Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-11 / 46. szám
POSTALÁDÁNKBÓL Nőszövetségi események Az SZNSZ nagymagyari {Zlaté Klasy) alapszervezete a tömegszervezetek közül elsőként tartotta meg az 1985—86-os időszak értékelő taggyűlését. Dávid Terézia, a szervezet elnöke elmondta, hogy 222 tagjuk van, s hogy az értékelt időszak legnagyobb akciója a tagkönyvcsere és a kambodzsaiak megsegítésére tartott gyűjtés volt. Sokat tett azonban a tagság a „40 szabad év — 40 alkotó tett" mozgalom jegyében, zöld övezeteket tartottak rendben, rendszeresen látogatták a szervezet idős tagjait, találkoztak a Nő szerkesztőivel, a SZISZ-szel közösen vetélkedőt szerveztek, áprilisban főzőtanfolyamon vehettek részt az érdeklődők, jogi és egészségügyi előadás-sorozat hallgatói lehettek, főként a cigány nők. Nagy sikere volt „A Csallóköz gyümölcse '86" kiállításon bemutatott kézimunkáknak, valamint a virágkötő versenynek is. S mert dolgozni, alkotni csak békében lehet, háborúellenes tiltakozó levelet küldtek a gyűlés résztvevői a béketanácsnak. Szép pillanata volt az értékelő gyűlésnek, amikor Dávid Terézia elnök két évtizedes munkájáért átvehette az SZNSZ jb oklevelét, s megköszönhette a tagság bizalmát, mert tisztségébe újraválasztották. A felszólalók közül Horváth László, a hnb elnöke elmondta azt is, mi vár a szervezetre 1990-ig. Falunkban óvodát korszerűsítenek, bölcsőde épül, a szlovák iskola mellett napközi és iskolakonyha, szennyvízcsatorna-hálózat, tisztítóállomás, valamint a vízvezeték-hálózat további szakasza létesül addig. Mindebben a nőszervezet tagságának segítségére is számítanak, tehát tennivaló a nöszervezeti feladatokon kívül is bőven lesz majd. Baráth Ilona A komáromi (Komárno) első számú nőszervezet tagsága idén játszótér létesítésére kért engedélyt, betakarítási munkákban segített, s a lakótelepi óvodák környékének rendbetételénél 200 órát dolgozott. Többen közülük részt vettek a nöszövetségi vers- és prózamondó versenyen, mások pedig rendszeresen mesedélutánokat tartanak az óvodákban. Szabó Reni Ősszel nöszervezeti akciókról szóló tudósításaink mellett a legtöbb levélben a betakarításról, a szüretről, no meg az idős emberekről esik szó, így találkozik természet és emberélet ebben az évszakban. S ahogy a szüret a legvidámabb paraszti munkák egyike, az idős emberek őszéről szóló tudósításaink legtöbbje is a vidámságot, az elégedettséget, a „gazdag emberi őszt" sugallja. Néha persze a kettő találkozik is, amikor a nyugdíjasok éppen az őszi munkákban segítenek nekünk, még vagy már munkaviszonyban lévőknek. Deák Sándorné írja levelében, hogy Inámban (Dolinka) 114 ember vett részt az őszi társadalmi munkaszombat akcióiban, köztük diákok, háztartásbeliek, fiatalok, kisiskolások, a legtöbben azonban a nyugdíjasok voltak (60 százalék), akiknek zöme a szőlőhegyre sietett, a közösbe szüretelni. Mások zöldséget szedtek, két csoport pedig a köztereket tette rendbe. Nagy Béláné a gömörhorkai (Gém. Hörka) papírgyár nyugdíjasainak életéről írt levelében, mely azért is érdekes, mert arról tanúskodik, ez az üzem nemcsak az öregek hónapjában törődik nyugdíjasaival. Az idén többször is találkoztak az üzemi klubban, ahol a szakszervezet vezetősége tájékoztatta őket a vállalat gondjairól és sikereiről. Nyáron a vrbovói termálfürdőbe szerveztek egynapos kirándulást, augusztusban pedig nyugdíjasnapot tartottak Hrádokon, a magnezitüzem üdülőjében, ahol a 165 nyugdíjasból 143 vett részt. Negyven jubilánst köszöntöttek ezen az ünnepélyen, s a polgári ügyek testületéinek képviselői is részt vettek rajta. A találkozó alkalmat adott az egymással már egyre ritkábban találkozó volt munkatársaknak, hogy kellemesen szórakozzanak, felelevenítsék azokat az időket, mikor még aktiv részesei voltak a termelésnek. Az idős emberek korukat meghazudtoló frisseséggel ropták később a táncot, sugárzott róluk az öröm, s a további találkozások reményében köszöntek el egymástól. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) nyugdíjaspenzió vezetősége és lakóbizottsága — írja Méry Mlhályné — teadélutánt rendezett nyugdíjasainak, amelyre meghívták a városi nyugdíjasklub tagjait is. Jó hangulatot teremtett számukra a helybeli rajkózenekar, s elmondta az összejövetelen két versét Csibrey Anna nyugdíjas is. Ezek a békéről és a szeretetről szóltak s mindenki együttérzett mondandójukkal. Októberben kirándulni is voltak a nyugdíjasok Piesfanyban és Trencianske Teplicében. A nyitrai (Nitra) nyugdíjaspenzióban több mint százan élnek s végeznek szórakoztató, aktív munkát is a különböző szakkörökben. Néha a születésnapokon is köszöntik egyik-másik lakótársukat, igy legutóbb például Justina Kalikovát, aki 87. évét töltötte be. Az ilyen ünnepély mindig kedves összejövetel az otthon többi lakójának is. (Kép és szöveg: P. Matis) „A Nagykürtösi (Vet. Krtís) járás legnagyobb almatermesztő gazdaságában, a plachtincei efsz-ben idén is elkelt az idénymunkások segítsége. Ezúttal sem hiányoztak közülük a nagykürtösi nyugdíjasotthon lakói és alkalmazottai, akik az évek során sok-sok téli almát takarítottak már be. Az ápolónőkből álló huszonkét tagú szocialista brigád tagjai még éjszakai műszak után is szívesen járnak almát szedni, mert mindannyiuk számára hasznos kikapcsolódás ez a munka. Az idei almatermés, igaz, nem a legjobb minőségű, meglátszik rajta a nagy szárazság, a szövetkezet azonban így is teljesíteni tudja a szerződésben vállalt 80 vagon alma leadását." (Kép és szöveg: Bodzsár Gyula) A busz csikorogva fékez az érsekújvári (Nővé Zámky) Közgazdasági Szakközépiskola épülete előtt. Tarka-barka víg társaság. Harmadikosok nagy csoportja száll fel a buszra, szól a magnó. A ricsajtól alig hallani a tanárok intelmeit. A busz elindul. Udvard (Dvory nad Zitavou) 9 km — olvasható az út menti porlepte táblán. Dolgozni megyünk. A busz az állami gazdaság udvarán állt meg velünk. Mosolygós nénik vesznek a szárnyaik alá, s már terelnek is újdonsült munkahelyünkre. Ládákból összetákolt padok várnak bennünket. Körülöttünk paletták, ládák. Ezek üresek, de hátul a raktár falánál pirospozsgás, friss gyümölccsel teli polcQk láthatók. Elmagyarázzák nekünk a tennivalót, s kezdődik a munka. Almákat osztályozunk. Csak a szép és Két hét az alma közt nagy almák kerülhetnek az első osztályba! — Miért, te talán megvennél ilyen ütödött almát? — Szerinted ez a gyümölcs nem megy át a sablonon? Nézd csak jól meg! Máris tedd a hullott közé! Az első dorgálások után mindenkinek gyorsabban jár a keze. Igyekszünk minél jobb teljesítményt nyújtani. Felelősségteljes munka a miénk, de itt is, ott is felcsendül egy vidám dal, felkap a szellő egy csattanós tréfát, s már nem is érezzük a fáradságot. De a gyomor, az követelödzik. Itt az ő ideje, kéri a jussát. Már nem elégszik meg a mézízü almákkal. „Itt a tízórai!" A kiáltásra maszatos seregünk szinte egyszerre pattan fel. Elvonulunk a ládák hűs sarkába, s már majszoljuk is a lelkiismeretesen megpakolt tízóraicsomag tartalmát. Kis szünet után visszacihelödünk a helyünkre, s újra kezdődik a munka. Az almák megelégedetten foglalják el helyüket az új ládákban. Itt-ott a táskába is becsúszik egy-két mosolygós dundi alma, öcsinek, vagy anyunak címezve. Délután van. A munkának vége. Napsütötte arcok, maszatos kezek. A busz csendes. Néhányan türelmetlenül pillantanak az órájukra. Vajon elérik a vonatot, vagy már csak a következővel jutnak haza? Érezni az izomlázat, s ha szemeink lecsukódnak, képzeletben egy nagy halom alma tetején állunk. Á, ez csak a kezdeti fáradtság, idővel elmúlik. Tudjuk, várnak minket. Udvardon holnap és holnapután is. Sőt! Mi két héten keresztül sürgölődünk (sürgölődtünk) a ládáktól teli udvaron. Jövünk és segítünk. Száz Ildikó
