös javaink gyarapításához felelősségteljesen végzett kötelességeiken túlmenően is hozzájárultak, kü­lön s érdemlegesen kell szólnunk éppen a nők hozzájáru­lásáról. S ez a hozzájárulás nemcsak jelképes, vagy nem csupán abból a tényből ered, hogy az összes dolgozók 48 százalékát képezik. Az elismerés és hála szavait ismétel­ten s mindenekelőtt azért érdemlik meg, mert a dolgozó nők többsége nemcsak önfeláldozó, gondos édesanya és nagymama, akik gyermekeikből és unokáikból becsüle­elősségvállal tes, felelős és dolgos hazafiakat igyekszenek nevelni, hanem mert túlnyomó többségük elkötelezetten vállal társadalmi-politikai munkát a Nemzeti Frontba tömörülő társadalmi szervezetekben is. Az esztendő, melynek küszöbét most átléptük, még igényesebb feladatok elé állít bennünket. Ez a CSKP XVII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának éve, s a nyolcadik ötéves tervidőszak kezdete is, amellyel egész szocialista társadalmunk és gazdaságunk fejleszté­sének új korszakába lépünk. Mint már ismeretes, az előkészület alatt álló jelenlegi ötéves terv országos vi­szonylatban a nemzeti jövedelem 3,5 százalékos éves növekedésével számol, és Szlovákiában még ennél is magasabbal. 4,5 százalékossal. Már ez az egyetlen adat önmagában véve is azt sugalmazza, hogy az eddiginél jóval többet kell merítenünk tartalékainkból, az anyagiak­ból s főképp az emberi tartalékokból. Ez utóbbiak kőny­­nyebben hozzáférhetőek és csaknem kimeríthetetlenek, mi több, megújíthatók. A rendkívüli kezdeményezés és az alkotó hozzáállás példái a ruzomberoki Lenin Textilművekben, a partizáns­­kéi Augusztus 29-e Cipőgyárban, a sviti Tatrasvitben, a kezmaroki Tatrafanban és más vállalatokban, üzemekben a hetedik ötéves terv úttörői. A munka termelékenységének és hatékonyságának határozottabb és gyorsabb fokozásával, a tudományos­műszaki haladás előbbrehozásával egyre jobb feltételeket és szükséges forrásokat tudunk teremteni ahhoz, hogy tovább növekedjék életszínvonalunk, egyre javuljon éle­tünk minősége, mélyebb és szilárdabb legyen létbizton­ságunk és harmonikusabb az ember személyiségének fejlődése. Mert a CSKP politikájának, a társadalom s annak minden egyes tagja törekvéseinek ez a legfőbb értelme és célja. Ebben az értelemben igyekszik szervezetünk — a Szlovákiai Nőszövetség — kifejteni hatását tagjaira, s nemcsak rájuk, hanem a többi asszonyra és leányra is. Társadalomfejlesztésünk jelenlegi időszakában rendkí­vül időszerű s fölöttébb fontos feladatnak tartjuk a nők élet- és munkakörülményeinek javítását. Társadalmi ér­dek ugyanis, hogy a nőknek minden előfeltételük megle­gyen ahhoz, hogy mint anyák pótolhatatlan feladataikat maradéktalanul elláthassák családjukban, gyermekeik nevelésében. Hogy minden dolgozó nő, anya, nyugodtan induljon a munkába, azzal az érzéssel, hogy gyermekeiről gondoskodnak s el vannak közben látva, hogy munkája végeztével kényelmesen el tudja végezni otthon is, amit kell háztartása rendes menete érdekében, s hogy ő vagy férje a boltokban mindent megkapjon, amire csak szük­ségük van, s amennyiben úgy döntenek, hogy a félkészé­­tel-szolgáltatást veszik igénybe, akkor legyen is miből választaniuk. Csakis ezen az úton tudjuk biztosítani azokat a feltételeket, amelyekre a nőknek anyai és gazdasági funkciójuk párhuzamos betöltéséhez szüksé­gük van. Az időhiányt, amelyben oly sok dolgozó nő s főleg az anyák szenvednek, éppen a jó minőségű, időben és árban hozzáférhető szolgáltatásoknak kellene enyhíteniük. A több időre nagyon nagy szükségük van a családoknak, több idő kell a gyermeknevelésre, az önművelődésre, a hasznos kedvtelésekre. Ezeknek kielégítésére például egyebek között szervezetünk szakköri tevékenységei is megfelelő teret nyújtanak. Persze, nem egy vállalatnál, üzemben, szövetkezetben, ás érzésévé munkahelyen még sok mindent lehetne javítani a dolgozó nők, anyák, és a fiatal nők életre való felkészítésének érdekében. Összességükben ezek azok a szempontok, amelyek kidolgozásával szervezetünk a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusára készül, ezzel is támpontot adva szerveze­teinknek. tisztségviselőinknek és a Szlovákiai Nőszövet­ség valamennyi tagjának ahhoz, hogy továbbfejlesszék munka- és közéleti aktivitásukat. Azt akarjuk, hogy szer­vezetünk minden tagja, minden egyes nő részletesen megismerje a kongresszusi dokumentumokat. Ez az elő­feltétele annak, hogy majd e dokumentumokat lebont­hassuk szervezetünk konkrét feltételeire, és a járások valamint alapszervezeteink adottságait figyelembe véve, azokat felelősségteljesen teljesíthessük. A képviseleti testületekbe való választások előkészítése szorosan kapcsolódik a nők kongresszusa előtti elkötele­zett tevékenységéhez, mind a munkában, mind a közélet­ben. Külön figyelmet kell fordítanunk a Nemzeti Front új választási programjának kidolgozására, amelynek megva­lósításához az elkövetkezendő időszakban nyilván erőtel­jesen hozzájárul majd mozgalmunk, „A társadalomért, a családért, önmagunkért". A Szlovákiai Nőszövetség munkatervét, minden tevé­kenységének tartalmát befolyásolja az idén a CSKP megalakításának 65. évfordulója s az, hogy az 1986-os évet az ENSZ közgyűlése a béke évének hirdette meg. Az idei jelentőségteljes események jegyében zajlanak majd le a Szólj, költemény! — Vansovej Lomniőka kerületi és járási fordulói, országos fesztiválja. Idei eszmei mottója: Hála neked, szülöpártunk a győzelmekért és a békés reggelekért! Ahhoz, hogy feladatainkat sikerrel teljesíthessük társa­dalmunkban és szervezetünkben is, s hogy megvalósít­hassuk egyéni szándékainkat és elképzeléseinket is, bé­kére van szükségünk. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek — Mihail Gorbacsovnak és Ronald Reagannek — csúcsta­lálkozóját az egész világ örömmel s megkönnyebbüléssel fogadta. A Szovjetunió konstruktív és konkrét békejavas­latait, amelyeket oly következetesen, oly bölcs államférfiú érvekkel terjesztett elő a Szovjetunió első embere, világo­san utat mutatnak bolygónk létkérdéseinek megoldásá­hoz, a rajta kialakult élet megőrzéséhez. Közös nyilatkozatuk, miszerint az atomháborút nem szabad kirobbantani, s hogy egyik fél sem fog törekedni katonai erőfölényre, továbbá az a Felhívás, amelyet a világ asszonyaihoz, leányaihoz a prágai jubileumi ülésről a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsa inté­zett, is igen magasra értékelte a két vezető nagyhatalom e közös nyilatkozatát. Béke és boldogulás — ősidőktől kezdve ez az emberi­ség vágya, ám elsősorban a miénk, a nőké, akik az élet hordozói és adói vagyunk. A béke megszilárdításáért, az élet fenntartásáért a Földön — mely minden élőlény egyetlen otthona — érzett felelősséggel fogjunk hozzá az új esztendőben kötelessé­geink teljesítéséhez a családban, a munkahelyünkön, lakóhelyünkön s nőszervezetünk szerteágazó tevékenysé­gében is. Avégett is, hogy az eddiginél nagyobb részt vállaljunk társadalmunk felvirágoztatásában, boldogulá­sunkért a békés jövőben.

Next

/
Thumbnails
Contents