Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-04 / 45. szám

TÁJOLÓ L r r KALENDÁRIUM 1936. november 3-án halt meg Kosztolá­nyi Dezső magyar költő. író. a Nyugat első nemzedékének egyik kiemelkedő alakja. 1946. november 4-én kezdte meg műkö­dését az UNESCO. 1836. november 5-én halt meg Karel Hynek Mácha cseh romantikus költő. November 7-e a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója, a Szovjetunió állami ünnepe. KÖNYV Alserbach százados háborús zárszámadása Ki ez az Alserbach százados? Jel­legzetes Hasek-hős, az Osztrák—Ma­gyar Monarchia tisztje, a közkatonák nyúzója, aki Frank káplárral és a többi altiszttel együtt „olyan tehetségesen" rugdosták a katonákat. Egy áttivor­­nyált éjszaka után az egész század fogságba esett; a káplárt hátulról szúrta le egy közkatona, a százados­nak pedig csattanós pofonokat oszto­gattak saját katonái. Naplójában csu­pán ezeket a pofonokat könyvelhette el Alserbach százados. „A legénység többi tagja — írja zárszámadása vé­gén — nem pofozott meg, mert más csűrökben aludt." Jaroslav Haéek (1883—1923) ka­tonaelbeszéléseiből készült válogatás címadó elbeszélése alig pár oldalas, de kiviláglik belőle a szerző minden szándéka és erénye; harsány humora, féktelen monarchia-ellenessége, le­leplező szándéka. A kötet mintegy harminc hosszabb-rövidebb elbeszé­lését a két korai Svejk-elbeszélés fog­ja keretbe, az 1911-ben irt Svejk, a derék katona a háború előtt, valamint a kötetzáró kisregény, az 1916-ban, orosz földön Íródott Svejk, a derék katona, fogságban; ez utóbbit a ma­gyar olvasó most kapja kézhez először (Körtvélyessy Klára fordításában). A két korai Svejk-elbeszélés néhány epi­zódja bekerült a főműbe is. Ennek ellenére érdekes olvasmányok ezek az ún. ős-Svejk-ek, ahol a hős éppoly elesett és kiszolgáltatott, mint a ké­sőbbi remekműben. Viszont, aki isme­ri az egész Svejket, látja, hogy ezek a művek vázlatok, előtanulmányok, és szemléletük sem oly egységes, mint későbbi változatáé, ahol Haéek már rátalált az igazi magra, s az alkotás körülményei is mások voltak, mint a korai elbeszélések idején. A kisregényen kívül még három, eddig magyar nyelven nem publikált elbeszéléssel ismerkedhet meg az ol­vasó: Hurt úr viszontagságai, Adalbert Raube őrmester tragédiája, Marinov­­kai idill (mindhármat Körtvélyessy Klá­ra ültette át magyarra). Ezek az elbe­szélések a ferencjózsef-i csendőrural­mat, a monarchia katonapolitikáját gúnyolják ki és bírálják. Néhány elbe­szélés — mint A városparancsnok, Egy ufai polgár naplójából — orosz földön, az intervenciós csapatok ellen vívott harcok idején játszódik, ahol néhány önéletrajzi motívumra is le­lünk, hogy például „milyen képtelen kalandokba keveredett tovaris Ga­­éek". Az elbeszélések nagy részét Tóth fordításában közük, s a már említett Körtvélyessy Klárán kívül Hubík István és Bába Iván fordításában is a kötetbe került néhány elbeszélés. (Zrínyi-zseb­­könyvek) MÉSZÁROS KÁROLY KIÁLLÍTÁS Csallóközi változások Ismeretes, hogy a Szlovákiai Képző­­művészeti Alap alkotói ösztöndíjakkal irányítja a fiatal képzőművészek fi­gyelmét (és alkotó energiáit) egy-egy karakteres vidék, tájegység mai való­ságának, változó arculatának megra­gadására. S ezek a tájak aztán egy időre ösztönző forrásaivá válnak az illető művészember alkotó munkálko­dásának. Persze, senki sem a puszta valóság, a „szemmel látható", a „ro­hamos" változások dokumentarista visszaadását várja el tőlük, inkább azoknak a belső összefüggéseknek és kapcsolatoknak a feltárását, amelyek az ember és a megváltozott, új minő­ségű környezet között kialakulnak. Napjaink művészetének igényelt fela­data mindez, s a Csallóköz is roppant „hálás" terepül szolgál hozzá. A nagy­üzemi mezőgazdasági termelés je­lentősen átformálta a táj arculatát, hogy az évszázad építkezésének szá­mító dunai vízlépcsőrendszerről ne is szóljunk. Nos, mindezeket a tényeket igyeke­zett megközelíteni, felmérni, láttatni, alkotásaival emberközelbe hozni az a négy fiatal alkotó: Stefánia Ábelová. Alojz Macho, Peter Palué festőmű­vész és a képzőművész-fotográfus Ivan Kostroft, akiknek munkáit a kö­zelmúltban mutatták be a légi (Lehni­­ce) művelődési házban. Hogy miért éppen Légen? Azért, mert immár négy esztendeje tart az eredményes együttműködés a helybeli Csehszlo­vák—NDK Barátság Efsz és a Szlová­kiai Képzőművészeti Alap között. S ennek a — vidéki termelőüzem és fővárosi művészeti intézmény között, valljuk be, nem túl gyakori — kapcso­latnak köszönhetően tölthetett az em­lített négy képzőművész alkotó mun­kában gazdag heteket, hónapokat a sok újat, progresszívet felvonultató légi efsz-ben és a nagy dunai építke­zésen. S. Ábelová olajképei és pasz­­telljei a csallóközi táj költői szépségé­nek érzékeny vetületei, de P. Palué és A. Macho festményei és grafikai soro­zatai jóvoltából megtalálták sajátos képzőművészeti kifejezésüket pl. a gazdasági épületek és munkagépek, vagy maguk a mezőgazdasági munka­­folyamatok. J. Kostron fotográfiáinak egyik része a Dunán folyó hatalmas építkezést ragadja meg, a többi — a monumentalitás pátoszából kissé en­gedve — a természetbe történő em­beri beavatkozás, az ökológiai feltéte­lek megváltozásának gondolatait erő­sítik fel a szemlélőben. A légi kiállítás rövid ideig, mindösz­­sze öt napig fogadta a látogatókat — a község lélekszámát tekintve tulaj­donképpen optimális ideig. A szlovák főváros müvészetkedvelő közönségé­nek pedig novemberben lesz alkalma megtekinteni ezeket, s a többi ösztön­díjas Szlovákia más tájain készített munkáit a képzőművészeti alap Mi­­hálykapu utcai galériájában. BERECK JÓZSEF TELEVÍZIÓ Unicef-koncert Hágából, Hollandia fővárosából egyenes adásban közvetítette a Ma­gyar Televízió azt a koncertet, ame­lyen Európa neves énekesei közt töb­bek között a Magyar Állami Operaház gyermekkórusa is bemutatkozott. Az egyszerűségükben is pompázatos kül­sőségek a műsor elején elvonták fi­gyelmemet a fellépő énekesekről, akik bizonyára kultivált produkciókkal mu­tatkoztak be, már csak azért is, mert a világon közel egymilliárdan látták vagy fogják látni ezt a műsort, s nem lehet akármivel és akárhogyan színre lépni. Jómagam mégis akkor kezdtem igazán a képernyőre koncentrálni, amikor amolyan laterna magicás módszerrel filmet kezdtek vetíteni a rendezők. Gyermektemetésröl. Fehér vászonba csavart aprócska holtteste­ket helyeztek a sírba, ha sírnak nevez­hetjük azt a gödröt, amit az elhanto­­lásra váró csecsemőknek ástak. De ez végül is nem számít, a helyzeten, a tényen nem változtat: naponta negy­venezer gyermek hal meg éhen vagy alultápláltság kiváltotta betegségben. Egyszerűen kiszáradnak. Az egyik ne­ves világsztár nyilatkozta a műsorban, hogy az aszály sújtotta területen járva, karján gyermekével egy anyát látott pocsolya fölé görnyedni. Kérve kérték az anyát, gyermekét ne itassa a po­csolyából, mert megbetegszik. Az édesanya mégsem tehetett mást. minthogy gyermeke szájához vizet merített, mert nem akarta, hogy az éhségtől és a szomjúságtól a karjában fekvő gyermek perceken belül kimúl­jon. Csak igy hosszabbíthatta meg az életét... És gyermekarcokat is mutattak. Aki látta a műsort, bizonyára sokáig nem felejti tekintetüket, könyörgő, tehetet­len és ártatlan mosolyukat. Ártatlan­ságukat. Őket nézve s azt hallva, hogy percenként több mint ötven gyermek hal éhhalált a világban, a tehetetlen­ség érzése töltött el. Mit lehet itt tenni? Aztán a műsor vége felé film­­betétet láthattam arról, mit tervez 1990-ig az UNICEF, az ENSZ gyer­mekvédelmi szervezete, amely e mű­sorával ünnepelte negyvenedik szüle­tésnapját. Hirdeti az anyatej fontossá­gának szerepét, el akarja érni, hogy minden születendő gyermek részesül­jön védőoltásban ... Nem sorolom. Jómagam megfogadtam, hogy ezen­túl csak UNICEF emblémájú levelező­lapot küldök barátaimnak, ismerőse­imnek, csak UNICEF reklámtasakot veszek. Mert elképzelhető, hogy egy képes levelezőlap ára egy emberélet­tel egyenlő. Abszurd, szinte bizarr ez, akár a világ, amelyben a többletter­melést nemegyszer a tengerbe vagy gödrökbe tüntetik el, hogy megőrizzék az árakat. De mi az ára a napi negyven­ezer gyermekéletnek? Mi lesz az ára? SÁNDOR ANNA SZÍNHÁZ A Magyar Területi Színház komáromi (Ko­­mámo) és kassai (Kosice) társulatának mű­sorterve: November 8. Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül — Gaböíkovo 19.00 november 9. Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül — Nádszeg (Trstice) 19.00 november 12. A négy kalap — Érsekújvár (Nővé Zámky) A pad — Érsekúj­13.00 vár (Nővé Zámky) 19.00 november 13. A négy kalap — Marcelháza (Mar­celová) A pad — Marcel­11.00 háza 19.00 november 8. Leszállás Párizs­ban — Borsi (Bor­sa) 19.00 november 9. Leszállás Párizs­ban — Pólyán (Pofany) 19.00 november 10. Leszállás Párizs­ban — Királyhel­mec (Krárovsky 11.30 Chlmec) 18.00 november 12. Leszállás Párizs­ban — Kassa (Ko-Sice) 19.00 november 13. Leszállás Párizs­ban — Nagyka­­pos (Veiké Kapu­áany) 18.00 (nőé)

Next

/
Thumbnails
Contents