Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-02-04 / 6. szám
„Semmi sem tart örökké" a közmondás szerint. A bútorok, a használati cikkek is elkopnak idővel. Minden háztartásban akad egy-egy öreg szék, amelynek az ülése vagy a támlája rossz, kopott vagy megkárosodott. Azonban ezeknek az élettartamát még meghosszabbíthatjuk, sőt egy kis leleményességgel olyan játékos ülőalkalmatosságot varázsolhatunk belőlük, amelynek a gyerekek örülnek majd. Képünkkel ötletet szeretnénk adni olvasóinknak. A vasvázas vagy a fából készült széket egyaránt felújíthatjuk, érdekessé és jó puhává tehetjük a következő módon: Ha a széknek a támlája vagy az ülése rossz, egyszerű deszkalappal cseréljük ki. A támla formája a képen látható módon állatfiguráknak vagy gyerekfejnek megfelelő lehet. A háttámla készülhet furníriemezből is. Az ülésre azonban erősebb deszkalap szükséges. Ezt aztán posztóval, plüssel vagy egyéb anyaggal bevonjuk. Természetesen előszór a képen látható módon elkészítjük a „fejeket”. Bizonyára akad plüss- vagy posztómaradék, vagy régi szövetszoknya, kabát stb., amiből ezeket az ötletes széktámlákat elkészíthetjük. A szemet, orrot, szájat sötétebb színű posztóból vágjuk ki, lehetőleg a megfelelő színben. A haj vékony spárgából vagy vastagabb fonalból készülhet. Ezeket a székeket a gyerekszobában, a nyaralóban, illetve a hétvégi házban egyaránt használhatjuk. Ha több gyerek is van a családban, mindegyik szék támlája más-más figurájú legyen, így a gyerekek „kisajátíthatnak" maguknak egyet-egyet. Ajánlatos ezeket a huzatokat úgy elkészíteni, hogy lehúzhatok és kimoshatok legyenek. A támlán kívül az ülést is behúzzuk hasonló vagy azonos anyaggal. P. P. Szobanövények 1986 Magyar nyelvű asztali naptár, névnapokkal. Hetes beosztású, egy-egy szobanövény színes fényképével díszítve, részletes tudnivalókat közöl a növény fajtájáról, ültetéséről, ápolásáról és szaporításáról. A Szobanövények 1986 asztali naptárt postafordultával utánvéttel küldjük el címükre. Előnyben részesítjük a közületi megrendeléseket. A megrendelést a következő címre kell küldeni: Slovenská kniha, n. p. 081 159-es könyvesbolt Michalská 6. 811 01 Bratislava Megrendelek ... db Szobanövények 1986 asztali naptárt 25,— Kcs Név:........................................................................................................... Utca: .......................................................................................................... Lakóhely:.................................................................................................. Posta: ............................................................................................... Postai irányítószám: ............................................................................. Dátum, aláírás:....................................................................................... 1 — n — 1 Tudniillik... egyet s mást még nem mondtunk el az öltözködésről. Azt például, hogy nem mindenki ítélhető el azért, mert nem estélyi ruhában megy operába, színházba. Nem biztos, hogy polgárpukkasztó szándék vezéreli őt mégha fiatal is. Lehet, hogy inkább a színházjegyre, az opera- vagy hangversenybérletre költ, mert szereti a zenét a művészeteket de nincs anynyi pénze, hogy külön ezekre az alkalmakra való ruhát vagy ruhatárat is beszerezzen. Érvényes ez főleg a diákokra, de a családalapítás kezdeti gondjával küszködő kisgyermekes fiatalokra is. És — különböző okok miatt — előfordulhat ez bármely nemzedék tagjával. Az ízléses hétköznapi viselet csak akkor nem megfelelő a kultúra hajlékaiban, ha illetlen, tüntető viselkedés társul vele, ha viselői egyértelműen tudtára adják az ünneplőbe, szépen és jól öltözötteknek: ők csak azért vannak más ruhában, mert meg akarják fricskázni a hagyományos öltözékűeket. Jó persze — és nem is fölösleges — ünnepélyes ruhát beszereznünk (akár többet is). Ez a mindenkori divatot és korosztályunk öltözködési szokásait kövesse, ne legyen túlcicomázott hivalkodó. Mert a szép ruhával a művészetnek, a művészeknek és egymásnak adjuk meg a tisztelet külső jelét. Nem árt tehát ha az ötödik rend sportos öltözet helyett egy bárhová felvehető „jobb" ruhát veszünk. És nem illik arra hivatkozni, hogy nincs pénzünk ünneplőre, ha a hétköznapira vagyonokat költünk el. Foglalkoznunk kell még „láthatatlan" ruhadarabjainkkal és a rájuk vonatkozó illemszabályokkal is. Alaptétel : ezekre is legalább annyit adjunk (ha nem többet!), mint látható ruhadarabjainkra. Legyen jó minőségű, jól szabott jól viselhető, kényelmes fehérneműnk (férfinak — nőnek egyaránt). s az mindig legyen tiszta. Ügy vegyünk magunkra fehérneműt mintha minden nap orvoshoz mennénk, s láthatóvá kellene tennünk, mi van a ruhánk alatt. A fehérneműt naponta váltsuk (vagy szükség szerint gyakrabban is), s ne feledjük el, hogy a férfiing is e kategóriába tartozik. Meg a hálóruha is. A műszálas fehérnemű jól tisztítható, mosható ugyan, de alatta jobban izzad a test, így hamarabb kezdünk el „kellemetlen" illatot árasztani, ezért az ilyen holmikat úgy viseljük, hogy használjunk hozzájuk izzadsággátló spray-t. Az ízléses hálóruha követelménye a kényelmességen kívül az is. hogy „alkalomhoz" illő legyen. Ha olyan kiránduláson vagyunk, ahol tömegszálláson kell aludnunk, vagy idegenekkel kerülünk egy szobába, jobb az illedelmes, puritánabb, mások szeméremérzetét nem bántó pizsama vagy hálóing. Az áttetsző, csábos, csipkés-fodros „költeményeket" hagyjuk meg saját hálószobánkban való használatra, s azon kívül mindenképp kerüljön fölébe házikabát, pongyola (még otthon is). Érdemes szót ejtenünk a háziruháról is. „Az otthon ez is jó" szemlélet durva vétség az emberi együttélés szabályai ellen, hiszen azt jelenti, hogy éppen a hozzánk legközelebb állóknak, családunk tagjainak nem adjuk meg a kellő emberi tiszteletet. Legyen hát célszerű, csinos, tiszta a Szalay Zoltán rajza háziruhánk is! Ne az egyébként már elnyűtt, elvásott holmit viseljük otthon, s ha csak lehet: ne csináljunk tréningruha-kultuszt sem családunkban. A tréningruha (melegítő) sportoláshoz való, a háziruha pedig arra jó, hogy otthon is megadjuk tiszteletünk külső jelét embertársainknak, családtagjainknak. Meg arra is jó, hogy otthon is figyelmeztessen, fegyelmezzen bennünket kissé: itt is illik embernek maradni, itt sem kell okvetlenül elveszítenünk minden tűrőképességünket önfegyelmünket. Egykoron — nagyanyáink ifjúkorában — arra oktatták a nevelők a lányokat és a fiúkat, hogy bizonyos szabályokat otthon fokozottabb mértékben kell megtartaniuk, hogy azok természetes velejáróivá váljanak viselkedésüknek. Nem árt ezt megszívlelni ma sem, s akkor természetesen, a jó példán keresztül tanulják meg gyermekeink is mindazt, amit meg kell tanulniuk, hogy társas életet élhessenek. (nŐ23)
