Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-09 / 50. szám
Szinte hihetetlen, milyen sok arca van az utcának. Aki nyitott szemmel jár, szinte percenként tapasztalhat olyat, ami fölülmúlja a képzeletet. Három nagyobbacska lány felváltva nyalogat egy tölcsér fagylaltot, s amikor megáll mellettük egy gazdátlan kutya, irigység nélkül megkínálják. Már-már úgy rémük, a barna szőrű korcs a sors pártfogoltja és kegyeltje, amikor egy vékonydongájú fiatalember belerúg, s kezét farmerébe csúsztatva mondja: „Inkább engem etessetek". A lányok viháncolva engednek a kérésnek, fagylalttal kínálják a srácot, a kutyát pedig elűzik. Vijjogó tűzoltóautó fékez a bérház előtt, s a létra máris a magasba emelkedik. Az egyenruhás férfiak azzal a fölénnyel néznek a hirtelen körbesereglettekre, amellyel kirekeszteni szokott az ember. Az ácsorgók kérdezgetnek, vajon hol lehet tűz, hiszen nemhogy lángnak, de füstnek sem látni nyomát. Az ötödikről viszont kiabál egy tíz év körüli kislány: „Ide, ide azzal a létrával!" A kitárt ablakon beugrik a tűzoltó, majd néhány másodperc múltán ugyanonnan int, hogy leereszthetik a létrát, vége az akciónak. A lépcsőházi bejárónál a kollegák gyűrűje fogadja. „Azért telefonált, mert elromlott a lift. a tolókocsis öreganyja meg valami gyógykezelésre utazna ..." A tűzoltók még egyszer felnéznek az ötödikre. A kislány az ablakban áll és sír, majd értetlenül bámul a távozó tűzoltóautóra. Férfi fekszik a járdaszélen, negyvenéves lehet. A járókelők zöme nagy ívben kikerüli, bár akad, aki félszegen megközelíti, dolgozik benne a kíváncsiság. A többség azonban érzéketlenül, sötét cinizmussal viseltetik iránta, mintha a szeretteik vagy az önmaguk iránti érzékenység hirtelen eltompult közönnyé fakult volna. Határozott megvetéssel részegnek hiszik. Csak egy elnyűtt kabátos, szétgyúrt posztócipős nénike tárja ki magát az aggkor naiv őszinteségével: „Es mi van, ha nem részeg ? A fiam is így halt meg... "Mélyen érző szívről, emberbaráti hűségről azonban rajta kívül senki nem tesz tanúságot. A néni toporog, nem bír továbbmenti Szlovákiai Nöszövetség hetilapja XXXV. évfolyam ni. Kis idő múlva magához szólít egy fiatalasszonyt, s kezébe nyom egy koronást. „Én nem tudok telefonálni. Kérem, hívja a mentőket. " Megjelenik az orvos, a járdán fekvő szájához hajol. „Nem ivott", mondja a mentőautó sofőrjének, s az utca közepén, mindenkiszeme láttára betöri a bordákat, hogy hozzáférjen a szívhez. Hull a hó, szakadatlanul fúj a szél. Biciklijét a falnak támasztja, s egy percre az áruház bejáratához húzódik melegedni a postásfiú. Kezét a szájához emeli, lehelgeti, s talán arra gondol, este még leckét is kell írnia. Mert egyébként gimnazista, csak szombatonként postáskodik, hogy legyen pénze a karácsonyi ajándékokra. Már menne is, hogy mielőbb végezzen, amikor a hatalmas hótölcséreket táncoltató szél belekap a bicikli csomagtartójába, s magával ragad vagy kétszáz napilapot. A fiú az utcán terem, menti, ami menthető. A járókelők sajnálkozón nézik, bensőjükben talán halkan ujjong a káröröm. Gyorsan és álomszerűén közeledik fényes arcával a nénike, hóna alatt vagy kétméternyi fenyőfával. Amikor a kalapos férfi merő figyelmetlenségből majdnem az úttestre sodorja a fát, s vele a nénikét akkor is csak mosolyog. „Á, semmi...", mondja, s csak megy, elárasztva karácsony mámorával és izgalmával az utcát Egyszercsak megtorpan a zebránál. Nézi a fenyő hosszúságát és a sorjázó autókat. Nincs mersze nekiindul ni a túlsó oldalnak, hátha elsodorja fáját egy autó. Maga melle állítja a fenyőt s mert az sudár magas, hát ő is kihúzza magát de nem tudja átfogni, hanyagul kötözték össze. A néni csak ácsorog a frissen esett hóban, ki tudja, mióta, s meddig. Ott áll az utcán, mindnyájunk utcáján, valami csodára várva, aminek ember formájában kellene megjelennie, hogy átsegítse őt ezen a zsúfolt utcán. De a néni már nem hisz a csodákban. Életében utolsó csoda talán az a gyermekkori karácsony volt, amelyet a szüleivel töltött, s amelyen minden porcikáját átjárta az öröm, hogy nincsen egyedül. SZIGETI LÁSZLÓ Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334—745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — Budapest V„ József nádor tér 1. Előfizetési díj: évi 180—Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaőiarne, n. p„ 042 67 Koéice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldjük vissza! ( imlapimkon: Halászai az őszi Dunán A 'agy László felvétele (írásunk a 12—13. oldalon.) Együttélés Foto: Borzi László
