Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-02-04 / 6. szám
Visszatért hát újra „a Halley”, s nem panaszkodhat, a világ tudósai ezúttal alaposan fölkészültek a fogadására. Úgy. ahogy ez Naprendszerünk állítólag legkülönösebb égitestjeinek végül is dukál. Sok munkával és sok pénzzel megépült a három szonda, amely a mostani — a tudósok által rögzített harmincadik — földi kirándulásán végigkíséri: a Vega (Venera) I. és II. a szovjeteké, a Planet a japánoké és a Giotto, a nyugat-európai országok űrszondája. Természetesen, a földi megfigyelő állomások — kicsik, nagyok, amatőr csillagászokéi és a legnagyobb csillagvizsgálókéi — is az üstökösre figyelnek. Úgy mondják, lesz olyan időpont, amikor egyazon másodpercben a világ kétszáz legjobb teleszkópjának kereszttüzében fog állni a rejtélyes kozmikus vándor. A Szovjetunió tíz vizsgálati helyszínről végez majd megfigyeléseket és két kisebb teleszkópot Dél-Amerikában is elhelyezett, hogy a déli féltekéről figyelje meg az üstököst. Az amerikaiak meg a Hawai-szigeteken levő négy óriásteleszkóptól várnak különleges eredményeket, mert a földközelbe érő üstökös pályáját a leginkább optimális helyről figyelheti. Ha még rejt valamilyen titkot ez a hetvenhat évenként visszavisszatérő látogató, akkor most arra is fény derül. Bizony, tiszteletreméltó az emberi kíváncsiság, amely ilyen óriási szellemi és anyagi erőt tudott összpontosítani néhány év alatt, hogy egy mindössze néhány kilométer átmérőjű. fagyott gázokkal, illetve jéggel borított parányi vizsgálgasson hónapokig. Igaz persze, hogy ez a kíváncsiság legalább olyan ősi, mint maga az emberiség, mint maga a csiüdgvizsgálás. És talán még nincs pontos válasz arra. hogy a világűr irdatlan mélységeiben hogyan keletkeznek üstökösök, s mit hoznak onnét magukkal milyen törvényszerűségek irányítják pályájukat. A Halley „félévében”, amely tavaly november harmadik harmadától az idén május végéig tart. vajon mit fogunk még megtudni az üstökösökről? A magam módján, persze, én is kíváncsi vagyok. De nekem még lenne néhány fontos kérdésem, amire még ez a példátlan csillagászati „hadművelet” sem adhatja meg a választ. Mert számoljunk és gondolkozzunk egy kicsit: a HuIIeyt 1911 májusában észlelték utoljára. Mit látott akkor Földünkön ? Tiszta tájakat és folyókat, őserdőket és csendes, téli estéket, legalábbis amonnan föntről üstököstávlatból nézve. Hu most hirtelen áttekintjük, hogy mi is történt azóta, akkor szégyenkezve sorolhatnánk: volt kérem két világháborúnk, kél atombomba-támadásunk és sok ezernyi termonukleáris kísérleti robbantásunk, van hidrogén- és neutronbombánk és bizonyára hamarosan elkészítjük a lézerágyút is, és van már fel sem mérhető környezetszennyeződésünk. Vannak egyre nagyobb foltokban kopaszodó földrészeink, amelyekről pusztulnak az erdők, és van fegyverkezési hajszánk bőven. Azt már csak szerénykedve fűzhetnénk hozzá, hogy van azért egy atomsorompó-egyezményünk, egy SALT I. és egy SALT II-önk, amely nem egészen hivatalos, de azért betartjuk, és vannak elképzeléseink a megegyezésről, az egymás mellett élésről és a környezetvédelemről is. Éppen most van róla szó, hogy ezeket netán egyeztetni is lehetne, mindenesetre meg kéne próbálni, mert különben baj lesz. Mégpedig olyan nagy baj, hogyha üstökösünk legközelebb viszszatér, talán még hírmondót sem talál ebből a kiváncsi és tudós, ám bölcsnek már kevésbé bölcs emberiségből, és esetleg csak kihűlt, üszkös bölcsőjét kerülheti meg, netán még azt sem. Milyen, vajon milyen kép tárul majd elébe, ha legközelebb belesuhan Naprendszerünkbe ? Mikor is lesz ez ? Hetvenöt év múlva, 2061-ben. Gagarin űrrepülésének centenáriumán. Emberek, ha sietünk, addig még rendbe tehetjük a portánkat, a házunk táját. Mindenütt virágot, kenyeret, kancsóban tiszta vizet tehetnénk talán akkorra az asztalra. Hát csak óvatosan, okosan, ma még van egy kis időnk. Vigyázzunk! LÁNG ÉVA M fr ic tt az ü stö k ö s Merre menjünk, gyerekek? — Sorakozó, gyerekek és indulás! — adja ki a parancsot Juli tanító néni. Indulás, ám de hova? Csúszós az út, kedves játszóhelyükre, a Csonka várba most nem mehetnek föl a gyerekek. Maradjanak az udvarban, ebben a szűkös, betonozott kifutóban? Naponta gond Kírályhelmecen (Král. Chlmec) a Gottwald utcai óvodában, hogy hova menjenek játszani. Az óvoda egy szép régi épületben „lakik" a város közepén. Valamikor régen még iskolának emelték az elődök. A hetvenes évek elején már csak a napközi volt benne, mig 77-ben át nem vette az újonnan nyitott magyar tannyelvű óvoda. Két nagy osztályterme van, az egyik most az óvodások hálója és ebédlője, a másik a játék és a foglalkozásaik színtere. Az ebédet az udvaron át hordják szemköztröl, a gimnázium étkezdéjéből, ahol az óvodások szakácsnénije is helyet kapott. Az udvar betonozott és szűk. A gimnáziumon kívül még a festékesbolt is használja. Itt van a raktárépülete. Néhány játékkal, hintával, mászókával a szülők igyekeztek egy kicsit óvodaias formát adni neki. A kerítésen túl már állandó a zaj és a benzinbüz. A Gottwald utca bonyolítja Királyhelmec átmenő forgalmát is. Harminc gyerek jár most az óvodába. Egy, ún. vegyes korcsoportba. 1977-ben, a megnyitáskor még nem így tervezték. A korosztályok vegyességét a mindennapi élet gyakorlata alakította ki. A többgyermekes szülök, akik nagyobbik gyereküket reggelente ide hordták, nem szívesen szaladtak el a város túlsó végébe még a kisebbikkel. Annak sem örültek, hogy a testvérek nem járhatnak egy helyre. Hát itt hagyták együtt mindkét óvodás korú gyereküket. így alakult ki a vegyes korcsoport, a két és fél — három éves kisóvodások, a négy-öt éves közepesek és a már iskolába készülő hatévesek egy közös osztálya. (A Gottwald utcain kívül még egyegy magyar osztály működik a város két másik óvodájában.) Ez a megoldás, a vegyes korcsoport a pedagógust állítja igényesebb feladat elé. Neki kell fegyelmezetten szerveznie a foglalkozásokat, hogy míg a kicsiny hároméves akadozik a versmondásban, az ügyességi játékban, a nagy hatéves se unatkozzék. Neki is legyen képességeihez mért elfoglaltsága, és közben ne is zavarják egymást. A felkészülés ezekre a foglalkozásokra sokkal több munkát kíván az óvónőtől, a levezetésük pedig nagy összpontosítást és sok-sok türelmet. És még egyet! Valami olyasféle hozzáálást a tanításhoz, amit a régi, egy-két osztályos, de nagy létszámú falusi, tanyasi iskolák néptanítói müveitek igazán. Azok, akiknek pedagógusi magatartása az előírások, a tananyag, a módszertani és egyéb utasítások rugalmas alkalmazásával jellemezhető leginkább. (nős)
