Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-18 / 47. szám
BEHALLATSZIK A VONATOK / Munkásszállás — sokakban még most is az ötvenes évek hosszú, dohos szagú fabarakkjait idézi fel. Nos ezek. melyek főleg építkezéseken voltak honosak, már eltűntek. Helyettük modern, összkomfortos munkásszállók épültek. Igaz. néhol még mindig akad nem éppen a célnak megfelelő munkásszállás. A tiszacsemyői (Ciema nad Tisou) átrakó vasútállomás „RU 400"-nak nevezett munkásszállása az újak, korszerük egyike. Több mint tíz éve építették, és minőségileg a II. osztályú szállodák közé sorolták. Akkor, tíz évvel ezelőtt, Kelet-Szlovákia legszebb, legkényelmesebb munkásszállója volt. Azóta bizony kissé megkopott, felújításra szorul. — Fokozatosan cseréljük a berendezést, javítjuk az elromlott vízcsapokat, bár inkább úgy mondanám, hogy az elhasznált vízcsapokat, tűzhelyeket, hűtőszekrényeket. Nem kis problémákkal — mondta Orehovszky Gyuláné, a munkásszállás gondnoka. — Ugyanis a munkásszállást magyarországi tervek alapján, magyarországi berendezésekkel, magyar építők építették. Például minden lakásegységben Lehel típusú hűtőszekrény van. Természetes, hogy javításra szorulnának sajnos, pótalkatrészeink nincsenek hozzájuk, hiába próbálkoztunk mindenféle módon beszerezni. Nálunk nem kaphatók. S így sok esetben kis hiba miatt is kénytelenek vagyunk a hűtőszekrényt kiselejtezni, s helyette újat venni. Ugyanez a helyzet a vízcsapokkal, javítani szintén nem tudjuk őket. Újakra kell cserélnünk, de a csehszlovák vízcsaptelepek másfélék, másak a méreteik, a régiek helyébe csak úgy egyszerűen felszerelni nem lehet őket, vésni kell a falat. Gondolom, részleteznem nem szükséges, hogy ez mivel jár. Hasonlóképpen gondot okoznak az ajtózárak, kilincsek ... Hadd ne soroljam tovább. Körülményes szervezés, rengeteg pénz. pedig ha lennének sok esetben csupán filléres pótalkatrészek ... A munkásszállás „belső” dolgait elfödi a ligetre néző megkapó homlokzat. Kintről az épületet az idegen inkább lakóháznak vélné, mivel az erkélyen (nem kevés helyen) gyermekruhákat, pelenkákat lenget az ősz eleji szellő. Az átrakóállomás munkásszállása nem is tipikus munkásszállás, ahol a hét öt munkanapján laknak-élnek az emberek s a hétvégére családjukhoz utaznak. Itt ilyen lakó nincs. A munkásszálló lakóit három kategóriába lehet sorolni. Eredeti küldetése, hogy a vonatszemélyzetnek szállást-pihenőt nyújtson a következő szolgálat kezdéséig. Ezek az emberek csupán egy vagy két éjszakát töltenek itt, és tovább mennek. A másik csoport: a családok. A harmadik pedig: olyan egyedülálló férfiak, akiknek itt van az otthonuk, másutt lakásuk nincs. A folyosó, délután lévén, hangos a gyerekzsivajtól. Nem véletlen, hiszen 25 család él itt. A 218—219. szoba ajtaján kopogunk. Aprócska, szöszke fiúcska bújik a mama szoknyája mögé. — Éppen fürdetjük a kicsiket — invitál beljebb a háziasszony, Szt'rutyinszky Lászlóné. — Két és fél éve lakunk itt. kényszermegoldás, de jó. Ha nem lenne ez a munkásszállás, s ilyen lehetőséggel, nem is tudom, mihez kezdtünk volna. A szülőknél nem lakhatunk, ők is elég szűkösen vannak, mind a két helyen. Fiatalon házasodtunk öszsze, jöttek a gyerekek egymás után, mindketten itt születtek, illetve ide születtek. A csapokból mindig folyik meleg-hideg víz, ami nagyon fontos két kis gyerek szempontjából. És ami az anyagiakat illeti, az sem mellékes. Összeházasodtunk. megtakarított pénzünk nem volt. Ráadásul a férjem most megy majd ősszel katonának. A lakáskérelmet tulajdonképpen csak a hazajövetele után adhatjuk be. Szóval, még jó néhány évig fogunk itt lakni. Havonta négyszáz koronát fizetünk, ez valóban nem sok. A jövendő lakásunkra, bízom benne, hogy az elkövetkező két évben is félre tudok majd tenni... A 384 ágyas munkásszálló lakásegységekre van osztva. Két-két kétágyas szobához kis előszoba tartozik, pici konyha hűtőszekrénnyel, villanytűzhellyel. konyhaszekrénnyel felszerelve, és zuhanyozó meg illemhely. A családok egy-egy ilyen lakásegységet kapnak. Két ágy. szekrény és két kárpitozott szék a szoba berendezése. Minden házaspár igyekszik ám egy saját takaróval, könyvespolccal, szőnyeggel ízlésessé tenni a szobát. Takács Zoltánék „lakása” szinte feledteti. hogy munkásszálláson vagyunk. Saját ízlésük szerint színezték a falakat, rendezték át a csekélyke bútort. Minden sarok az itt lakók kifinomult ízléséről árulkodik. — Jól érezzük itt magunkat, igyekeztünk otthonossá tenni ezt a két szobát. Előzőleg az anyósoméknál laktunk. Tomi már négyéves, jobb így önállóan. Élhetjük a saját életünket, és saját elképzelésünk szerint nevelhetjük fiunkat. Munkahelyünk mindkettőnket ide köt, Tiszacsemyőhöz, ezenfelül mindketten itt nőttünk fel. Nem szeretnénk innen máshová költözni. Lakáshoz jutni viszont itt, ebben a kis városkában nagyon nehéz. Kevés lakóházat építenek és azt is lassan. Igaz ugyan, hogy a lakáskérelmezők jegyzékén, munkahelyemen az első helyen vagyok, de hogy mikor lesz meg a lakás, senki sem tudja megmondani — mondta Takács Zol-' tán. Kása Andrásné egyhónapos kislányával karján nyit ajtót. Boldogan újságolja. hogy ők két hét múlva költözk nek. Férje szolgálati lakást kapott nagyobbik gyerek megszületése óta nak itt. jól érezték magukat, de a s lakásban jobb lesz... — Kásáék a szerencsésebbek k tartoznak, vannak azonban olvanol akik tíznél is több évet kénytelenéi lakni — tájékoztat a gondnoknő. A hosszú folyosó, a sok-sok mégiscsak tömegszállást sugall a t pönek. A tisztaság, a rend. a meg