Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
\ Míg fiammal a bölcsödéig reggelente eljutunk, nagyon sok mindent kell közösen felfedeznünk. Újra és újra örülünk a felkelő napnak, ócsároljuk a Csúnya zivatart a betyár felhőt Eső után megleljük a gilisztát, a kicsi békákat. csigabiga bácsit, aki felett mindannyiszor el kell mondanunk a versikét. Meghallgatjuk a bölcsődébe hívogató kakukkmadaraf meg harkály komát, aki azért dobol a fán, hogy figyelmeztessen bennünket: vár a bölcsőde, a bölcsődében nővérke néni. Sietni mégsem lehet, hiszen köszönnünk kell a postás néninek, Etus néninek, aki a boltban a rágógumit adja. a nagy kamionautónak az áruház udvarán, s persze megkérni a sofőr bácsit, hogy ülhetnénk be a volán mellé és dudálhatnánk a szomszédok megrökönyödésére. Meg kell vámunk, míg hangya koma átcipeli a tojását a járda repedésén, s hogy fütyüljön a rigó, mert milyen bölcsődébe menés az, ha rigófütty sem szól. S ha netán mégis elmarad. olykor-olykor bizony még a mécses is eltörik. Közben kismamák rohannak el mellettünk, s mire mi a sarokhoz érünk, már kerekeznek is vissza, hogy még idejében munkahelyükre éljenek, holott egy műszakot már maguk mögött tudnak, hiszen a férjüket kora reggel munkába indították. Aztán délután ugyanez, csak megfordított sorrendben. A minap egyik nagyvárosunkban járva megdöbbentő képeket láttam a kora reggeli buszokon, villamosokon: kialvatlan, fáradt anyukák cipelték a vállukon alvó csöppségeket, vagy a kicsinyek éppen a sportkocsikban pótolták félrebillent fejjel zilált, megzavart reggeli álmukat. Ismerős is akadt közöttük, tőle tudom, hogy nap mint nap fél •ötkor kelti a kétéves kicsit, hogy a lakásuktól négy kilométerre levő bölcsődébe eljutva még idejében munkába éljen. Jut eszembe: manapság — nyáron — fél ötkor még csak fél négy van, hajnal. S tudom — hiszen együtt rúgjuk a bőrt a gyerekekkel —. hogy hiába mát. A róka sorsa megpecsételődött délután elkapjuk, és szigorúan megbüntetjük. de még az is lehet, hogj hátra kötjük a sarkát Ezután a Kenderest kell rendbe tennünk, ahol a sárgaholdas kígyó lesi béka komát, sárgaholdas kígyó megbüntetése ugyancsak kézenfekvő. Ebéd után alvás következik, mert lvetka nővérke azt mondta, hogy ebéd után aludni kell, de közvetlenül alvás után meg kell néznünk a Dunavizet. hogy rajta van-e a kicsi hullám, meg a nagy hullám, amibe bele kell dobni a kövecskét. Mondom, rengeteg a gondunk.- így aztán nem csoda, ha a bölcsődébe vezető mintegy százméteres utat fél óra alatt jáijuk meg. Még szerencse, hogy harkály koma rikkant néhányat a kis erdő valamelyik fáján, jelezve, hogy itt az idő, be kell mennünk a bölcsődébe. Átöltözünk. A gyerek már nem az enyém, hatalmába keríti a közösség vonzása, az együttjátszás öröme, a fegyelem tisztasága. Mint régi haverok, felnőttesen köszöntik egymást, s már veszekednek is az autón, meg a kockákon, építenek súlyos buzgalommal, meghatározó fegyelemmel, két és fél éves komolysággal. SOÓKY LÁSZLÓ mondják el az esti mesét fél nyolckor a televízióban, s még korábban a rádióban, ha éppen akkor a legragyogóbb a délután, akkor a legalkalmasabb az idő a játékra, s büntetés a gyereknek, ha az „ő érdekében” ágyba kényszerítjük. Igaz, a bölcsődéskorú gyermek az esténkénti félórás sírásadag után elalszik, de a kisdiák már nem. Pedagógusoktól tudom, hogy a nyári időszámítás első három hónapjában a tanulók teljesítőképessége rohamosan csökken, hogy az első két óra alatt aluszékonyak. s hogy a hatodik, hetedik órára olyannyira elfáradnak, hogy az utolsó tanítási órára gyakran más foglalkozást kell keresMíg fiammal a bölcsődéig... ni, mert a rendes tananyag felfogására már képtelenek. Nem vagyok közgazdász. így a nyári időszámítás gazdasági nyereségének kimutatására kísérletet sem teszek. Azt viszont megfontolásra érdemesnek tartom, hogy lelki, szellemi és fizikai építkezésében a gyermek szenved-e ettől a naponta megismétlődő idő-stressztől ? II. Az elmúlt év decemberében új, harmincöt férőhelyes bölcsődét adtak át Marcelházán (Marcelová) 3.5 millió korona értékben, amelyből a falu lakossága egymillió korona értékű társadalmi munkát végzett. Takács Emő, a hnb elnöke mondta: — Úgy vélem, nagyon is időszerű volt már ennek a létesítménynek a felépítése, sok családban hatalmas gondokat old meg. Csintalan Csabáné, a bölcsőde igazgatója szerint: — Fél éve üzemelünk, átlagosan huszonhét gyermek látogatja az intézményt. Gondjaink is vannak, teljes létszám esetén a mostani személyzettel nem lennénk képesek hibátlanul ellátni a feladatunkat. .. Dr. Soós Péter gyermekorvos véleménye pedig: — A bölcsőde üzemeltetése óta gyakorlatilag megoldódott az óvodáskor előtti gyermekegészségügy szervezési rendje. A rendszeres ellenőrzések lehetővé teszik, hogy a betegségeket idejekorán felismeijük és megelőzzük. S a szülők? Rohannak a bölcsődébe, rohannak a bölcsődéből. III. Míg fiammal reggelente a bölcsődéig eljutunk, ezernyi súlyos gondot kell megoldanunk, végtelenül komolyan. Elsősorban a rókáról van mostanában szó, amely az erdőben lakik és gonosz, mert megharapta a jóságos farkas ko-Kicsik és nagyok 1. Peti falun nyarat a nagyszüleinél, s a sertésólnál hosszasan elidőz. — Nagyi, mit eszik a disznó? — Krumplit, kukoricát meg mindenféle hulladékot .'.. Másnap Peti néhány ócska vasdarabbal állít be. — Tedd ezt is a moslékba, nagyi... 2. Banánt akar a gyerek. — Már csak túlérett van — mondja az eladó. — Én azt is nagyon szeretem — válaszol a gyerek. 3. Hárman ülnek a szobában. Anyu, Évi és Nagyi. A nagyi a varrógépnél. Évike játszik, anyu meg fülhallgatóval a fülében a rádió műsorát figyeli. Egyszercsak megszólal Évi: — Nagyi, te miért nem használsz fülhallgatót?! Zavar a varrógéped zaja... 4. Állatkertbe készülődik a család. A kétéves Nóra üres gyufásdobozt szorongat a kezében. — Tedd le már! — sürgeti őt anyu. — Nem lehet, ebbe gyűjtöm majd a kiselefántokat! — magyarázza Nóra. 5. — Tudod, hogy Csehszlovákiában lakunk ? — Én ugyan nem, én a mi utcánkban lakom! — így Lacika, aki nemsokára négyéves lesz. 6. Elemér az iskolai büntetését írja. — Na mi van, mért hagytad abba ? — kérdezi a tanító néni. — Úgy elfáradtam, hogy izzad a szemem... 7. — Ma múzeumban is voltunk! — És mit láttál? — Kitömött állatok élő bőrét! VAJKAI MIKLÓS
