Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-02 / 49. szám
Mit akarhat a világ? Mit akarhat 1986- ban annyi atomtöltetü fegyverrel fölszerelve, hogy az nem egy, de közel tucatnyi hasonló nagyságrendű golyóbis megsemmisítéséhez lenne elegendő? A válasz nyilvánvaló: békét és leszerelést, a fegyverkezési törekvések leigázását, illetve maradjunk földönjárók: kordában tartását. És még mit akarhat a világ, amelyben annyi embert fenyeget éhhalál? Föltehetően szociális igazságosságot, nem az irigység, a nemzeti öntetszelgés és bezárkózás elburjánzását, hanem a szolidaritás és a valódi nemzetközi gyakorlattá tételét. Igen, a világ öt földrészéről összesereglett közel hatszáz kiállító zöme politikai és szociális témát választott, bár a kulturális, az illusztrációs és a reklámplakátok és munkák sem hiányoztak az Alkalmazott Grafika XII. Bmói Biennáléjáról, melynek jelentőségét a világsajtó a frankfurti könyvvásáréval, a hagyományos plakátok varsói biennáléjával és a lipcsei könyvművészeti kiállítással méri. A rendezők, a Brnói Morva Galéria dolgozói már az első 1964-ben megrendezett tárlaton az alkalmazott grafikára összpontosítottak, amelyhez a esing-tól a szórólapokon és a naptárokon át, a vállalati katalógusig sok minden besorolandó. Az idén három kategóriában — propagációs grafika, plakátmüvészet és koordinált vizuális stílus — hirdettek győzteseket, osztott ki a nemzetközi zsűri bronz-, ezüst- és aranyérmeket, miközben a nagydíjat, a Grand F*rixt-t Valerij Akopovov szovjet grafikusnak és kilenc munkatársának ítélte oda koordinált vizuális stílusban készült munkáiért, amelyeken elsősorban a betű dominál s azok a geometriai formák, amelyek erősen a Bauhaus szellemében gyökereznek. A három helyen — a Művészetek Házában, a KunStáti Urak Házában és a Morva Galériában — megrendezett biennálén mégsem a födíjat kiérdemelt kategória, hanem a plakátmüvészet dominált. A plakát, amelyről köztudomású, hogy az utca művészete, s hogy akkor igazán jó, ha beszédes, ha már az első pillanatban fölhívja magára a figyelmet, s nem rébuszokban beszél, ha témájával nem absztrakt, elvonatkoztatott világról szól, hanem a jelenidő aktuális problémáiról — akár absztrakciókkal. Ebben a kategóriában Günter Kieser nyugatnémet képzőművész vitte el a pálmát a Miért nem a békét? című alkotásával, a másik két kategóriában Svájcba, illetve Angliába vándorolt az aranyérem. A békevágy és a szociális igazságosság hirdetése mellett még egy téma főszerephez jutott: a környezetvédelem. Kiváltképpen az igen magas színvonalú nyomdai eljárással készült japán és a finn plakátok követelték a megfontoltabb, ésszerűbb ökológiai tervezést, de az idén meglepően jó színvonalú válogatással képviselt magyar plakátok is tükrözték ezt a kívánságot, mégha e plakátok egy részénél a hetvenes évek lengyel plakátkultúrájának eredményei is mutatták magukat. A csehszlovák alkotók, akik hagyományosan külön épületben, a Morva Galériában mutatkoztak be, elsősorban film- és színházi plakátjaikkal tűntek ki, bár a békevágy az ő munkáikból sem hiányzott. Ami, végül is, természetes, mert, egyrészt békeév van, másrészt a békevágy örök téma, az önnön faját eszmék leple alatt könyörtelenül pusztító ember egyetemes vágya a harmóniára, a nyugodt, szeretettel teli életre. —szigeti— Günter Kieser: Miért nem a békét? (politikai plakát) — Chiba Yoriko: U szimfónia (zeneművészeti plakát) — NSZK Japán
