Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-08 / 41. szám

Az autóbuszmegálló közelében lévő üzletben nemcsak szepsiek vásárolnak A gyakori hentesáru „kínálat" ból. Az üzletvezetők a mi beleegyezésünkkel és tudtunk­­kal árulják csak egy kilójával a leveshüst — mondta Emília Bariová mérnök, a Szepsi Városi Nemzeti Bizott­ság kereskedelmi szakosztályának vezetője. A megkérdezettek véleménye szerint a három húsüz­let közül a Jednota áruház húsboltjában legjobb az ellátás, ott nagyobb a választék, mint a másik kettőben. — Pedig a rendelésemet szinte sosem teljesítik száz­százalékosan. Kevés a hús. nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Mi rendelünk, de hiába. Mára például 870 kilót rendeltem, és csak 650-t kaptam. Sertéshúst 430 kilót kértem, 380-at adtak — mondta Krága Magdolna, a bolt vezetője. — Marhahús, úgyis mondhatnám, van mindig, túl sokat kapunk belőle, a vevők inkább sertéshúst vásárol­nak. Én igyekszem tapasztalataim alapján kevesebbet rendelni, de mindhiába. Annyi marhahúst kell átven­nem, amennyi sertéshúst adnak. Vagyis minden szállít­mány 50 százaléka marha- és 50 százaléka sertéshús. Az egyes húsfajták megoszlása is helytelen, nem a kereslet­nek megfelelő. Sertésoldalast 60 kilót kértem, egy dekát sem kaptam. Tarját, lapockát is mindig kevesebbet kapok a megrendeltnél. A harmadik üzletben, ahol Paéay Viktor az üzletveze­tő, az áru kétharmad része nem kerül ki az eladótér fogasaira. Ezt fenntartják az üzemi és az iskolai kony­háknak. A húsfajták elosztása mindhárom üzlet részére ugyan­azon szabály szerint történik. Vagyis: fele-fele arány­ban kapnak marha- és sertéshúst. — Márciusban Szepsiben a városi nemzeti bizottsá­gon vitattuk meg a húsproblémát — mondja MVDr. Michal Üertickv. a Kelet-szlovákiai Húsfeldol­gozó Vállalat kassai üzemének igazgatója. — Csak annyit tudok mondani: ami a marha- és sertéshús elosztását illeti, az eddig használt arányokat (vagyis fele-fele) a jövőben is alkalmazni fogjuk. Marhahúsból van elég, de a sertéshús kevés. Az első félévben a vágómarha-felvásárlást 105.6 százalékra, a vágósertés­­felvásárlást csak 92.9 százalékra teljesítettük. Összeha­(nŐ4) sonlítva az előző évekkel a vágómarha-felvásárlás nö­vekszik, a vágósertés-felvásárlás pedig csökken. S így sem teszünk eleget a tenyésztők elvárásainak. Kerüle­tünkben sok a marha, kevés a sertés. Gyakran hozunk be sertéshúst a Közép- és Nyugat-szlovákiai kerületből. Ha az üzletvezetők a megrendeléseknél betartanák az arányokat, akkor pontosan megkapnák, amit kérnek, de ők mindig több disznóhúst rendelnek, mint marhahúst. Sokszor viszont az az oka a hiányos szállításoknak, hogy a megrendelőlapok határidő után érkeznek üzemünkbe. Ahol legnagyobb a választék az üzletvezető Krága Magdolna Fényképezte: KÖNÖZS/ ISTVÁN Az üzletvezetők a vásárlók igényéhez igazodnak, sajnos, próbálkozásuk hiábavaló. — Nemrég voltam én is Szepsiben húsügyben. Míg pénteken és szombaton kapható marhahús és van csirke, addig nem mondhatjuk, hogy nincs hús. Ez a helyzet, több a marha- mint a sertéshús, és mindenki azt akar, amiből kevesebb van. Meg kell tanulnunk kevesebb sertéshúst fogyasztani, hiszen a baromfi és a marhahús egészségesebb — mondta Natália Hroncová mérnök, a Kassa-vidéki Járási Nemzeti Bizottság alelnöke. A húsellátást a járás negyedévenként tervezi. A terve­zett mennyiséget az első félévben a járás több hónapon át nem használta fel. Hogy Szepsi üzleteibe mennyi hús jusson, azt a Zdroj és Jednota vállalat saját tapasztalatai és az egyes üzletek kiskereskedelmi forgalma alapján határozza meg. Sok húsra van szükségük az üzemi és iskolai étkez­déknek. Mint már említettük, ezek is a húsüzletben vásárolnak. Felötlik a kérdés, miért nem kaphatják a húst egyenesen a húsfeldolgozóból? Egyrészt azért, mert ezek a kis konyhák nagyobb mennyiséget nem tudnak tárolni, másrészt a szállítási költségek miatt Az iskolai és óvodai konyháknak mindezeken túl még egy kötött­ségük van: csak színhúst tudnak feldolgozni, a húsfel­dolgozó üzem pedig csak együtt, fél sertéseket, vágó­marhákat szállít. A hentesáru-választék is nagyon szegényes a város­ban. A húsfeldolgozó üzem II féle tartósított és 18 féle úgynevezett puha hentesárut, vagyis olcsóbb fajta kol­bászt gyárt. A féléves tervet csekély eltéréssel teljesítet­ték. Miért jut mégis Szepsibe csupán két-háromféle hentesáru? Minden valószínűség szerint azért, mert a húsfeldolgozó üzem gyártási terve nem fedi az ellátandó terület valós igényeit. A legyártott hentesáru elosztásá­nál — köztudomású — előnyben részesítik a kerületi székhelyet, járási székhelyet stb. Virsliféléket a húsüzem csak esetlegesen gyárt. Külföldről behozott bélbe töltik, s ennek biztosítása akadozó. A gyártható mennyiség pedig távolról sem elégíti ki a keresletet. Belsőrészek — máj, tüdő — szintén ritkán kaphatók. A húsfeldolgozó igazgatója ezt az exporlkötelezettségekkel magyarázta. A vásárlók elégedetlenek, mert nem válogathatnak kedvükre a húsfajták közül. Az illetékesek nyilatkozatai alapján, sajnos, a közeljövőben lényeges javulás nem várható. Természetesen, ha valamiből kevés van, létre­jön az úgynevezett pult alatti árusítás. Ebben nem kivétel Szepsi sem, igaz, hogy ezen a fokozott ellenőrzés segíthet. Idén azonban az üzleteket csupán az üzemelte­tő vállalat ellenőrei ellenőrizték. Talán a helyi népi ellenőrök nagyobb sikert érhetnének el. Az igazi megol­dás azoítban csak a jobb ellátástól és étkezési szokásaink racionálisabbá (ésszerűbbé) válásától együttesen várha­tó. M1L1CKY JOLÁN

Next

/
Thumbnails
Contents