Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-11 / 46. szám
PEDAGÓGUSNAPLÓ A büntetésről Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a szülők általában többször büntetnek, mint jutalmaznak. Itt mindjárt egy gyakorlati kérdéssel találkozunk: Melyik szülő büntet többször? Bármennyire meghaladott is a felfogás, még él az a nézet, hogy a gyerekek nevelése főleg a nők feladata. Nézzünk csak körül az iskolai szülői értekezleteken! Alig találkozunk egykét apával a sok anya mellett, mivel a szülők közül a nevelésben elsősorban az anya vesz részt. Az apa szerepe nemigen terjed túl a felügyeleten, nevelő tevékenysége pedig abban jut kifejezésre, hogy esetenként elnadrágolja a gyereket, ha rosszalkodik. A testi fenyítés egyébként is szívós életű: alig találkozunk olyan családdal, ahol a gyerekek a verést meg ne ismernék; egyes becslések szerint csaknem minden második családban rendszeresen alkalmaznak testi fenyítést gyakran azzal a meggyőződéssel, hogy verés nélkül nem lehet gyereket nevelni. Sőt, olykor még a pedagógust is megkérik, hogy „tessék csak jól megverni, ha nem tanul, úgy lesz ember belőle". De az a szülő is, aki elvben ellene van a verésnek, tehetetlenségében nemegyszer mint végső eszközhöz, ehhez folyamodik. Még magánál a verésnél is veszélyesebb az a tény, ha a szülő haragjában erősen felindult állapotban veri meg a valóban bűnös vagy csak bűnösnek vélt gyereket. A harag rossz tanácsadó — tartja a közmondás. Nem kellenek tehát pszichológiai ismeretek ahhoz, hogy megértsük: a düh csökkenti ítélőképességünket; gyakran nem is vesszük észre, milyen súlya lesz a kezünknek, ha a verést haraggal tetézzük. Valaha sajnálatos népszerűségnek örvendett — elsősorban az iskolai büntetések között — a nyilvános megszégyenítés, megalázás. Ez a nevelési fogás, úgy tűnik, kiveszett, éppúgy, mint ahogy egyre inkább ritkább a munkával történő büntetés. Ha a gyerekekkel százszor vagy akár ezerszer is leíratjuk: „nem szabad hazudni", nem valószínű, hogy leszoktatjuk a hazudozásról. Ellenben a munkát a büntetéssel fogja azonosítani, s ha ez többször ismétlődik, nem a hazugsággal, hanem a munkával szemben alakul ki benne tartós ellenszenv. Hogy ez korántsem illik bele a nevelési eszménybe, arról, azt hiszem, felesleges beszélni. A büntetések másik nagy csoportját a jutalom megvonása képezi, majd a tilalmak következnek. Az eltiltásnak sokféle formájával találkozhatunk: általában valamely kedvelt foglalkozástól, időtöltéstől tiltjuk a gyereket, a tévétől, mozitól, játéktól stb. A tilalom kiszabásakor arra kell gondolnunk, nehogy szükséges, esetleg kötelező tevékenységtől tiltsuk el. Nagyon kétes értékű pl. az olvasni szerető gyereket hosszabb-rövidebb időre eltiltani az olvasástól, de semmi esetre sem lehet tilalom tárgya a színházlátogatás, iskolai kirándulás sem. A büntetés hatékonysága — még a helyesen alkalmazotté is — elmarad az egyéb serkentések hatékonysága mögött. Az elhibázott büntetés legtöbb esetben egyenesen káros. Próbáljunk visszagondolni gyermekkorunkra, mindannyian rábukkanunk egy-egy sajgó emlékre, melyet az igazságtalan büntetés hagyott maga után. A szülő-gyermek viszony nem sok ilyen természetű kisiklást képes sérülés nélkül elviselni. Felnőtt gyermekek és szülők elhidegült viszonya gyakran vezethető vissza elhibázott büntetésekre. Az olyan hibáért pedig, melytől magunk sem vagyunk mentesek, csak akkor büntessük a gyereket, amikor már mi magunknak is sikerült kigyógyulnunk belőle ... Bárdos Ilona EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN A fogszuvasodás A fogszuvasodás a fog kemény szövetének megbetegedése, mely a fog külső (a szájüregbe szabadon tekintő) felszínén kezdődik, és fokozatosan a belsejébe terjed. Létrejöttében számos ismert és még ismeretlen tényező játszik szerepet. Ez a betegség sokkal nagyobb jelentőségű és messzebb menő következményekkel jár az egész szervezetre, mint azt a közfelfogás tartja. Helyi következmény a rágóképesség csökkenése, a fogbél és a gyökér megbetegedése. Az állcsontok csonthártya- és csontvelőgyulladása későbbi következmény, ugyanúgy, mint a tovaterjedő gyulladásos megbetegedések egész sora. Az elhalt idegű, gyulladt gyökerű fogak gócként viselkedve megbetegíthetik az egész szervezetet, ún. gócfertőzést okozva (leggyakrabban a szív, a vesék, az idegek betegszenek meg ily módon). A fogszuvasodás népbetegség. Előfordulási gyakorisága gyermekkorban kb. 85 % felnőtteknél 95 % feletti. Keletkezésében, mai ismereteink szerint meghatározó szerepet játszik a helytelen táplálkozás és a szájhigiénia elhanyagolása. A legáltalánosabban elfogadott elmélet szerint úgy keletkezik, hogy a fogakon megtapadt lepedékben lévő szénhidrátokból bizonyos mikroorganizmusok (baktériumok) erjesztés útján savakat termelnek, amelyek kioldják a fogzománc mészsóit, és így anyaghiányt (lyukat) okozva elindítják a fogromlási folyamatot. Ez visszafordíthatatlan folyamat, a helyzet állandóan rosszabbodik, a fog kezelést igényel. Ejtsünk néhány szót a táplálkozás és a fogszuvasodás (caries) összefüggéseiről. Egyértelműen megállapított tény, hogy az ember étkezési szokásai és a szuvasodás között összefüggés van. A betegség annak ellenére, hogy a történelem előtti időkben is előfordult, alapvetően a civilizáció kialakulásával a múlt század elején kezdett elterjedni. A kutatások bebizonyították, hogy a szénhidrátokban gazdag és kiadós rágást nem igénylő ételek jelentenek veszélyt a fogak számára. Főleg azok az ételféleségek veszélyesek, amelyek fehér lisztet és cukrot tartalmaznak nagyobb mennyiségben. Ilyenek pl. a kifli, a zsemle, a kalács, az édes sütemények, cukorkák, a csoki, a keksz, a nápolyi stb. Ezek maradékai ugyanis megtapadnak a fogakon, a fogközökben és az ínyen, s ott lepedéket képeznek. S ez a lepedék a legfontosabb veszélytényező a fogszuvasodás keletkezésében. A másik dolog meg az. hogy az édességek fogyasztása alig igényel rágást, ezek rostos anyagokat nem tartalmaznak, így a fogak öntisztulása sem funkcionál fogyasztásukkor. A túlzott édességfogyasztás rovására más is írható: étvágyromboló hatású, üres kalóriákat tartalmaz, komoly szerepe van az ún. civilizációs betegségek keletkezésében is (ilyenek pl. a kövérség, a magas vérnyomás, a cukorbaj stb.). Látjuk tehát, hogy az ésszerű táplálkozásnak nagy jelentősége van a fogszuvasodás megelőzése szempontjából is. Mit is értsünk az ésszerű táplálkozás fogalmán ? Alapvetően a következőket: fogyasszunk kevesebb tésztafélét és édességet, kevesebb nehéz zsíros ételt, több tejet és tejterméket, több zöldséget és gyümölcsöt. Tízóraira és uzsonnára is mindig együnk zöldséget vagy gyümölcsöt, s ezzel fejezzük be a fő étkezéseket'. Kifejezetten ajánljuk az almát, mely kitünően tisztítja a fogakat. Az egyéni szájápolás a másik olyan tényező, amelyről bővebben kell beszélnünk. Eszközei a fogkefe, a fogpaszta és a szájoblítésre használt víz. Naponta legalább kétszer kellene fogat mosni, éspedig reggeli és vacsora után (ill. lefekvés előtt). Ajánlatos azonban akár minden étkezés után fogat mosni, de legalábbis alaposan kiöblíteni szánkat. Nem mindegy, milyen a fogkefénk. Olyat vásároljunk, amelynek a feje kicsi, kb. 2—2,5 cm, s a nyele kissé hajlított. A fogkefét fogmosás után szellös helyen rendesen meg kell szárítani. Tulajdonképpen mindig két fogkefénknek kellene lennie, s ezeket felváltva használni reggel és este. A fogkefe helyes használatát, a fogkefélés technikáját meg kell tanulni. Távolról sem elégséges a fogkefét csupán a szájpitvarban, a fogak rágófelszínével párhuzamosan húzogatni elöre-hátra. A helyes technika a következő: először a hátsó fogak (a kis- és nagyőrlők) rágófelszinét tisztítjuk meg vízszintes keresztirányú és körkörös mozgásokkal. A továbbiakban a fogközöket tisztítjuk meg oly módon, hogy a fogkefét az ínyre helyezzük, s onnan azt a fogak rágófelszíne, ill. metszöéle felé forgatjuk. Ezt elvégezzük minden fogcsoporton, mégpedig nagyon alaposan. Ugyanezt meg kell csinálni belül is, tehát a fogak nyelv felőli oldalán. Az így végzett fogmosásnak kiadósnak és alaposnak kell lennie, s 3—4 percig kell tartania. Ajánlom, hogy kezdetben figyeljék az órát. Csak az ilyen alapos fogkeféléssel tudjuk maradéktalanul eltávolítani a lepedéket a fogak felületéről. Sokszor kérdezik, vajon melyik fogkrém a leghatásosabb? Azt mondhatjuk, hogy a fluórtartalmú fogpaszták ma a legjobbak, tehát pl. az Elmex, az Erilex meg a többi. (Minden fogkrémdobozon rajta van, tartalmaz-e a benne levő paszta fluort vagy sem, ezt figyeljük meg. Miért ajánljuk annyira a fluórtartalmú pasztákat? Mert a kutatás egyértelműen bebizonyította, hogy ez az elem komoly szerepet játszik a fogszuvasodás elleni védelemben: képes beépülni a fogzománcba, s azt ellenállóbbá tenni a savak és a baktériumok támadásával szemben. A legideálisabb az lenne, ha olyan ivóvizet fogyasztanánk, amely megfelelő mennyiségű fluort tatalmaz. Sok helyen van ilyen ivóvíz a kutakban. Több településen fluorozzák a vízvezeték vizét. Más módszereket is alkalmaznak egyes országokban, pl. a tejet vagy a konyhasót fluórozzák. Nálunk egyes városok és körzetek vízvezetékvizét dúsítják fluorral. Persze, egyes ételek és italok is tartalmaznak aránylag nagy menynyiségű fluort, legtöbbet pl. a máj, a sajt, a vaj, a tea és egyes ásványvizek, pl. a Salvator. Más módja a fluór szervezetbe juttatásának a Nátrium fluorátum nevű gyógyszerkészítmény szedése. Az adagolás orvosi javaslatra történjék, ez alapvetően attól függ ugyanis, hogy más úton (pl. vízzel, táplálékkal) mennyi fluor kerül a szervezetbe. Tekintve, hogy a fogzománc mineralizációja a gyermek 10—12 éves koráig befejeződik, a fluórtabletták szedésének is csak eddig van értelme. Eddig a korig ugyanis „belülről" erősödik a fog. Utána csupán kívülről juttathatunk fluort a fogainkba, tehát pl. a már említett módon: fluórtartalmú pasztával mosunk fogat. Hogy mennyire fontos ez, hadd mondjam el, hogy pl. azoknál a gyermekeknél, akik fluorral dúsított vizet isznak, vagy fluórtablettákat szednek, s fluórtartalmú fogpasztával mosnak rendszeresen fogat, a fogszuvasodás gyakorisága 30— 50%-kal, tehát szinte a felére csökken. S ez már valami. Még egy dolognak van nagy jelentősége, mégpedig a rendszeres szűrővizsgálatoknak. Az iskolás gyermekeknél ez a kérdés meg van oldva. Fontos lenne, hogy azután is, minden évben legalább egyszer felkeressük fogorvosunkat, hogy az megvizsgálja fogaink állapotát. A fogorvosnál tett látogatás, akármennyire berzenkednek is tőle egyesek, elkerülhetetlen. S jobb előbb, mint később. Ha idejében észrevesszük a bajt, a kezelés kevésbé kellemetlen, s az eredmény is tartósabb. Dr. Gyurászné Fodor Mária
