Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-12-20 / 51-52. szám

Az írónak, publicistának, nyelvésznek, szociológusnak még nem is olyan rég, mondjuk, két-három évtizeddel

ezelőtt, ha a durva beszédmodorról, a köznyelvben használatos trágárságokról akart értekezést írni. akkor aligha tehette volna alaposabb környezettanulmányozás nélkül. Legalábbis el-el kellett volna járogatnia a külvárosok rosszabb hírű kocsmáiba, körül kellett volna néznie bizonyos szabados erkölcsű, inkább zárt körű társaságokban slb. Manapság, sajnos, ilyesmire nincs szükség, a „téma" nem hogy az utcán hever, hanem jószerivel mindenütt, olykor szinte fullasztóan körülvesz bennünket, de van űgv is, hogy néha már észre sem vesszük, annyira hozzászokott a fülünk. Vonaton, autóbuszban, boltban, kis presszókban és több csillagos, drága éttermekben, színházba menet és moziból jövet, a munkahelyeken, baráti társaságban, családi körben, az iskolákban, sőt már

az óvodákban is találkoztunk nyelvi szennyeződés jelenségével. S mivel a jelenség nemcsak egy társadalmi rétegre. í'gv vagy két korcsoportra korlátozódik, hanem minden társadalmi rétegben és minden korcsoportban, úgyszólván az óvodás kortól a nyugdíjas korig észlelhető, s az sem vitás, hogy egyre inkább terjed. Lörincz Katóval, a rádió szerkesztőjével arra kerestünk választ, hogy mi az oka. hol kellene keresnünk a gyökereket, milyen irányban kellene tapogatóznunk a jobbítás felé. hol a kiút ebből a nem kívánatos, esetenként már-már patologikus nyelvi szövevényből.

A beszélgetés vendégei: Mészáros András bölcsészdoktor. dr. Bauer Edit szociológus és dr. Kamenov Margit pszichológus.

Hol van az a határ,

ahol a másik iránti tisztelet megálljt parancsol?

Mészáros András: Először is, hogy megértsük egymást és pontosak legyünk, meg kéne határoznunk, hogy mi az, amiről beszélgetni fogunk. A Magyar Nyelv Értelmező Kéziszótára szerint „a tráqár beszéd vagy szó a szemérmet durván sértő szó vagy beszéd"., Tehát ha ezt akarjuk közelebbről megvizsgálni, akkor sok más vonatkozó témát is fel kell vetnünk, például, mi az, ami a szemérmet sérti, továbbá szót kell ejtenünk a közmodorról, és fel kell vetnünk erkölcsi-etikai problémákat is. És ha az okokat keressük, hogy miért burjánzott el a trágár beszéd, akkor az a kérdés is fölmerül, hogy mi célja van. Mert ha oka van, akkor célja is kell hogy legyen, s igy nemcsak a hátteret kell vizsgálnunk, hanem a jelenség egészét.

Kamenov Margit: Fejlődéslélektani szempontból meg lehet világítani, hogy miért használnak már hároméves kisgyermekek ún. „csúnya" szavakat. A példát, amit ők tulajdonképpen csak utánoznak, legszűkebb környezetükbe kapják: a családban vagy a „rossz" pajtásoktól. Egyébként a „rossz" pajtások beszéde is visszavezethető a felnőttek világához, elvégre ők is hallják valahol... A hároméves gyerek az éntudat és az öntudat fejlődésének e felfokozott szakaszában általában felkapja az újonnan hallott szavakat és használni is akarja azokat. Amikor éppen valamilyen „csúnya" szót hoz haza, a szülők felháborodnak, a mama kikel magából, szid és tilt, s a gyerek észreveszi, hogy olyan szó birtokába jutott, amellyel „hatalmában" tudja tartani a felnőtteket, bármikor fel tudja magára hívni a figyelmet. Minél szigorúbb, minél több a tiltás, a kisgyerek annál többször fogja ismételgetni, főleg, ha el akar érni valamit. Ebben az esetben az a legcélravezetőbb, ha hagyjuk a gyereket mintegy negatív tréning formájában ismételgetni, így hamar elszáll az ismeretlen kifejezés öröme, az újdonság varázsa, és a gyerek végül is elfogadja, ha az érzelmeire hatva megmagyarázzuk, hogy inkább többet ne beszéljen igy, mert ezzel nem értünk egyet, ez elszomorít bennünket. S a gyerek így rendszerint abba is hagyja, hiszen az „újdonságot" senki sem vette el tőle, s igy nem is érdekes már...

A serdülőben hasonló folyamatok játszódnak le személyiségfejlődésének ebben a fontos szakaszában, csak még intenzívebben, még viharosabban, bonyolultabban. Ez az önállósodás, a kitűnés és a feltűnés vágyának, az önérvényesítésnek a korszaka, amikor a serdülök meg akarják mutatni, hogy felnőttek, önállók, nekik senki sem parancsol, ők már azt tehetik, amit akarnak. Ráadásul ez a kor a felnőttek világa, értékrendszere elleni lázadás kora is, ami mindannak az elutasításában is megnyilvánul, amit a felnőttek akarnak, vagy szeretnének. Ez különösen a fiúknál jelentkezik erősen, mert nekik egyúttal a férfiasságukat is „bizonyítani" kell. Mond egy jó cifra szót, köp hozzá egyet és rágyújt egy cigarettára, és máris „igazi" férfinak érzi magát. Sokszor előfordul az is, hogy a serdülő fiú a családban nem kap megfelelő férfimodellt, ilyenkor még erősebben kötődik a hangadó vagy idősebb barátokhoz. A serdülőkre, és ebben az esetben a lányokra is érvényes, hogy azt, ami a csoportban elfogadott érték, a csoport minden tagjának el kell fogadnia, különben a csoport peremére szorul, vagy egyáltalán kiszorul belőle. Ha a szülők ezeket a serdülőkori jelenségeket megfelelő tapintattal fogadják, nem tulajdonítanak túl nagy fontosságot nekik és nem tiltják lépten-nyomon, akkor a serdülő hamar kinövi, s egy idő után már nem lesz érdekes úgy beszélni neki. A serdülő személyisége rohamosan fejlődik, érdeklődési köre tágul, új és új értékeket fedez fel magának ...

Nagyon aggasztó tünet azonban, hogy a fiatalok ezt a trágárkodó beszédstílust húszon-, harmincéves korukba is magukkal viszik. És úgy tűnik, hogy a szokás hatalma miatt akkor sem lesznek lakatot a szájukra, ha már maguk is családot alapítottak, kisgyermeket! keket) nevelned S hogy tudja majd a gyerekét korrigálni a szülő, ha nem volt képes önmagát korrigálni? Egy biztos: a trágár, durva beszédmodor a felnőttkorban is terjed s egyre gyakoribb. A trágár szavak, kifejezések, fordulatok sokszor mintha a szókincs elszegényedésére utalnának, hiszen nem ritkán szinte pont, vessző, felkiáltójel, netán a régi, sokat szidott, s végül mégis úgy-ahogy1 polgárjogot nyert „izé” helyett használják... Mi a szociológus véleménye?

Bauer Edit: Jó, ha még egyszer aláhúzzuk azt, hogy mig a serdülőkorban ez a jelenség normális, elfogadható — mert a serdülő

éppen így akarja kimutatni a „másságát", függetlenségét stb. s valljuk be,.hogy van ebben valami „polgárpukkasztó" törekvés is, amit bizonyos korban szintén nem lehet elitélni —, felnőttkorban természetesen, már egészen más a jelentősége. Azt hiszem, hogy összefügg egy bizonyos igénytelenség terjedésével, bizonyos fokú felszínességgel. Az életmódkutatásban döbbentünk rá arra az elszomorító jelenségre is, hogy a mindennapi élet kultúrája nagyon alacsony színvonalon áll, s az emberi kapcsolatok, a kapcsolatteremtés, a kapcsolatok megtartása és fenntartása, a kulturáltság nagyon sok kívánnivalót hagy maga után a társadalom minden rétegében.

Mészáros András: Én visszatérnék még a kis, a nagyobb és a nagy gyerekekhez. Nem biztos, hogy náluk a trágár szavak használata mindig szószegénységet, érzelmi vagy értelmi sivárságot jelent. Lehet ez a folytonosan tanult nyelv új elemeinek az ízlelgetése, az új fogalom, az új szó ismeretlen horizontokat tár fel előtte, tehát feltétlenül érdekli. Nem szabad a ló másik oldalára esnünk, és rögtön pálcát tömi felettük. Aztán feltétlenül különbséget kell tennünk — már a serdülőknél is — trágárkodás és szabadszájúság között. Mert a kettő nem ugyanaz. S így jogos kérdés, hogy azt a bizonyos szót, fordulatot, kifejezést célzatosan használja-e, mert sérteni, bántani akar vele, vagy öntudatlanul használja, talán azért, mert így egyszerűbben tudja magát kifejezni. S ha már itt tartunk, akkor meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy milyen értékrendszer, milyen mérték szerint ítélkezünk — nehogy úgy tűnjön, hogy képmutatásból, álszeméremből, bizonyos fajta puritantizmusból marasztalunk el bizonyos szavakat. Mert e téren is változnak a normák, tehát a vélemények és az ellenvélemények is ...

Bauer Edit: Ezzel kapcsolatban engem valami más is aggaszt. Tényleg nem olyan biztos, hogy minden esetben a szókincs szegénységéről van szó. Az tény, hogy életünkben egyre szaporodnak a passzív nyelvi helyzetek, amikor csak halljuk a közölnivalót, és egyre kevesebbszer vagyunk résztvevők az aktív nyelvi helyzetekben. Például nagyon

sok időt töltünk a tévé előtt, a fiatalok nagyon sok zenét hallgatnak, amelyben a dalszövegek nyelve idegen, ismeretlen. Vagyis inkább az a kérdés, hogy mit kommunikálunk, s hogy nem a közölnivaló felszínessége, tartalmatlansága hozza-e magával a durva fogalmazás elburjánzását. Ma nem divat lelkizni, nem divat mélyebb személyiségstruktúrákból közvetíteni, következésképp a felszínen mozgó közlendőt, hogy érdekesebb legyen és megfeleljen annak, amit az adott korcsoport elvár valakitől, olyan „divatszavak" használatával tudatjuk, amellyel az érdeklődés fölkelthető, fenntartható .. . Mészáros András: Ha beszélhetünk lelki elsivárosodásról, akkor ugyanúgy beszélhetünk értelmi elszegényedésről is. Sőt, talán inkább erről van szó. Mert nem hiszem, hogy az érzések, az érzelmek eltűntek volna, inkább azt mondanám, hogy a fogalom és a szó kapcsolatában mutatkozik törés. Meg mindennapi életünk stílusa is inkább arra hajlamosít bennünket, hogy elkényelmesedünk vagy éppenséggel rohanunk, és a fogalmakat, belső tartalmakat nem fejezzük ki olyan változatosan, gazdagon, mint ahogy szókészletünkből telne... Itt szeretném hangsúlyozni, hogy azért feltétlenül különbséget kell tenni két csoport között. Az egyik az, amelyikben állandósult ezeknek a bizonyos szavaknak a használata, illetve a trágár kifejezésmód beépült a mindennapi nyelvhasználatba és más, mindennapi szavakat helyettesít. A másik csoportban nem állandósultak a trágár kifejezések, szavak, viszont előfordulnak, hogy alkalmasint nyomatékosabbá tegyék a mondanivalót, néha akaratlanul is, és ez már a szabadszájúsággal függ össze. Az irodalomból tudjuk, hogy van, amikor a legelvontabb mondanivaló is felszínre hozhat látszatra kultúrálatlan vagy trágár kifejezéseket, de ebben az esetben a tartalom és forma bonyolult, érdekes összefüggéseit szemlélteti. A tartalmat és a formát nem lehet elválasztani egymástól (a mindennapi életben sem). Ott, ahol a forma önállósul, nyugodtan beszélhetünk trágárságról, de ahol a forma mögött komoly tartalmak vannak, ott a formát egyáltalán nem nevezhetjük trágárságnak ...