Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-25 / 48. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1951. november 27-én hall meg Bozena Slanciková- Tinim va szlovák írónő. 1820. november 28-án született Friedrich Engels. 1941. november 29-én végezték ki Zoja Koszmogyemjanszkaja komszomolista partizánlányt, a Szovjetunió FI ősét. 1836. december l-jén halt meg Jozej Ignác Bajza szlovák író. KÖNYV Szomorú komédiák Ha körültekintünk a kortárs szlovák irodalomban, pillantásunk aligha eshetne olyan területre, ahol ne találkoznánk Cubomir Feldek nevével. Verset és szépprózát, drámát és esszét egyforma ihletettséggel és egyformán fölényes mesterségbeli tudással ir, tekintélyes műfordítói életművel rendelkezik, egy kisebb könyvtárnyira tehető gyermekkönyveinek száma, de nevét rádiójátékok, filmek és televíziós adaptációk főcímeiben is megtalálhatjuk. E lenyűgöző mennyiségnél azonban sokkal lényegesebb, hogy egyik-másik műve szinte a reveláció erejével hatott nemzetének irodalmában, s hogy a kortárs szlovák literature legkülönbözőbb műfajainak megújulása kötődik a nevéhez. A magyar olvasó eddig csupán a verseit ismerhette alaposabban : 1980-ban Virradat a ceruza körül címmel Tözsér Árpád válogatásában és fordításában jelent meg egy verseskönyve nyelvünkön. Most azonban, az Európa Kiadó jóvoltából, a Modem Könyvtár 539. köteteként napvilágot látott Feldek három eddigi, a hetvenes évek közepén irt drámája is. A Bába Iván és Varga Imre által fordított vékonyka kötet címe — Szomorú komédiák — műfaji törekvéseket és drámaírói ars poeticát is jelez egyszerre. Természetesen a drámairó Feldek is Brechthez járt iskolába, de az abszurd nagymestereitől vett gyümölcsöző különórákat, s fél szemmel a cseh Voskovec és Werich Felszabadult Színházára, sőt a „fekete színházra" is odasandított. A jeles cseh komikus- és szerzőpáros neve természetesen nem véletlenül került ismertetőnkbe Feldekkel kapcsolatban. A revüelemek, illetőleg a musical comedy eszközei Feldek színházának is szerves részét képezik: akárcsak Werichék Jaroslav Jezekkel, nem véletlenül dolgozott együtt a szlovák író is mindhárom darabjában ugyanazzal a zeneszerzővel, a komikus színésznek is kitűnő Jaroslav Filippel. Ugyanekkor mi sem áll távolabb Feldektől, mint egyfajta, manapság is oly gyakori arisztokratikus színházi szemlélet: színpadi meséit — mert „szomorú komédiái": a Metafora avagy Aki elvesztette a fejét. Az ennivaló nagynéni és a Jánosík á la Vivaldi mesék a javából! — a népi komédiák, s a farce szelleme hatja át. Amelyek egyaránt megfelelnek kitűnő szórakoztató olvasmánynak is, de egy-egy bonyolult ön- és történelemszemléleti kérdéseket könnyed, játékos hangon felvető színházi előadáshoz is jó alapanyagot szolgáltathatnak. Tóth László Lovak Koháron Hogy kerülnek lovak Kohárra? Hát úgy, hogy a Közép-magyarországi Egyesített Kutatóintézet vezérének egy képtelen ötlete támad. A szimpozionjukat valamiféle nemzeti sajátosság jegyében akarja lebonyolítani, s mivel köztudott, hogy lovas nemzet a magyar, így a lovaknak kell megadniuk a tudományos tanácskozás egységét. Ha pedig már szóba kerültek a lovak, kell egy ember, aki ért is hozzájuk. Ez ad okot arra (?!), hogy egy exbáróra, doroszlói Doroszlay Máté nyugalmazott huszárezredesre bízzák a programtervezet átdolgozását. Az ő hálóterve vet véget az osztályvezetők meddő és rendeltetés nélküli tevékenységének. Fokozatosan, elsősorban az igazgatótól (Lény) való erős félelem eredményeként, megindul a munka, majd egyre nagyobb léptekkel halad a kitűzött cél elérése felé. Az eleinte elégedetlenkedő beosztottak végül éjjelre is bent maradnak, vállalják a munkát, csak hogy a Lény kegyeibe férkőzhessenek. Egyre jobban megmutatkozik, mennyire befolyásolható mindegyikük, mennyire hajlandók szívességek megtételére, amikor az igazgató kedvenc embereiből alakult operatív bizottságba való bekerülésről van szó. Ez a megalázkodó hízelgés teljesen eloszlatja hitetlenkedésüket, sőt, boldogan vállalják az új ideák fertőző hatását. Részt vesznek egy intenzív tanfolyamon, ahol elméletben megtanulnak lovagolni, s amikor kiderül, hogy még sincs szükségük a lovastudományukra, mert időközben a Lény bajnokokat szerződtetett, belemennek abba is, hogy átmaszkírozzák őket. Végül egy héttel előbb végeznek a felké szüléssel, s kivonulnak fogadni a vendégeket. Csakhogy a meghívottakat elfelejtik értesíteni erről, így az állomáson nem találnak senkit. Ezért jobb híján összeszedik a peronon álldogálló külföldieket, akik többségben az Interdiszciplinák Konferenciájára érkeztek... Bereczky László könyve, ahogy ebből a rövid tartalomból is kiderül, sok — enyhén szólva — nevetséges esemény leírását tartalmazza. Az író mégsem szórakoztatni akar. Az ő tisztán kivehető célja a munkahelyi és társadalmi visszásságok kíméletlen kigúnyolása. Mindezt pedig egy jól megírt szatírában sikerült elérnie. A könyv nálunk is megvásárolható. Szabó László FOLYÓIRAT Akár egy antológia Tizenegy remek rövidpróza: elbeszélés és novella olvasható a Nagyvilág legutóbbi, novemberi számában. Akárha egy hozzáértéssel válogatott világirodalmi prózaantológiát tartana a kezében az olvasó. Ez a fajta változatosság még egy ilyen lap esetében is föltétlenül gyönyörködtet, hiszen a perui Mario Vargas Uosától (Fiam, az etióp) az új-zélandi Frank Sargesonig (Hogyan lesz az ember új-zélandi?), a francia Michel Tourniertöl (Egy teve Párizsban) az amerikai Paul Theroux-ig (A fülbevaló) ismert és elismert prózairók karakteres novellái sorakoznak az oldalakon. Meglepő, groteszk csattanóval fejeződik be a görög Takisz Hadsianagosztu A forradalmár c. novellája, a svájci Herman Burger elbeszélését (A badgesteni vízesés-napfogyatkozás) pedig Tandori Dezső játékos szóleleményekkel átszőtt nagyszerű fordítása teszi emlékezetessé a magyar olvasó számára. Hát igen, e szám prózaanyaga is tanúsítja, hogy rendkívül képzett és gyakorlott fordítógárdát foglalkoztat a folyóirat. A versekről nem is szólva, hiszen azokat rendszerint a legjelesebb kortárs költők ültetik át magyar nyelvre. Visszatérve a prózaanyaghoz — amit egyébként a román Mircea Eliade három remekbeszabott esszéje egészít ki—.: nem csodálkoznánk rajta, ha a tizenegy elbeszélés közül néhánnyal az Égtájak című szokásos évi világirodalmi novellaválogatásban is találkoznánk. A TARTALOMBÓL Mario Vargas Llosa: Fiam, az etióp Arab és indiai költők Hermann Bürger, David Konazümtyütovtzfcij. Paul Tlieroui. Micbel Toumier és Frank Toohy novellája Vladimir Reise» vene Pierre Bcurdicu és Mtrees Eliade esszéi La un Honko a Kalevaláról Do bossy László és Vidor Miklós írásai Végezetül: a novemberi Nagyvilágnak szlovákiai vonatkozásai is vannak. Vladimír Reisel Az asszony, kinek szerelme Madridnál esett el c. versét Veress Miklós fordításában olvashatjuk, továbbá Vincent Hlozník és Jozef Báláz egy-egy linómetszete is helyet kapott a lapban. Beréck József KIÁLLÍTÁS A festő kiruccanása Hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak a „végeken" egy képzőművészeti kiállításnak, jelzi többek között az a környezet is, amit az illetékesek kijelölnek egy ilyen rendezvény lebonyolítására. Meg az olyan apróság is, hogy a csak egy szőkébb rétegnek készülő meghívók elkészíttetése a kiállító gondja. A patronáló szerv (van ilyenkor feladata ?) — a városi kulturális központ — állítólag nem rendelkezik kellő anyagiakkal az ilyen kiállítások megszervezésére. Nem hiszem. Úgy vélem, máshol lesz a hiba. Mégha a következőkben szóba kerülő kisvárosban jelenleg épülget is egy képtár, amely talán előrelépést jelent majd a képzőművészeti kultúra helyi kialakításában, éltetésében. Addig is az öreg festő munkáit be lehetett hordani Rozsnyó (Rozrtava) egyik főtéri épületének térre néző ütött-kopott helyiségébe, ahol nemrég még padlószőnyeget árultak, és amire figyelemfelkeltönek a rácsos roló nyitott dobozát eltakarandó — egy valahonnan elökeritett, a nyílást háromnegyedrészt takaró Vystava feliratú tábla került. Talán — ha másra nem, a kiállítóra való tekintettel — mellé fért volna még a Kiállítás jelölés is. Lőrincz M. László festőművész, a város és környéke Laci bácsija állította ki e helyen kiruccanásának termékeit — ötvösmunkákat és vörösréz dombormüveket — ez év november 7-töl november 30-ig. Kiruccanás — írom, mert eddig ezt az arcát nem ismerte a festményeit szerető és vásárló közönség. A ma 73 éves művész kifejezési formája eddig ugyanis szinte kizárólag a festészet volt. Persze, régebben is voltak kísérletei kerámiával, bőrrel, de a vidék köztudatában festőként élt. Mostani vörösréz munkái abból a szempontból jelentettek számára felüdülést, hogy domborművei készítésénél a festészetében mellőzött figurákat helyezhette előtérbe. Másrészt abból, hogy a kiállítás anyagát négy hónap alatt készítette el — kb. 70 darab vörösréz dombormű és ötvösmunka; poharak, kelyhek. gyertyatartók —, jelentős fizikai és szellemi energiát áldozva rá. Ez a sajátos technikával — spaklival sololitra — festő Lőrincz M. László mozgalmas életszakaszt maga mögött hagyva került Rozsnyóra. Mezőkövesden született, 1913-ban. Az első világháborút követően családjával együtt Kassára (Kosice) került. Ebben a városban érettségizett, majd Budapesten, a Képzőművészeti Akadémián tanult, s a második világháború miatt csak 1947-ben fejezte be tanulmányait. A következő évben visszakerült Kassára, majd pár évig Csehországban dolgozott. A hatvanas években újból Budapesten élt és dolgozott. Az évtized végén Nyugat-Európát járta. A hetvenes évek elején Nyugat- Szlovákiában és Kassán tevékenykedett. Egy kassai kiállítása után képeivel együtt meghívták Rozsnyóra. Az ottani sikeres kiállítás a városban tartotta, és azóta, több mint tíz éve már, ott él és festi tájképeit. Témáiban meghatározó a természet iránti szeretete. Az erdő, a völgy s benne a patak, a folyó, a tó. Most kiállított munkái egy kis eltérést mutatnak ettől az iránytól, de valójában nem stilusváltoztatás ez, hanem kísérlet az önkifejezésre egy közeli, de mégis más területen. Ambrus Ferenc SZÍNHÁZ A Magyar Területi Színház komáromi és kassai (Koäice) társulatának műsorterve: november 29.: Többgyerekes agglegény — Somorja (Samorin) 19.00 november 30.: Többgyerekes agglegény — Csenke (Cenkovce) 19.00 november 28.: Leszállás Párizsban — Komárom (Komárno) 19.30 november 29.: Leszállás Párizsban — Csata (Cata) 19.00 november 30.: Leszállás Párizsban — Nagysalló (Tekovské Luiany) 19.00