Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-04 / 45. szám

Az apró szőke Maíko — akár a mesebeli Hüvelyk Matyit látnánk, mondogatták többen is — nagy buzgalommal húzogatta kapájával a földet a fa gyökereire, és ott tüsténkedett a többi gyerek is, no meg persze az anyuk és apuk, akik a faültetést irányították. Az egyik gödör aljára, a gyökerek alá egy papirt helyeztek el. amelyen ez állt: Családi békefák ülteté- sének stafétája, 1986. október 5. És ott szerepelt a papíron az édesapák aláírása is, akik családjukkal együtt Nagykürtösön (Vefky KrtíS) elültették a fákat, hogy a nemzetközi békeévben ezzel is szimbolizálják a népek közti megértést, s kifejezzék békevágyukat.

Ugyanezekben a napokban, amikor Nagykürtösön három magyarországi család három szlovákiai családdal ismerkedett. barátkozott, az ország több más határ menti járásában is békefát ültettek hazai családok lengyel, szovjetunióbeli. NDK-beli, osztrák, valamint nyugatnémet családokkal közösen. A Csehszlovák Nőszövetség által kezdeményezett akcióval egyben köszönteni kívánták a Koppenhágában megtartandó béke-világkongresszust.

* * *

Ragyogó őszi napsütésben, a szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) határátkelőhelyen várta Darina Cernovának, az

azt a kis kulturális programot is. amelyben fellépett a városi asszonykórus és Kotora Rózsa, a Szólj, költemény!-ről és a Jókai Napokról jól ismert versmondó. A vendéglátók ezután — akik között ott volt Mária Starková. a CSSZNSZ KB Elnökségének tagja, Milan Elsinger, járási párttitkár. Irena Kajáneková, az SZNSZJB alelnöke, valamint a párt- és állami szervek több más járási képviselője — a koprovnicai bányászüdülőbe invitálták a vendégeket, hogy a családok kölcsönösen bemutatkozhassanak egymásnak. Oldott hangulatban, zeneszó mellett folyt az ismerkedés, barátkozás. csupán Micuráék szomorkodtak egy kissé. mivel Újhelyiéknek beteg kislányuk miatt haza kellett menniük a közeli Balassagyarmatra; igaz. megígérték, a faültetésre mindenképpen eljön az egész család. A leggyorsabban a Rácz és a Kálazy család ismerkedett össze; ez érthető, hiszen nem volt szükségük tolmácsra. Tímea elmesélte, bátyjával. Péterrel együtt először vannak külföldön, s nagy izgalommal készültek az útra. Az egri Verebély család nagylányáról, a húszéves Eszterről, alig akartuk elhinni, hogy maga is mama már, a kétéves Réka édesanyja. Vredíkék nagyobbik lánya. Zuzka, elmondta, idén fog érettségizni, s az erdészeti főiskolán szeretne továbbtanulni. Míg a szülők beszélgettek — családról, munkahelyről, szabad időről —. addig a

SZNSZ KB alelnökének vezetésével a csehszlovák küldöttség a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttségét, amelynek vezetője Turgonyi Júlia, az MNOT Elnökségének tagja volt. A delegációval érkezett Kovácsné Decsi Margit, az MNOT munkatársa, valamint a három család: Újhelyiek, Verebélyék és Ráczék. Kenyérrel és sóval fogadták a vendégeket, majd a vnb házasságkötő terme előtt találkoztak a magyarországi családok először szlovákiai partnercsaládjaikkal, Mifuráékkal, Vredíkékkel és Kálazvékkal. Közösen vettek részt mindannyian azon az ünnepségen, amelyen a városi nemzeti bizottság elnöke köszöntötte őket, s dióhéjban ismertette a dinamikusan fejlődő város és a járás történetét. A polgári ügyek testületé szervezte

gyerekek — kicsik, nagyok egyaránt — rajzoltak. A téma: a béke volt. És az eredmény? Szép színes vidám rajzok, sárkányokkal és állatokkal, daloló gyerekekkel és csónakázótóval, hegyekkel és virágokkal.

A találkozó másnapján gazdag prog-1. Újhelyiék és Miéuráék közösen ültették el a békefát

2. Az egri Verebély családot (balról)

Vredíkék látták vendégül otthonukban

3. A búcsú pillanatai. Jobbra Turgonyi Júlia, az MNOT küldöttségének vezetője Darina ternovával, az SZNSZ KB aleinökével

4. Ráczné kislányával, Tímeával beírja nevét a nemzeti bizottság emlékkönyvébe

TlHNA MESKOVÁ felvételei

ram várt a családokra. Megtekintették a Honvédelmi Szövetség bemutatóját, az Állattenyésztők Egyesületének kiállítását, a kékkői (Modry Karneü) várat — igaz. csak kívülről. A legnagyobb várakozás talán a délutáni családlátogatásokat előzte meg. A lukanyényei (Nenince) Kálazvék Ráczékat, a nagykürtösi Vredíkék Verebélyéket látták vendégül otthonukban. A Miskolcról érkezett Rácz házaspár — mindketten a Diósgyőri Gépgyár dolgozói — megcsodálta a vendéglátók ízlésesen berendezett, tágas családi házát. Péter és Csaba az udvaron fociztak, Lilla és Tímea elvonultak a lányszobába játszani, zongorázni. A családi beszélgetés során sok minden szóba került, s kiderült egykettőre, nagyon sok hasonló gond akad ott is, itt is, legyen az a családot vagy a társadalmat érintő kérdés. A kamasz Péter sokat morog amiatt, mesélték Ráczék. hogy este fél nyolckor otthon kell lennie. A háziasszony. Vali ka — az óvoda igazgatónője — és félje — a szövetkezet gépjavítója — megkönnyebbülve sóhajtottak fel ezt hallva, mondván, nemcsak az ő Csaba fiukkal vannak ilyen gondok. De szó esett az oktatásról is, a szülési és gyermekgondozási szabadságon lévő kismamákról, az alkoholiz-