Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-04 / 45. szám
A 43. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Samora Moises Machet mozambiki államfő, a Frelimo párt elnöke légiszerencsétlenség következtében életét vesztette. Machet előzőleg Zambiában egy megbeszélésen vett részt Zaire. Angola és Zambia államfőivel. Repülőgépe hazafelé tartva a Dél-afrikai Köztársaság területén. Natal tartományban zuhant le. • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta Miloé Jakest, a CSKP KB Elnökségének tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki munkalátogatáson tartózkodott Moszkvában. A főtitkár ismertette Milos Jakessal azokat a tapasztalatokat, amelyeket az SZKP a Szovjetunió szociális-gazdasági fejlődése meggyorsítása irányvonalának megvalósítása során szerzett. • Az ENSZ-közgyűlés politikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottságában Bulgária és Csehszlovákia határozati javaslatot terjesztett elő a fegyverkezés elért szintjének ellenőrzését szolgáló intézkedésekről. A javaslat értelmében a Közgyűlésnek fel kell szólítani a világszervezet valamennyi tagállamát arra, mielőbb kössenek megállapodásokat a lázas fegyverkezés megszüntetéséről és a leszerelésről. • Nagy Kázmér szlovák szociális és munkaügyi miniszter és Vladimír Hajko akadémikus, az SZTA elnöke hosszú távú együttműködésről szóló egyezményt írt alá a kutatási eredményeknek az irányításban való aktívabb felhasználásáról. Célja a távlati koncepció kidolgozása a népgazdaság szükséges szerkezeti változtatásainak végrehajtásáról, a munkaerőállomány hatékony felhasználásáról, a munka ésszerűsítéséről, valamint a bérpolitika és a javadalmazási rendszer fejlesztéséről. • A Reagan-kormány újabb lépést tett amely rontja a szovjet—amerikai kapcsolatokat. Az USA külügyminisztériuma ugyanis hivatalosan bejelentette, hogy a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége és San Franciscó-i konzulátusa munkatársainak számát ötven fővel csökkenti. Ezenkívül öt szovjet diplomatát nem kívánatos személynek minősítettek. Valamennyiüknek november elsejéig el kell hagyniuk az Egyesült Államokat • Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő Moszkvában sajtótájékoztatón öt pontban foglalta össze a szovjet válaszintézkedéseket. amelyeket a Szovjetunió foganatosított e fenti bejelentést követően, s hangsúlyozta: a Szovjetunió az amerikai féltől elvárja minden említett kérdésben a kölcsönösség és az egyenlőség elvének a szigorú tiszteletben tartását. • Tanácskozott a Szlovák Nemzeti Tanács 3. ülése, amely fontos törvényjavaslatokat fogadott el. Az ülést követően az SZNT Elnöksége ült össze és a Csehszlovák Államszövetségről szóló alkotmánytörvény értelmében kihirdette az SZNT törvényét, amely kiegészíti az állami természetvédelemről szóló 1/1955 Zb. számú törvényt, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Felügyeletről szóló törvényt. a Szlovák Kereskedelmi Felügyeletről szóló törvényt, valamint a terhesség művi megszakításáról szóló törvényt. • Beiktatták tisztségébe Pavol Kist, a Szlovák Szocialista Köztársaság új főügyészét, akit a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége nevezett ki. Az új főügyész az alkotmánytörvényben előirt hivatali esküt Viliam Salgovic, az SZLKP Elnökségének Tagja, az SZNT elnöke előtt tette le. Jelentés Koppenhágából Koppenhága. 1986 ősze. Október második felében járunk. A több mint egymillió lelket számláló dán főváros fölött reggelente nehéz, sűrű északi ködök gomolyognak. A szél sárga faleveleket kerget az utcákon, nyirkossága észrevétlenül behatol a kabátunk alá. A dánokat ez szemmel láthatólag nem zavarja, a nyirkos, szemerkélő esőben is vígan karikáznak a kerékpárosok sávjain. A fiatalok szinte „egyenruhába" öltözködnek — csizmába gyűrt nadrág, meleg szélkabát, sál, sapka, kesztyű, s mindez vidám, tarka színekben. Figyelem az utcát a 46-os busz ablakából, amelyen a Bella Center felé utazom. Itt tartják ugyanis az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeév legnagyobb rendezvényét. a béke-világkongresszust. Bella Center, a kongresszusi csarnok Koppenhága külvárosában reggeltől a késő esti órákig egy percre sem ürül ki, egy percre sem szűnt meg itt az élénk eszmecsere. Az egyes témák szerint összeállított központokban, vitafórumokon, csoportokban és centrumokban összesen 730-an szólaltak föl, köztük a csehszlovák küldöttség tagjai is. Küldöttségünket Tomás Trávníőek, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnöke, a Béke-világtanács Elnökségének tagja vezette. A koppenhágai békeparlament küldöttei a plenáris ülés után azzal az elhatározással széledtek szét, hogy hazájukban kimerítően beszámoljanak a világ minden részéből idesereglett békevédők tanácskozásáról. Hogy értékeljenek és választ adjanak a kérdésre: hogyan, miként teljesítette a kongresszus a küldetését. Mindenki, aki figyelemmel kísérte a Bella Centerben elhangzottakat s részt vett a kongresszust bezáró manifesztáción a koppenhágai városháza előtt, elmondhatja: igen, a békekongresszus teljesítette feladatát. A résztvevők túlnyomó többsége egyetértett a legfőbb célkitűzéssel: el kell érni s megkezdeni az általános leszerelést. Ezt szabatosan megfogalmazta a Koppenhágai Felhívás, amely az ún. „delhii hatok" (Argentína, India, Mexikó, Görögország, Svédország és Tanzánia) ösztönzésére született. A felhívás a következőket tartalmazza: „Az atomfegyverkezés megfékezésére a Földön és megakadályozására a világűrben, s minden meglevő nukleáris arzenál felszámolása érdekében gyakorlati lépéseket sürgettünk és követelünk, mégpedig: Minden atomfegyver-kísérlet azonnali beszüntetését! Nemet a csillagháborúkra!" A felhívást elsőként az az ezernyi ember írta alá, aki részt vett a békekongresszuson és a városháza előtti manifesztáción. Koppenhágában valóban különböző pártállású, világnézetű emberek találkoztak, sokan bizonyos előítéletektől telve jöttek, amely előítéletek a rossz, vagy pontosabban a „félretájékoztatásban" gyökeredznek. Ám mindezek ellenére a széleskörű átfogó párbeszédekben a kölcsönös megértésre való törekvés és az őszinte jóakarat dominált, s találkozott a kongresszust uraló gondolatban: megállítani az atomkiséríeteket és megakadályozni a világűr militarizálását. Ez a közös akarat háttérbe szorította a kicsinyes vitatkozásokat és a különféle, kisszerű szempontokat. A tanácskozás légkörét törvényszerűen befolyásolta az a tény, hogy megtartására közvetlenül Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan izlandi találkozása után kerül sor. Itt is, mint világszerte bárhol, csalódást okozott, hogy az amerikai elnök nem vállalta a közös felelősséget országa s következésképpen az egész világ sorsáért. S figyelemreméltó tény, hogy az izlandi tárgyalások eredménytelensége a békevédök körében nem keltett pánikot, sem passzivitást. Éppen ellenkezőleg. Még erőteljesebb cselekvésre ösztönzött. Koppenhágában a békemozgalom megedződött, még inkább tudatosította az egységes fellépés szükségességét. Erről tanúskodott az újabb világméretű és regionális akciók megtartását sürgető javaslatok sokasága. A koppenhágai kongresszus méltó és harci békefórum volt. További ösztönzést adott a békemozgalomnak, közelebb hozta egymáshoz a különböző békevédelmi szervezeteket, s kiemelte és elfogadtatta a béke kérdésében az egységet, amely sorsdöntő a háborúk nélküli, békés világért folytatott küzdelemben. Tomás Trávnicek, a csehszlovák küldöttség vezetője a kongresszus befejezése után adott sajtóértekezletén hangsúlyozta: „A kongresszus dokumentálta, hogy a békéért vívott küzdelem könyörtelen harc. S nekünk valamennyiünknek, akik a békét őszintén akarjuk, minden erőnket be kell vetnünk ebbe a küzdelembe. Nagyon fontos, hogy a fejlődő országok, amelyekben az emberek milliárdjai élnek, ma már tudatosítják, s jobban, mint eddig, hogy a fegyverkezési verseny megállítása és gazdasági felemelkedésük között mennyire szoros az összefüggés. Koppenhágából azzal a meggyőződéssel távozunk, hogy kapcsolataink azokkal az erőkkel, amelyek a háborút ellenzik, s amelyek a békét őszintén óhajtják, egyre szorosabbá válnak." LYDIA KOVÁCdVÁ A békekongreszszus nőközpontjában is követelték: el kell érni s megkezdeni az általános leszerelést A szerző felvétele
