Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-04 / 45. szám

A 43. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Samora Moises Machet mozambiki államfő, a Frelimo párt elnöke légiszeren­csétlenség következtében életét vesztet­te. Machet előzőleg Zambiában egy meg­beszélésen vett részt Zaire. Angola és Zambia államfőivel. Repülőgépe hazafelé tartva a Dél-afrikai Köztársaság területén. Natal tartományban zuhant le. • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta Miloé Jakest, a CSKP KB Elnökségé­nek tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki munkalátogatáson tartózkodott Moszkvá­ban. A főtitkár ismertette Milos Jakessal azokat a tapasztalatokat, amelyeket az SZKP a Szovjetunió szociális-gazdasági fejlődése meggyorsítása irányvonalának megvalósítá­sa során szerzett. • Az ENSZ-közgyűlés politikai és biz­tonsági kérdésekkel foglalkozó bizottsá­gában Bulgária és Csehszlovákia határo­zati javaslatot terjesztett elő a fegyverke­zés elért szintjének ellenőrzését szolgáló intézkedésekről. A javaslat értelmében a Közgyűlésnek fel kell szólítani a világszer­vezet valamennyi tagállamát arra, mi­előbb kössenek megállapodásokat a lázas fegyverkezés megszüntetéséről és a le­szerelésről. • Nagy Kázmér szlovák szociális és mun­kaügyi miniszter és Vladimír Hajko akadémi­kus, az SZTA elnöke hosszú távú együttmű­ködésről szóló egyezményt írt alá a kutatási eredményeknek az irányításban való aktí­vabb felhasználásáról. Célja a távlati kon­cepció kidolgozása a népgazdaság szüksé­ges szerkezeti változtatásainak végrehajtá­sáról, a munkaerőállomány hatékony fel­­használásáról, a munka ésszerűsítéséről, va­lamint a bérpolitika és a javadalmazási rend­szer fejlesztéséről. • A Reagan-kormány újabb lépést tett amely rontja a szovjet—amerikai kapcso­latokat. Az USA külügyminisztériuma ugyanis hivatalosan bejelentette, hogy a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége és San Franciscó-i konzulátusa munkatár­sainak számát ötven fővel csökkenti. Ezenkívül öt szovjet diplomatát nem kívá­natos személynek minősítettek. Vala­mennyiüknek november elsejéig el kell hagyniuk az Egyesült Államokat • Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő Moszkvában sajtótájékoztatón öt pontban foglalta össze a szovjet válaszintéz­kedéseket. amelyeket a Szovjetunió fogana­tosított e fenti bejelentést követően, s hang­súlyozta: a Szovjetunió az amerikai féltől elvárja minden említett kérdésben a kölcsö­nösség és az egyenlőség elvének a szigorú tiszteletben tartását. • Tanácskozott a Szlovák Nemzeti Ta­nács 3. ülése, amely fontos törvényjavas­latokat fogadott el. Az ülést követően az SZNT Elnöksége ült össze és a Csehszlo­vák Államszövetségről szóló alkotmány­­törvény értelmében kihirdette az SZNT törvényét, amely kiegészíti az állami ter­mészetvédelemről szóló 1/1955 Zb. szá­mú törvényt, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Felügyeletről szóló tör­vényt. a Szlovák Kereskedelmi Felügyelet­ről szóló törvényt, valamint a terhesség művi megszakításáról szóló törvényt. • Beiktatták tisztségébe Pavol Kist, a Szlovák Szocialista Köztársaság új főügyé­szét, akit a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksé­ge nevezett ki. Az új főügyész az alkotmány­törvényben előirt hivatali esküt Viliam Salgo­­vic, az SZLKP Elnökségének Tagja, az SZNT elnöke előtt tette le. Jelentés Koppenhágából Koppenhága. 1986 ősze. Október második felében járunk. A több mint egymillió lelket számláló dán főváros fölött reggelente nehéz, sűrű északi ködök gomolyognak. A szél sárga fa­leveleket kerget az utcákon, nyirkos­sága észrevétlenül behatol a kabátunk alá. A dánokat ez szemmel láthatólag nem zavarja, a nyirkos, szemerkélő esőben is vígan karikáznak a kerékpá­rosok sávjain. A fiatalok szinte „egyenruhába" öltözködnek — csiz­mába gyűrt nadrág, meleg szélkabát, sál, sapka, kesztyű, s mindez vidám, tarka színekben. Figyelem az utcát a 46-os busz ablakából, amelyen a Bel­la Center felé utazom. Itt tartják ugyanis az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeév legnagyobb ren­dezvényét. a béke-világkongresszust. Bella Center, a kongresszusi csar­nok Koppenhága külvárosában reg­geltől a késő esti órákig egy percre sem ürül ki, egy percre sem szűnt meg itt az élénk eszmecsere. Az egyes témák szerint összeállított köz­pontokban, vitafórumokon, csopor­tokban és centrumokban összesen 730-an szólaltak föl, köztük a cseh­szlovák küldöttség tagjai is. Küldött­ségünket Tomás Trávníőek, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnöke, a Béke-világ­­tanács Elnökségének tagja vezette. A koppenhágai békeparlament kül­döttei a plenáris ülés után azzal az elhatározással széledtek szét, hogy hazájukban kimerítően beszámoljanak a világ minden részéből idesereglett békevédők tanácskozásáról. Hogy ér­tékeljenek és választ adjanak a kér­désre: hogyan, miként teljesítette a kongresszus a küldetését. Mindenki, aki figyelemmel kísérte a Bella Cen­terben elhangzottakat s részt vett a kongresszust bezáró manifesztáción a koppenhágai városháza előtt, el­mondhatja: igen, a békekongresszus teljesítette feladatát. A résztvevők túl­nyomó többsége egyetértett a leg­főbb célkitűzéssel: el kell érni s meg­kezdeni az általános leszerelést. Ezt szabatosan megfogalmazta a Kop­penhágai Felhívás, amely az ún. „del­hii hatok" (Argentína, India, Mexikó, Görögország, Svédország és Tanzá­nia) ösztönzésére született. A felhívás a következőket tartalmazza: „Az atomfegyverkezés megféke­zésére a Földön és megakadályozá­sára a világűrben, s minden megle­vő nukleáris arzenál felszámolása érdekében gyakorlati lépéseket sür­gettünk és követelünk, mégpedig: Minden atomfegyver-kísérlet azonnali beszüntetését! Nemet a csillagháborúkra!" A felhívást elsőként az az ezernyi ember írta alá, aki részt vett a béke­­kongresszuson és a városháza előtti manifesztáción. Koppenhágában valóban különböző pártállású, világnézetű emberek talál­koztak, sokan bizonyos előítéletektől telve jöttek, amely előítéletek a rossz, vagy pontosabban a „félretájékozta­tásban" gyökeredznek. Ám mindezek ellenére a széleskörű átfogó párbe­szédekben a kölcsönös megértésre való törekvés és az őszinte jóakarat dominált, s találkozott a kongresszust uraló gondolatban: megállítani az atomkiséríeteket és megakadályozni a világűr militarizálását. Ez a közös aka­rat háttérbe szorította a kicsinyes vi­tatkozásokat és a különféle, kisszerű szempontokat. A tanácskozás légkö­rét törvényszerűen befolyásolta az a tény, hogy megtartására közvetlenül Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan izlandi találkozása után kerül sor. Itt is, mint világszerte bárhol, csalódást okozott, hogy az amerikai elnök nem vállalta a közös felelősséget országa s következésképpen az egész világ sor­sáért. S figyelemreméltó tény, hogy az izlandi tárgyalások eredménytelensé­ge a békevédök körében nem keltett pánikot, sem passzivitást. Éppen el­lenkezőleg. Még erőteljesebb cselek­vésre ösztönzött. Koppenhágában a békemozgalom megedződött, még in­kább tudatosította az egységes fellé­pés szükségességét. Erről tanúsko­dott az újabb világméretű és regioná­lis akciók megtartását sürgető javas­latok sokasága. A koppenhágai kongresszus méltó és harci békefórum volt. További ösz­tönzést adott a békemozgalomnak, közelebb hozta egymáshoz a külön­böző békevédelmi szervezeteket, s ki­emelte és elfogadtatta a béke kérdé­sében az egységet, amely sorsdöntő a háborúk nélküli, békés világért folyta­tott küzdelemben. Tomás Trávnicek, a csehszlovák küldöttség vezetője a kongresszus be­fejezése után adott sajtóértekezletén hangsúlyozta: „A kongresszus doku­mentálta, hogy a békéért vívott küz­delem könyörtelen harc. S nekünk valamennyiünknek, akik a békét őszintén akarjuk, minden erőnket be kell vetnünk ebbe a küzdelembe. Na­gyon fontos, hogy a fejlődő országok, amelyekben az emberek milliárdjai él­nek, ma már tudatosítják, s jobban, mint eddig, hogy a fegyverkezési ver­seny megállítása és gazdasági fele­melkedésük között mennyire szoros az összefüggés. Koppenhágából azzal a meggyőződéssel távozunk, hogy kapcsolataink azokkal az erőkkel, amelyek a háborút ellenzik, s amelyek a békét őszintén óhajtják, egyre szo­rosabbá válnak." LYDIA KOVÁCdVÁ A békekongresz­­szus nőközpont­jában is követel­ték: el kell érni s megkezdeni az általános lesze­relést A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents