Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-10 / 37. szám
Jó! emlékeznek ők is az itteni partizánakciókra Stará Tu rá Stará Turá-Papracf település mai lakói a felszabadulás előtti időkben jobbára a környező hegyek irtványainak szegényes házaiban éltek. Más munkalehetőség híján úgyszólván mindenkinek a fa nyújtott megélhetést, így a keservesen megfaragott, megmunkált használati tárgyakat szinte fillérekért voltak kénytelenek továbbadni a kereskedőknek ... És aki már nem bírta a nincstelenséget, az jobbat remélve csatlakozott a kivándorlók ezreihez. A felszabadulás utáni években, évtizedekben azonban itt is óriási volt a fejlődés. Bőven akadt munkalehetőség az egykori irtványok lakóinak is, akik az évek múltával elhagyták szegényes otthonaikat, hogy leköltözzenek a nagyobb településen felépült új, korszerű házaikba. így növekedett Papracf lakosainak száma is a mai mintegy négyszázra. A három nemzedék találkozójának alkalmából a település lakosai is falugyűlésen emlékeztek a környéken folyt partizánharcokra, azok elesett és ma is élő hőseire. És az emlékezés szálait szőve óhatatlanul eljutottak a jelenhez, a felszabadulás utáni gazdasági és szociális fejlődés eredményeihez. Bzince pod Mindig is büszke és bátor nép lakta e gyönyörű vidéket, a Javorina-hegy környékét. Bátorságukról, elkötelezettségükről tettek tanúbizonyságot az 1848-as évi harcokban csakúgy, mint a szlovák nemzeti felkelés idején. A Javorina-hegy környékén is sok-sok emlékmű jelzi a fasiszta elnyomók elleni harcokban elesettek sírhelyét, köztük a Bzince pod Javorinou-i mindannyiunkat figyelmeztetve: Emlékezz, élő a harcok áldozataira, gondolj az elesettek szenvedéseire. A három nemzedék találkozója alkalmából ennél az emlékműnél találkoztak a falu lakosai és a Szlovákiai Nöszövetség Központi Bizottsága küldöttsége, amelyet Darina Cernová, az SZNSZ KB alelnöke vezetett. Az - emlékmű megkoszorúzását követő falugyűlésen itt is volt miről beszélni. Zuzana Mazáková és Stefan Sapák, az itteni partizánharcok közvetlen résztvevői villantották fel a negyvenegy esztendővel ezelőtti harcok egyes mozzanatait, eseményeit. Azokat a — Paprad' Az ünnepi ülés — amelyen a lengyel nőszervezet küldöttsége is jelen volt — szép számú közönsége érdeklődéssel és egyetértéssel hallgatta Anna Kretovának, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének, az SZNSZ KB küldöttsége vezetőjének elismerő szavait az itteni emberek helytállásáról. Arról, hogy a szlovák nemzeti felkelés résztvevői soha nem felejtik el azt a segítséget, amelyet az itteni lakosságtól is kaptak. Az idősebb korosztályhoz és a középkorúak nemzedékéhez tartozók között bizony alig akad ebben a faluban is olyan, akinek ne lenne valamilyen személyes emléke az itteni partizánharcokról, a partizánüldözésekröl. Emlékeznek a hegyekből visszhangzó fegyverropogásra, puskalövésekre, a felgyújtott házakból felszálló füstgomolyagra. A fasiszták bosszúálló akcióira egy-egy partizántámadást követően. Az itt élő emberek sem felejtenek. És a rettegések hónapjaiban szerzett keserű emlékeiket tovább adják unokáiknak, a harmadik nemzedék tagjainak, hogy azok is tudják: a véres harcok árán született szabadságot, a békét őrizni, védeni kell. El luftban jó munkával. *-P9-Javorinou napokat, amikor az irtványokon élő asszonyok hordták a fegyvert és lőszert a hegyekben harcolóknak, meleg ruhát az ilavai, a serecfi börtönben, táborban sinylödöknek. „Az áldozatok nagyok voltak, de nézzünk csak körül, milyen életért harcoltak" — mondta többek között Zuzana Mazáková. Sok mindenről szó esett még a közvetlen hangú beszélgetés során, így a mai teendőkről is. Arról többek között, hogy rendbe kell hozni a bölcsődét, amely már áll ugyan, de nem használható, mert valahol hiba csúszott a tervezésbe, és nincs elég munkáskéz rendbehozatalára ... Majd a művelődési otthon következik, szükség lenne tornateremre is, és a szolgáltatóház építése sem várathat hoszszú ideig magára. Sorolták a teendőket, majd a legendás hírű Milos Uher partiznávezér felesége kimondta a leglényegesebbet: Fokozatosan mindent megcsinálunk, ha béke lesz. (búr) Lubiná Lubinába a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának küldöttsége Marta Kosíálovának, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkárának, az SZNSZ KB Elnöksége tagjának vezetésével látogatott el. A küldöttség tagja volt még Ida Zubercová, az SZNSZ KB titkára és Elena Krpcová, az ellenállás volt harcosa. Lubinában. ebben a Javorina lábánál fekvő faluban született Milos Uher, a legendás hírű partizánparancsnok. A környéken bátor helytállásával ő mutatott példát sok fiatal férfinak, akik habozás nélkül mentek fel a hegyekbe, hogy fegyverrel- a kezükben vegyék fel a harcot a fasiszta betolakodók ellen. A Három nemzedék találkozója itt azzal kezdődött, hogy virágcsokrot helyeztek el szülőházánál. Hisz emléke ma is élénken él nemcsak az idősek emlékezetében, hanem a fiatalok és a gyermekek között is, akik hősi tetteiről nagyszüleiktöl, szüleiktől hallottak először. A falugyűlésen megtudtuk, hogy Lubiná volt ezen a környéken az ellenállás központja. A művelődési ház nagytermében gyűjtötte össze Ján Slávik, a forradalmi nemzeti bizottság elnöke a Nővé Mesto-i helyőrségről titokban ide szállított fegyvereket. A fiatalemberek, akik úgy döntöttek, hogy harcolni fognak a fasiszták ellen, innen kapták a fegyvereket. Elena Krpcová, az ellenállás volt harcosa elmondta: „A Szovjetunió legjobb fiait küldte ide a szlovák nemzeti felkelés megsegítésére. A partizánharcok mindenütt kiválóan meg voltak szervezve, az emberek mindenütt felkészültek, s ezt a kommunista pártnak lehetett köszönni". —rém— — '•--'=1 . .fi ^3» A Selöianka együttes a krajnéi falugyűlésen lépett fel. Krajné Békés augusztusi estén érkeztünk a Trencíni járás egyik kis falujába, Krajnéba. A falu központjában, a bokrokkal, díszfákkal beültetett, parkszerű domb tetején álló művelődési ház volt utunk célja. Az ízlésesen megtervezett, modem épületben ezen az estén — akárcsak a járás négy másik falujában — ünnepi megemlékezést tartottak a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett község lakói. Negyvenegy évvel ezelőtt ugyanis a falut körülölelő hegyekben is folytak partizánharcok, amelyekben a falubeliek közül is sokan részt vettek. Mások — asszonyok, gyerekek — házukban bújtatták a partizánokat, élelmet vittek a hegyekben harcolóknak, vagy másként segítették — sokszor életük kockáztatásával — apjukat, férjüket, fiukat. A fasiszták ellen folytatott küzdelemben sokan életüket vesztették. Ezen az estén az életben maradottak, a bajtársak, az utódok, a község mai lakói gyűltek össze, hogy emlékezzenek az egykori eseményekre és a békéért életüket áldozókra. A három nemzedék találkozójának keretében megrendezett gyűlésen résztvevők közt voltak hetvenéves nagymamák, középkorú asszonyok s fiatal nők kisgyermekekkel. Vagyis olyanok, akik átélték a második világháborút, de olyanok is, akik csak az iskolában, esetleg szüleiktől, nagyszüleiktöl hallottak a számtalan áldozatot követelő világégés borzalmairól. A gyűlésen felszólalók — Zlatica Funková, a Szlovák Nemzeti Front KB titkára, Michal Bélák egykori partizán és a többiek — felidézték a negyvenegy évvel ezelőtt történteket, köszönetét mondtak az idős embereknek bátor tetteikért, a fiatalokhoz szólva pedig hangsúlyozták a békeharc jelentőségét. Ők azok, mondták, akiknek ápolniuk kell a hagyományokat, s meg kell őrizniük az apáiktól, nagyapáiktól kapott szellemi örökséget és a békét. A békegyülés befejeztével — amelyen jelen volt a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttsége is — a Selcianka gyermek folklóregyüttes lépett fel. A csoport tagjai — a háromévestől a tizenévesig — felszabadultan adták elő a népi gyermekjátékokból, énekekből összeállított műsorukat.-tha-
