Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-11 / 46. szám

Lemaradtunk néhány lépéssel? ..A párt és állam politikája továbbra is arra irányul, hogy biztosított legyen a racionális táplálkozás magas színvonala és tovább nö­vekedjen az élelmiszerekből való önellátás". (G. Husák elvtársnak a XVII. kongresszuson elhangzott beszédéből.) A 44. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta Alvaro Cunhalt, a Portugál Kommunista Párt Főtitkárát prá­gai látogatása alkalmából. A baráti találko­zón Husák elvtárs tájékoztatta Alvaro Cun­halt azokról az eredményekről, amelyeket Csehszlovákia dolgozó népe a CSKP veze­tésével ért el a XVII. pártkongresszus hatá­rozatainak teljesítésében. Cunhal elvtárs tájékoztatott a portugál kommunisták által a dolgozók jogaiért, az áprilisi forradalom vívmányainak védelméért és a demokrati­kus alternatíváért folytatott küzdelemről. • Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, az SZLKP KB első titkára háromnapos munkalátogatáson vett részt az Ukrán SZSZK-ban, ahol többek között a kohászati együttműködés idő­szerű kérdéseiről tárgyalt. • A brit tudományos köröknek az ameri­kai „csillagháborús" program elleni bojkott­ért indított kampányához a tudományos munkatársak fele csatlakozott azon a 24 egyetemen, amelyekkel a kampány szerve­zői érintkezésbe léptek. • A Reagan-kormányzat úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban szervezi meg a nicaraguai ellenforradalmárok ki­képzését. mivel Costa Rica, Salvador és Honduras hatóságai nem voltak hajlan­dók rendelkezésre bocsátani e célra a szükséges objektumokat. • Csehszlovák kereskedelmi kiállítás nyílt Helsinkiben, ahol ötezer négyzetméte­ren 2 500 terméket mutattak be szerveze­teink. Amint Bohumil Urban csehszlovák külkereskedelmi miniszter megnyitó be­szédében rámutatott, a kiállítás célja hoz­zájárulni a csehszlovák—finn kereskedelmi és gazdasági együttműködés további bőví­téséhez. • Gustáv Husák elvtárs baráti munka­látogatáson járt a Magyar Népköztársa­ságban, ahová Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának meghívására uta­zott. A megbeszélések folyamán mind­ketten nagyra értékelték a CSKP és az MSZMP, a CSSZSZK és az MNK közötti kapcsolatok magas színvonalát, ame­lyek sikeresen fejlődnek mindkét fél ja­vára. Megtárgyalták a két testvérpárt és ország sokoldalú együttműködése to­vábbi elmélyítésére irányuló intézkedé­seket. Véleményt cseréltek a jelenlegi európai és világhelyzet, az atomháború veszélyeinek elhárításáért folyó harc időszerű kérdéseiről. • Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitká­ra Moszkvában fogadta a Szakszervezeti Világszövetség delegációját, elnökének, Gáspár Sándornak a vezetésével. A kül­döttség tagjai átadták Mihail Gorbacsov­­nak azt a békeüzenetet, melyet az idén szeptemberben megtartott 11. szakszerve­zeti világkongresszus küldöttei fogadtak el. • A Szovjetunió a szocialista orszá­gok csoportjával együtt az ENSZ-köz­­gyülés első bizottságában határozati ja­vaslatot terjesztett elő a vegyi és bakte­riológiai fegyverek betiltásáról. A terve­zet hangsúlyozza: minél előbb ki kell dolgozni és meg kell kötni a vegyi fegy­verek minden fajtája fejlesztésének, gyártásának és raktározásának a betil­tásáról, meglevő készleteik megsemmi­sítéséről szóló nemzetközi megállapo­dást. Mindennapi követelményeinkben és igyekezetünkben kellene tükröződ­nie e szavaknak. Sajnos, mint fogyasz­tók gyakran tapasztaljuk, hogy e mon­dat fontosságát a termelők és feldol­gozó vállalatok nem mindenütt tuda­tosítják eléggé. Pedig a racionális táp­lálkozás magas színvonala — mely elsősorban a minőségen alapul — nem biztosítható megfelelően előállí­tott és feldolgozott élelmiszerek nél­kül. Példaként elsőnek a tejet említem. Hetedik ötéves tervünk utolsó három évében nem termeltünk elég standard minőségű tejet. Noha tejből volt elég, a fogyasztó nem jutott olyan minösé­­gühöz, amilyet kapnia kellett volna. Kinek a hibájából? A feldolgozó üze­mekben állítják: a termelőéből. Hi­szen Csehországban például el tudják érni a tej 4 százalékos zsírtartalmát, de miért tartanak a szlovákiai mező­­gazdasági üzemek csak 3,7 százalék­nál?!... A különbség átszámítva 5 228 tonna vajat, pénzben 317 mil­lió korona nyereségkiesést jelent. A minőségi követelmények fokozása, és főleg az első osztályú tej termelésére való törekvés még nem vált fő feladat­tá minden egyes mezőgazdasági üzemben. Csakhogy amíg a vezetők megelégednek a kevéssel is, és nem követelik meg a dolgozóktól — a ta­karmány előkészítésétől kezdve a tej tisztaságáig — a maximumot, addig mi, fogyasztók, nem várhatunk csodá­kat. » Persze, azért a feldolgozó ipart sem lehet ebben hibátlannak tekinteni. Elég, ha benyitunk a csehországi üzle­tekbe — nem beszélve a külföldön kínált tejtermékekről —, hogy meg­győződjünk arról, mennyi mindennel adós még nekünk a szlovákiai tejipar. Érthetetlen, miért lehet az egyik he­lyen különféle ízesítésű tejeket, jog­hurtokat, túrókrémeket és más egye­beket kapni, és miért nem tudják ugyanezeket elkészíteni szűkebb pát­riánkban is. Mert egy-egy ízesítő után mondjuk ki kellene tisztítani a beren­dezést, és ezt a többletmunkát már nincs aki vállalja? Ráfordítás nélkül ne akarjunk változatos, sokféle terméket, maradjunk meg a szerény választék­nál... De akkor hogyan beszélhetünk gyártmányfejlesztésről? Ebben is le­maradtunk néhány lépéssel. A statisz­tikai kimutatások szerint ugyanis az utóbbi öt évben az élelmiszeriparban összesen 777 új terméket készítettek, de ennek csak a 46,5 százaléka volt valóban új. És csupán a 18 százaléka — 139 termék — készült korszerű technológiával, tartozott a kiváló mi­nőségűek közé! A tejhez hasonló a hús is. Ez év első negyedében a húsipari vállalatok nem érték el a tervezett minőségi mutató­kat. E hiányosság felszámolásával ta­valy már az SZLKP ellenőrző bizottsá­ga is foglalkozott. Az akkori ígérgeté­sekből, fogadkozásokból bizony nem sok konkrét eredmény született. Lega­lábbis a fogyasztó szemszögéből néz­ve nem. Mint háziasszonyok tudjuk, hogy sokszor nem lehet különbséget tenni a csemege- és tartós szalámik között, vagy hiába a nagy „választék", ha a valóságban csak a nevükben különböznek egymástól, ízük, össze­tételük szinte ugyanaz. A nyár folya­mán sok panasz hangzott el azzal kapcsolatban is, hogy a füstölt áru túl sós, a felvágottak pedig több vizet tartalmaznak a kelleténél. Ezek a hi­bák pedig ugyancsak nem segítik elő a racionális táplálkozást! Nem mondhatjuk, hogy húsból ke­vés lenne. De hogy a húsfélék válasz­téka megfelel az igényeknek, a racio­nális táplálkozás követelményeinek, azt aligha állíthatjuk. Mert például a marhahúsfogyasztás 1975 óta egy szinten van. Pedig ennek a fogyasztá­sa sokkal egészségesebb, mint a ser­téshúsé. De nem nő a kereslet iránta. És ebben nemcsak a fogyasztó hibás. Ha az öreg, kiselejtezett tehenek faggyúval teli, sokszor rosszul feldol­gozott húsa helyett fiatal hízóbikák, borjak húsát kínálnák a vevőknek, biz­tosan szívesebben vásárolnák, mint a zsíros sertéshúst. De ezt elsősorban a mezőgazdasági üzemeknek kellene biztosítaniuk. A lakosság utolsó tizenöt év alatti élelmiszerfogyasztásának elemzése szomorú tükörkép. Az eredmény messze elmarad a racionális táplálko­zás követelményeitől. Nemcsak a tej, a hús fogyasztásában, hanem a min­dennap asztalunkra kerülő kenyéré­ben is. Több pékségben kezdtek el barna kenyeret sütni, melynek a fo­gyasztása magas rost- és vitamintar­talma miatt nagyon egészséges, saj­nos, a vásárlók nem kedvelték meg, nincs iránta kereslet. Nem lehetünk elégedettek a burgo­nyafogyasztással sem. Ha szokatlanul hangzik is, tény, hogy kevesebbet fo­gyasztunk az orvosok által meghatá­rozott optimális mennyiségnél. Az egy lakosra eső évi burgonyafogyasztás­nak el kellene érnie a 96 kg-ot, nálunk ennél 15 kg-mal kevesebb fogy el. Pedig a szervezetnek szüksége van rá C-vitamin tartalmáért, hiszen zöld­ség- és gyümölcsfogyasztásunk sem növekszik kielégítő mértékben. Miért szoktunk le a burgonyáról? Miért nyú­lunk mi, háziasszonyok is a tésztafélé­kért, ha körités készítünk? Mert a burgonya olyan rossz minőségű, hogy nem lehet tárolni. Különösen a panel­házak meleg pincéiben nem bírja ki sokáig. Télen, tavasszal pedig a kilón­ként vásárolt burgonyának is kidobjuk a felét. Hát csodálkozhatunk-e azon, ha ezek után csökken a fogyasz­tás?... Mióta beszélünk már a há­mozott burgonya forgalomba hozata­lának szükségességéről... De a szó csak szó marad, tettek, eredmények nélkül. Holott ez nemcsak választékbő­vítést és minőségjavítást jelentene, a dolgozó nő számára időt is megtaka­rítana. Az ésszerű táplálkozás magas szín­vonalának biztosítása elengedhetet­len követelmény. Ezt, akár tetszik, akár nem, tudatosítaniuk kell minda­zoknak, akik valamilyen formában hozzájárulnak az élelmiszerek előállí­tásához. Sőt azoknak is, akiktől a minőségi normák meghatározása, az egészséges versengés megszervezé­se, a zöldség, gyümölcs felvásárlási módjának kialakítása függ. Mert csak az eddig felmerült akadályok és rugal­matlanságok kiküszöbölésével érhet­jük el, hogy az élelmiszerek előállítá­sában behozzuk azt a lemaradást, amely indokolatlanul hátráltatja a cél elérését. H. ZSEBIK SAROLTA

Next

/
Thumbnails
Contents