Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-17 / 38. szám

A mese vége Óvodás korú kis barátaim közül Dóri­ka volt az, aki „rászoktatott" a mese­mondásra. Nagyon diplomatikusan kezdte. — Tibi bácsi! Anyu azt mondta, hogy te szoktál írni az újságba ... — Igen — feleltem kurtán, aztán az oviról kezdtem érdeklődni: milyen új verseket, játékokat tanultak. De Dórika nem „tágított". — Meséket is írsz? — kérdezte ko­molyan. — Nem — feleltem könnyedén, s elökotortam a táskámból két színes ceruzát. — Tessék! Ezeket neked hoztam. Dórika egyáltalán nem hatódott meg. — De mondani tudnál... — mondta szigorúan. — Mit? — kérdeztem ijedten. — Mit? Mit? Hát mesét! Nos, így lettem a lakónegyed „mese­mondó bácsija". Gyakran szórakozunk azzal, hogy kis barátaim körém seregle­nek, én pedig „csak ülök és mesé­lek ..." Minap úgy adódott, hogy egy délutá­ni szórakoztató tévéműsor „elhódítot­ta" hűséges kis hallgatóimat, csak egyetlen kisfiú, a négyéves Csaba ült le mellém. — Mesélj valamit. Amiben királykis­asszony is van .. . Csaba mostanában mindig szomorú. A szülei ugyanis néhány hónapja elvál­tak. Édesapja elköltözött. Csaba az anyukájával maradt. — Királykisasszony? — kérdeztem. — Igen — bólintott komolyan. — Hát ide figyelj, Csaba! — mond­tam jókedvűen. — Ebben a mesében nem egy, hanem három királykisasz­­szony lesz, egyik szebb, mint a másik ... és még sok minden ... Jó lesz? — Jó — felelte Csaba bágyadtan elmosolyodva. Igyekeztem mindent megtenni, hogy felvidítsam öt. Szerepeltettem a me­sémben két udvari bolondot, három udvarmestert és két ceremóniamestert, akik a királykisasszonyok kívánságára diszkót rendeztek a palotában, s a Dolly Roll együttes húzta a talpalávalót (ez ugyanis Csaba kedvenc együttese). Az egyik diszkóra álruhában eljött a „mesebeli herceg" is, halálosan bele­szeretett a legkisebbik királykisasz­­szonyba és rövid idő elteltével a Dolly Roll már a lakodalmukban játszotta a Gina, a Wind-szömy, a Maria Makaróni című dalokat meg Csaba összes többi kedvenc számát. — Hét nap, hét éjjel mulatott a nász­nép, megettek tíz ökröt, száz disznót, ezer ludat, a Dolly Roll már vagy szá­­zadszor játszotta el mind a két nagyle­mezének összes dalait, amikor végre hazamentek. A királyfi is hazavezette szépséges menyasszonyát, a legkisebb királykisasszonyt, és boldogan éltek, mig .. Szokatlan fordulattal Csaba befejez­te a mesét: — ... míg el nem váltak ... SÁGI TÓTH TIBOR Ászja még semmiről sem tud ... Nem sejti még, hogy mamája. Dér Denisa valamikor december végén, éle­tében először különös dolgokat észlelt magán. Mozgásórája volt a bratislavai színművészetin, nem sokkal ebédidő után. Igen, újra és újra ugyanazok a gyakorlatok: karjaival körzött, lábait emelgette, forgott, hajlongott, bukfen­cet hányt — úgy, amit máskor. Vala­hogy mégis lemaradt a többiektől. Kiló­gott a sorból. Legalábbis úgy érezte: mindenki fürgébb, hajlékonyabb, mint ö. Pedig nem volt álmos és fáradt sem. És mégis ... Mintha hosszabb lett vol­na a karja. Mintha bokáig érő sárban járt volna. Mintha súlyokat aggattak volna a vállára. Aztán sehol semmi: egyszercsak minden mozdulat, minden lépés ugyanazt a nyugtalan gondolatot szülte: mitől jobb csendben ülve ma­radni, félrevonulva nézelődni, mint a bordásfalra mászni? Pár nappal később már mindennek tudta az okát. Mint fény a sötétben, villant bele a bizonyosság: a méhéhez tapadt egy parányi élet, amelyből — ha akarja — gyermek lesz. Akarom, mond­ta a rendelőben. Megtartom, jelentette be otthon. Megszülöm, terjesztette el a főiskolán. Az orvosnak tetszett ez a mindent elsöprő határozottság. Szülei sem szóltak bele az életébe. Csak a tanárai csóválták a fejüket. Most? Rög­tön az első évben? Akkor ugye, el is búcsúzik a főiskolától? Nem. Nem bú­csúzik el. Ilyesmi eszébe sem jutott. Ameddig bírja, folytatja, aztán ... Más­nap színházelméletböl vizsgázott. Schillerből és Moliére-ből. Nem félt, nem izgult. Pedig Ászja már vagy nyolc hete összekuporodva, szinte súlytalanul lebegett benne. Még aznap este felhív­ta öt. Megcsináltam, újságolta boldo­gan, aztán úgy döntött: januártól meg­szakítja tanulmányait. Két hónappal később, valamikor feb akkor ők utaznak. Ök ketten — együtt, egyedül. Csák már július lenne végre! Ingecskék készülnek, tervek szület­nek, közben magyarul tanul a mama. Ellenállhatatlan, utolérhetetlen, utánoz­hatatlan — micsoda nehéz szavak. De a kismamának nagy tervei vannak. Buda­pestre készül... De mikor derül ki végre, mit tartogat a holnap? Július 16-a. Este van. Tombol a vihar. Megcsavargatja a fákat, eláztatja az utcákat, villámokkal kergeti el a csilla­gokat. Ászja megelégelte a sötétséget. Szeme van, látni akar. Tudni akarja végre, mit jelent az élet. Milyenek a színek, az izek, az érzések... Látni akarja mamáját is, papáját is. Másnap, 17-én délelőtt háromnegyed tízkor or­vost riaszt az elfojtott sikoly: kint süt a nap, rég felszáradt az eső, bent a fehér falak közt egy kislány sír bele a világba. Ászja ... két ember várja. Még egyhónapos sincs a baba, ami­kor a tévé mamája egyik filmjét sugá­rozza. Korai nyár — ez a film címe. Denisa a legszebb lányt játssza. Csak úgy forognak utána a srácok! De neki egyik sem kell, ő a tanárára vet szemet. Most viszont otthon van, lánya álmát őrzi, közben terveket szövöget. Még néhány hónap és ott folytatja a pályáját, ahol abbahagyta. Ászja minderről, persze, még semmit sem tud. SZABÓ G. LÁSZLÓ ruár derekán kiesett a kezéből a villa. Épp vacsorázott, jó étvággyal falato­zott, amikor egy egészen finom kis mozdulatot érzett ott, legbelül. Mintha apró jeleket kapott volna: köszönöm, jól vagyok. Ászja volt. Ö mozgolódott. Apró végtagjaival adta anyja tudtára: egyre inkább ember vagyok. És attól a naptól fogva furcsa pár lettek ők ketten. Együtt ébredtek, együtt tanultak, együtt álmodtak. Különös hetek, különös hónapok jöt­tek. Egyszerre voltak szépek is, nehezek is. Ászja jó ütemben, szabályosan növe­kedett — és egyre nagyobb, nagyobb és nagyobb lett. Mamája pedig egyre gyakrabban gondolt azőkra a nyári na­pokra, amikor a budapesti forgatáson találkozott valakivel, aki azóta már a férje. András ... Pilisvörösváron, egy vakító kvarcbányában forgatták a Csak egy mozit, Sándor Pál filmjét, amelyben a nagy világsztárok mellett ő egy ked­ves, kicsit szomorkás, kicsit bolondos lányt játszott. Ez volt élete első főszere­pe, s hozzá nem is itthon, hanem Ma­gyarországon. Micsoda öröm, mekkora szefelem! De András most Pesten van. Operatőr. Ha tud, jön, ha nem dolgozik. A Dér Denisa ▼ Gisela May partnereként a Csak egy mozi című új magyar filmben Bartók István felvétele (nő 17)

Next

/
Thumbnails
Contents