Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-02 / 49. szám
Itt vagyunk hát a legkeletibb végen, a kistárkányi (Maié Trakany) határban. Nagy a csendesség, itt ér véget minden. Tiszta időben még a határőrök körvonalai is kirajzolódnak. Megered lassan az eső, ez is ridegebben veri már az embert, hiába, itt az ősz. kevesebb fény éri a földet. Sötétre válik a Tisza keskenyedő szalagja, gyéren ül benne a víz, megapadt a nagy szárazság-L o m b h u l l á s ban. A gomba is kevés, a legkitartóbbak ütik csak ki fejüket az avarszőnyeg alól. Enyészet van és elmúlás, nyirkot küld már a tél, lombukat vesztik a fák. rozsdásrőt tenger a part menti füzes. Marhák nyelik mohón a vizet a folyóból, itt legelnek az ártéri erdőkben májastól egészen a fagyokig. Makk neszezése hallik, derekán jár már a lombvesztés. A Tisza szüntelenül szaggat, mélyen húzódik a lapály a magyar oldalon. Ilyen már a természete, vándorol, mindenáron igyekezne, menne vissza a medrébe, amit az egyik partól elhord. felrakja a másikra, még a part menti csúszdát is meghajlította. Pedig erős vasból volt, mégis elbírt vele. Ezért sarkantyúzták tneg. kibélelték a partot, hogy ne tehessen úgy, ahogy kedve diktálja. A marhák kétágú patája belenyomódik a homokba, otthagyják a partot, megteltek a friss Tisza-vízzel. Lábuk nyomában kitakarózik a száraz homok, csak a színét permetezi nedvesre a szemerkélő eső. Hosszúnak és száraznak ígérkezik az idei ősz. Valamikor gyönyörűség volt a kistárkányi határ. Európa-szerte híre volt a tiszakertek ligetjeiben termett almának. A megáradt Tisza vizében párálódott, innen nyerte zamatját és egyedülálló ízét. Szinte hűsítette az ember ínyét, csemcsegett a gyönyörűségtől, aki beleharapott. Most várton várnak — hiába — az almák a szüretelő kézre, egyik-másik már ütődött. a pondró is otthont lelt benne. Eltűntek a kertpásztorok, nincs, aki begyűjtse a termést, gondolkodjon a buján termő fák további sorsáról. Bicikli tapasztja a frissen taréjosodött sarat. Sápadtan állnak a fák a nedvedző messzeségben, bodor pára indul meg a folyó felől. Nagy csendességben cseperészik az eső. 1. Ugyanez az eső áztatja a falut, veri az utcákat, öntözi az út porát. Lassan, magábafelejtkezve; végül mégis győzedelmeskedik. tocsog a sár a Libapiacnál, ahol a régi időkben a munkácsi zsidók vásárolták össze a hangosan gágicsáló jószágokat. Innen a neve. de keresztelhetnénk akár sárrétnek is. olyan gidresgödrös, tocsogós. Másutt is rosszak az utak, de itt süllyednek legmélyebbre a nyomaink. Büszke emberek lakták a falut, tájékozottak. törzsökös szokásaikat sokáig tartották. A falu Tárkánztól Árpád vezér fiától nyerte a nevét. Kutyabőrös Tárifjakat tanulni. Kedvezett ez az alföldi árterület a gyümölcstermelésnek, a tiszakertek a két Tárkány és Salamon határában voltak a legnagyobbak. Messze röpítette az illatos jonatán a Bodrogköz keleti csücskében megbúvó falu hírét, a háború után pedig az itt kialakult hármashatár akasztotta meg nevét az emberek tudatában. Zegzugos falu, az idegen könnyen elbolyong a házszámokkal megjelölt utcákban. Az eső tovább cseperészik. nedves az út a Tiszagyöngye vendéglőnél; előtte elnyargalva végig a Tisza utcán röpülnek ki nyáron a kirándulók autói a folyóhoz. Most azonban csak az asszonyok igyekeznek az üzletbe, ami málladzó épület kívülről, a falvakat még a két háború között ellátó zsidó kereskedelem építette. Az akkori kereskedői fegyelem emelte plafonig a lágy színű zöldre mázolt polcokat, rakott farácsból emeletet a raktári árunak. Amolyan mindenesbolt, feszítené szét a falait, de nincs hely, ahová beköltözhetne. — Sír az emberben a lélek azon. amit lát — áll meg kitömött szatyraival Bodzás Jolán az ajtóban. — Nincs a falunak gazdája, futnak szét a fiatalok, az iskolát is annyira taszítanák el a faluból, pedig már csak négy osztálya van. Mi marad, ha már ez sem lesz! Nem jut itt pénz semmire. Volna itt kibeszélnivaló! Hiába van a veszekedés a gyűléseken! A gyökerétől kéne változtatni, magától nem változik semmi. Nem néz ránk senki, nem hallgat meg senki. Az utakon nyakunkat töijük. igaz, most kicsit kiigazították, de már a busz sem tudott végigmenni a faluban. A tejcsarnok a budi mellett van. a részegek a falára vizelnek. Nincs itt se vízvezeték, semmi nincs! Pedig fenn hordta itt a fejét a nép, magas színvonalú falu volt Terebes (Trcbisov) ránk se fülel, szél hordja szét a panaszunkat! Fapados vécé terpeszkedik a tejcsarnok mellett, az üzlet és a vendéglő berekesztette háromszögben. Tizenöt éve áll már hegyén-hátán az áru a szűkén méretezett raktárban, fala a vizeldével határos. — Nem érkezünk kihordani az árut. Négy órakor nyitunk reggel, a nép kinn áll az üzlet előtt, hiába, nincs helyünk. A forgalom zöme pedig itt bonyolódik — mondja Tárezy Ilona. — Van még egy kis bolt a faluban, nemrég renoválták, csak épp az üzletes elment anyaságira. Hogy mikor épül meg az új?? — Nem látja? — kérdez vissza egy kései vevő. — Évek óta épül... Beletörődtünk már. hogy nem változik semmi. De legalább azokat engednék cselekedni, akik hajlandók valamit tenni, ha már a vezetőség ennyire lezüllesztette a falut. Nem kellett a falu vezetésébe más. csak lapos ember. Aki koma volt, az felelt meg. El is maradtunk vagy húsz évvel a környező falukhoz képest. Nem lehetett itt megmozdulni. — A sör és a féldeci... Ez itt a kultúra, ez van a fiataloknak — penderíti az asztalra a poharat Papp Laci. Megrendül az ember ennyi panasz hallatán. beléreked a szó. Hiányzik a fiataloknak a hely. ahol összejöhetnének. A kultúrházba beköltözött a nemzeti bizottság. ha kértek a fiatalok, csak faragatlan beszédet kaptak. A házak, amelyekben közhasznú intézmények működhetnének, magántulajdonba vándoroltak. Még fut-, ballpálya sincs a faluban, ami nagy szó. hiszen sportolásra faluhelyen amúgy sincs sok mód. Itt semmi. Habár, mióta új titkára van a nemzeti bizottságnak — májustól —. aki pártfogolja a sportot, már felszántottak egy másfél hektáros területet a leendő pályának. De miért nincs évek óta? így áll hát a falu szénája! Huszonöt évig olyan ember állt az élén. aki magár élete kanyarulatait beleszőtte munkáj; ba, a mögötte álló vezetés pedig minder ben támogatta. Kicsit furcsán értelmezi a közösségi lojalitást, kapaszkodása tisztségekért inkább a falu elleni szőve ség volt, ami talán még a régi nemzetsé; szemléletben gyökerezik, meg a járásia közömbösségében. — Nem volt itt a vezetőségben fiata most se nagyon van. A járásiak meg csa megálltak a faluban, s hajtottak is odéb nem az ő gondjuk a mi bajunk - mondják a fiatalok. — Meg mindé ügyet el lehet intézni a koesinapultmí 1902-ben épült az iskola a faluba hosszú, csupasz lóca árválkodik a lom; cán. olyan hely ez, ahol még a szünetbe ugrálóköteleznek a gyerekek. Mindenk re van idő. nincsen személytelenség, mii den gyerekfejre jut simogatás. Az igazg tónő. Orlovszkyné Horváth Erzsébet, ak nek Szőke Tisza bábcsoportja első nek futásra eljutott a Duna Menti Tavaszr Gondoljuk csak el. milyen siker ez negyvenkilenc fős iskolában, ahol ossz vont osztályban tanítanak, és a gyerekt fele cigány. Mert idejárnak Csernyőb (Cierna nad Tisou). ahol nincs magy iskola. kánynak is hívták, kurtanemes famíliái még magától Mátyás királytól kapták a nemességet. Gazdag volt a tárkányi határ. bőven trágyázta az évente kétszer áradó Tisza, bárhol szúrták le a vörös szilvafa gallyát, nyomban termőre fordult. S ahol szilva, ott pálinka is van; a vagyon elúszott, megmaradt a hétszilvafás nemesség. Meg a gőg, ami Sárospatakra. Újhelyre szalasztotta a kurtanemes
