Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-22 / 4. szám
— Idd meg te is. édes, aztán hallgass meg engem. Azt hiszem, alaposan megváltozik a véleményed. Mielőtt folytathatta volna Ildikó ijedten hozzábújt:- Ezek a csabaiak! El kell inne mennünk! — Várj meg az ajtó előtt — súgta, és odaintette a fizetőt. Ildikó ügyesen kisurrant az ajtón, ö meg idegesen dobott ujjaival az asztalon. Bőségesen járt volna vissza pénzből, de otthagyta, hogy minél hamarabb szabaduljon. A kijárat előtt Ildikót karon fogta: — Gyere, kiugrunk a trolival a Ligetbe. Ott talán nem háborgatnak bennünket. Az asszony engedelmesen hozzábújt. A fülébe duruzsolt: — Még mindig bolond vagyok. Veled a világ végére isi Mentek néhány megállót, azután leszálltak, és találomra nekivágtak az egyik platánsornak. Az út végén egy vendéglőbe botlottak: Andalúzia, ez volt kiírva a romantikusan csábító vendéglőre. Spanyol bort rendeltek — mert igazi spanyol étterem volt —, és valami fűszeres ételt is. de még félig se ették meg. ő bizonytalanul megkérdezte: — Nagy botrány lenne, ha ma nem mennél haza? Ildikó fel se emelve a fejét, megfontoltan mondta: — Azt hiszem, igen. De most már csakugyan nem megyek el, amíg ezt a bizonyos magyarázatodat nem hallom. Mert erre talán jobban vártam, mint a veled való együttlétre. Minden színészkedés nélkül nagyon alázatos lett. Igaza van Ildikónak, akkor is, ha mentségei lehetnek. Három éven át gyötörte a vád: nem viselkedett tisztességesen! Vizes pohárba töltötték a vörös spanyol bort, az egészet felhajtotta, csak utána mert megszólalni : — Amit abban a háromsoros levélben írtam, teljesen igaz. Már otthon várt a távirat, azonnal keressem meg az igazgatóhelyettest. Rá bízták a dolog elintézését, de ő elfelejtett értesíteni, eszébe se jutott, hogy vidéken vagyok. A szolgálati útlevelem már készen áttt. amikor megkerestem. Tanulmányútra küldtek a Szovjetunióba, két év alatt megszerezhettem a kandidátusi címet. Mindez úgy ért, mintha leforráztak volna. Egyáltalán nem örültem neki, elképzelheted, noha tisztában voltam vele, ez nagy kitüntetés, nem mindenki részesül ebben az előnyben. Nézd. ott olyan gépek, akkora monstrumok műkődnek és számunkra hihetetlenül nagy csatornázások folynak, igazán minden szakember büszke lett volna erre a megbízatásra. Én persze húztam az orrom, igyekeztem kibújni a megbízatás alól. Akár hiszed, akár se: miattad. Később már nemcsak miattad. Még ma is beleizzadok, ha rágondolok: a feleségem akkor este közölte: állapotos. Nem kívánom, hogy megértsd, csak egyáltalán képzeld el. ha bírod, ezt a helyzetet. Az intézetben óriási kitüntetésnek tekintik a kétéves kiküldetésemet. A feleségem boldogan közli velem, milyen állapotban van, és akkor ott vagy te. akihez a legszívesebben visszarohannék. Érted már? Mert te mindig okos vagy, mindent képes vagy magyarázni nekem is. sőt kioktatsz. Most mondd meg te, mit tettél volna? Ugye nem tudod?! Legfeljebb hosszabb levelet írsz az én helyemben, de mit változtat ez a dolgon? — elhallgatott... Várta, hogy az asszony feleljen valamit. Közben arra gondolt, nincs értelme az egésznek, mert nem lehet újrakezdeni. De azért találkozni mégis jó volt. így talán elmúlik a gyűlölete, talán megmaradnak egymásnak fiatalkori emléknek... Dick szintén igbo volt, de a Niger folyó keleti partvidékéről származott. Az ottani igbók a Niger nyugati partján élő testvéreiket rendszerint „asabai embereknek" hívták. Asaba. a régi történelmi múltú város, az igbók nagy kereskedővárosa volt a folyótól nyugatra. Valahonnan mintha mindenkire rosszkedv szállt volna le a konyhában. Akunna érezte, de nem foglalkozott vele. Nem akarta, hogy őt is a hatalmába kerítse, örült, hogy csak fel kell melegítenie kétnapos levesüket, és egy kevés yamot törnie magának és öccsének. Az sem lesz baj, ha csomósra vagy túl keményre sikerül, ők nem olyan finnyásak. Lényeg az. hogy a yarn legyen megfőzve és megtörve, a többi nem számít, és ő olyan gyorsan akar elkészülni vele. ahogy csak lehet Be is fejezte hamarosan. A szeme kivörösödött zihált a füsttől. Kuporgásából feltápászkodva megtörölte nyirkos kezét halmintás szoknyájába, és kiment a kertbe, mintha ott a szabadság várná. A megtört yammal a fején büszkén lépdelt megállt a házba vezető lépcsőnél, és körülnézett nem látja-e valahol az öccsét, hogy behívja vacsorázni. De Nnando, mint a többi hasonló korú fiú. elmerülten játszott valami eldugott helyen. Akunna látta, hogy a nap nem megy le nagyon gyorsan. Az éles kontúré, sötétvörös tűzgolyó emberi szem számára láthatatlan zsinórokon lógott a mennyországban. A lángoló forróság, amit egész nap árasztott, elmúlt sugarai most simogattak, mint gyengéd anyai kezek. BUCHI EMECHETA másik nagynénje áll öregebb és ösztövérebb Úszónál. Mary néni a csuklójánál fogta Nnandót és ő is nagyon szerencsétlen arcot vágott Akunna most valóban megijedt Nagy csattanással leejtette a tálat és szeme megakadt a Mary néni dereka körül sebtében megkötött kötényen. Mary néni, Nna közeli rokona, nagyon hagyománytisztelő nő; ritkán látogatta meg őket messze lakott Ebute-Mettában. Akunna fejében átvillant a gondolat, valami nagyon rosszat jelenthet, hogy eljött hozzájuk. ahol semmi sem létezik. Aztán öccse hangja — fiatal, éretlen, fiús hang — hasított belé borotvaélesen, panaszosan: — Nincs már apánk! Többé nem járhatok iskolába! Mindennek vége! Nnando. te nem értesz semmit, mondta magában Akunna. Nem arról van szó, hogy nincs többé apánk, hanem arról, hogy nincsenek többé szüléink. Nem hivott-e léged apánk jogosan Nnandónak, ami annyit jeleni, ..az apa a menedék”? Tehát nemcsak egy apát vesztettünk el. elvesztettük az éltünket, a menedékünket! Ez még ma is így van Nigériában: ha elveszted az apádat elvesztetted a szüléidét is. Az anyád csak egy asszony, és az asszonyokban nincsen csont Az apa nélküli család fej nélküli család, támasz nélküli család, nem létező család. Ezek a hagyományok nem sokat változnak. A temetés Ezekiel Odzsa temetése, mint minden ilyen ceremónia a gyarmati Afrikában, a hagyományos és az európai keveréke volt A hangsúly mindig az európai jellegen volt Az európai mód számított modemnek, az afrikai a régimódinak. A lagosi kultúra olyan szerencsétlen vegyüléke a kettőnek, hogy a szertartás végére már az ember maga sem tudja, melyikhez tartozik. Ezekiel élete tipikus példája volt ennek a kulturális keveréknek. Vasárnaponként az evangéliumot prédikálta, imádkozott az európai Istenhez, imára kényszerítette a gyerekeit minden reggeL étkezés előtt és után; mindez azonban nem gátolta meg abban, hogy ha a helyzet úgy kívánta bennszülött varázsló-orvoshoz forduljon. Tény, hogy az ajtó mögött varázsitallal teli tök rejtőzött, amely a család védelmét hivatott szolgálni: egy férfi nem hagyhatja védtelenül a családját A tök ott lapult a templomi esküvői kép mögött amely őt és Má Blakit ábrázolta Úgy is lett eltemetve, ahogyan élt; két kultúra összeütközésében. Amikor halálát bejelentették, megkezdődött a hagyományos siratás. Ez önmagában is művészet volt Hozzáértő, hivatásos siratók jelentek meg akik számba vették az eltávozott jótetteit, és tapintatosan elhallgatták a dicsteleneket. Fennhangon követték nyomon származási vonalát elénekelték ősei dicsőségét, hőstetteit miközben a többi sirató sóhajtozott a nők sikoltoztak, s a férfiak szive hevesen dobogott Ezek a siratások mindenféle erőnek szabad utat engedtek. Először dühödt viharként bontakozott ki a szenvedély az elfojtott hangokbóL aztán az asszonyok éles. átható sikolyai következtek, majd valami apátia, mintha gyengülő hangjuk ezt fejezte volna ki: „Kivesszük a részünket a siratásból, mert ezt váiják tőlünk, de mit lehet'az ember a halállal szemben? A hívására valamennyiünknek felelnünk kell. bármennyi legyen is itt a dolgunk." A halál elleni tiltakozásukat időnként szívszaggató kiáltások kísérték, mint azért a rabszolgáé. aki tudja, fel fogják áldozni beteg gazdája életéért A férfiak kiáltásai mélyebben szóltak, tele erővel, és hangjuk száz és száz dühös oroszlán hangjához hasonlított Eksztázisuk ritmusára csapkodták mellkasukat úgy karolták át egymást mint haragos hullámok egy sötét napon, és mindegyikük arcán két könnypatak folyt mintha sohasem akarna felszáradni. Akunna és Nnando volt a fögyászoló. Elvárták tőlük, hogy fájdalmas sírásuk meggyőzőbb legyen a többiekénél, hiszen az ő apjuk halt meg Az ő kiáltásaiknak kellett a legművészibbeknek lenniük, mert mindenki csak egyszer veszíti el az apját. Akunna látta már anyját amint a rokonokat siratja, és hallott már történeteket arról, hogyan siratják a rokonok elveszett szeretteiket. Részletesen nem ismerte apja származási vonalát, ezért csak arról énekelt, amit ismert: (folytatjuk) (nőTs) «4 menyasszony Akunna felsóhajtott és bement Meglepetésére úszó néni már benn volt a szobában. Nem ült. csak állt az ablak előtt és kinézett a kertre. Akunna nem kérdezte, hogy kerül ide. mert a lakók többsége nem zárta, inkább kitárta az ajtót hogy beengedje a hűvös esti levegőt Uszo hirtelen megfordult, mintha kötéllel rántották volna meg Görnyedten állL mintha csüngő mellének súlya — mely tele volt tejjel. Okecsuku baba táplálékával — húzná eL Zavaros szeme láttán Akunna biztos volt benne, hogy sirt Szerette volna megkérdezni, miért nincs vele a kisbabája, miért vörös a szeme, miért sürgette annyira, hogy főzze már meg a vacsorát. De nem mondta ki a kérdéseit, mert a hagyományok szerint ez neveletlenségnek számít és ha a magafajta lánynak túl sok kérdése lenne, ez még súlyosabb hibának számítana. Uszo hosszasan, gondterhelten nézett rá, aztán hirtelen összeszedte magát — Azt hiszem, mondtam neked, hogy siess, mert ma este mesélni szeretnék — mondta szokásos, dorgáló hangján. — Hiszen siettem. Mindenütt kerestem Nnandót, de nem találom. — Ne törődj Nnandóval. Csak edd meg a részed. Majd hazajön, ha megéhezik. Mint mindig. Ezen felbátorodva. Akunna megmosta a kezét a tálban, amit magának készített oda, elvette a részét a porított yamból. és kis golyókat formált belőle, hogy lecsússzon a torkán. Hamar végzett vele. Aztán egy darab szárított tőkehalat evett rá néhány kanál levest, mindezt elég nagy zajjal, kapkodva, mert érezte Uszo sürgető rosszkedvét, miközben kifejezéstelen arccal bámult ki az ablakon. Akunna sietve leszopogatta az ujjait felvette a tálat a padlóról, hogy a konyhapolcra legye. Hangos kopogás állította meg. Kikukucskált a függöny mögül, és látta, hogy az ajtóban egy ara mégptedig ilyen rohanvást. Egyik nagynénjéről a másikra nézve próbálta megtudni, mint rejteget kivörösödött szemük. Aztán újabb látogató lépteit be ezúttal férfi, az egyik legtiszteletreméltóbb ember Ibuszában. Voltak, akik doktornak mondták: jól táplált, ápolt férfi volL mindig halkan beszélt, mint az igazi doktorok a kórházban. Még szemüveget is hordott, aranykeretes, csillogó szemüveget. De Maszi Arinsze noha a lagosi szigeten levő Állami Kórházban dolgozott — csak konyhafelügyelő volt Sok, Ibuszából való család számára elérhetetlen volt az orvos, ezért hát Maszi Arinsze lett mindenki orvosa. Mindent meg tudott gyógyítani, kiugrott állkapcsot és kígyómarást egyaránt; még az álomkór és a malária sem okozott gondot neki. Szakértője volt mindennek. Ez érthető is. Nna egyszer azt mondta. Arinszénél csak az orvosságot kell megfizetni — bár azt senki sem tudta, honnan szerzi a gyógyszereket, vajon a kórház betegeinek írták-e fel, vagy egyenesen a kórházból származik. Valójában nem volt érdekes, honnan való. A joruba mondás szerint, ha valaki az oltár körül dolgozik, az oltártól eszik; az az ember bűnös, aki nem adja fel. amikor itt van az ideje. Tehát Arinsze a közösség egyetértésével cselekedett. Egyszerűen egy másik íratlan törvénynek engedelmeskedett Most tehát Arinsze állt lesütött szemmel az ajtóban. Ekkor Akunna és öccse rájött, mi az oka rokonaik váratlan látogatásának. Uszo néni és Mary néni tekintetéből kiolvasták az üzenetet Már tudták, mi történt. Nna meghalt. Akunna úgy érezte, mintha nem lenne ott, mintha átment volna egy olyan birodalomba.
