Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-10 / 37. szám

Jó! emlékeznek ők is az itteni partizánakciókra Stará Tu rá Stará Turá-Papracf település mai lakói a felszabadulás előtti időkben jobbára a kör­nyező hegyek irtványainak szegényes háza­iban éltek. Más munkalehetőség híján úgy­szólván mindenkinek a fa nyújtott megélhe­tést, így a keservesen megfaragott, meg­munkált használati tárgyakat szinte fillére­kért voltak kénytelenek továbbadni a keres­kedőknek ... És aki már nem bírta a nincste­­lenséget, az jobbat remélve csatlakozott a kivándorlók ezreihez. A felszabadulás utáni években, évtizedek­ben azonban itt is óriási volt a fejlődés. Bőven akadt munkalehetőség az egykori irt­­ványok lakóinak is, akik az évek múltával elhagyták szegényes otthonaikat, hogy leköl­tözzenek a nagyobb településen felépült új, korszerű házaikba. így növekedett Papracf lakosainak száma is a mai mintegy négy­százra. A három nemzedék találkozójának alkal­mából a település lakosai is falugyűlésen emlékeztek a környéken folyt partizánhar­cokra, azok elesett és ma is élő hőseire. És az emlékezés szálait szőve óhatatlanul elju­tottak a jelenhez, a felszabadulás utáni gaz­dasági és szociális fejlődés eredményeihez. Bzince pod Mindig is büszke és bátor nép lakta e gyönyörű vidéket, a Javorina-hegy környé­két. Bátorságukról, elkötelezettségükről tet­tek tanúbizonyságot az 1848-as évi harcok­ban csakúgy, mint a szlovák nemzeti felkelés idején. A Javorina-hegy környékén is sok-sok emlékmű jelzi a fasiszta elnyomók elleni harcokban elesettek sírhelyét, köztük a Bzin­ce pod Javorinou-i mindannyiunkat figyel­meztetve: Emlékezz, élő a harcok áldozata­ira, gondolj az elesettek szenvedéseire. A három nemzedék találkozója alkalmából ennél az emlékműnél találkoztak a falu lako­sai és a Szlovákiai Nöszövetség Központi Bizottsága küldöttsége, amelyet Darina Cer­­nová, az SZNSZ KB alelnöke vezetett. Az - emlékmű megkoszorúzását követő falugyű­lésen itt is volt miről beszélni. Zuzana Mazá­­ková és Stefan Sapák, az itteni partizánhar­cok közvetlen résztvevői villantották fel a negyvenegy esztendővel ezelőtti harcok egyes mozzanatait, eseményeit. Azokat a — Paprad' Az ünnepi ülés — amelyen a lengyel nőszer­vezet küldöttsége is jelen volt — szép számú közönsége érdeklődéssel és egyetértéssel hallgatta Anna Kretovának, a Szlovák Nem­zeti Tanács alelnökének, az SZNSZ KB kül­döttsége vezetőjének elismerő szavait az itteni emberek helytállásáról. Arról, hogy a szlovák nemzeti felkelés résztvevői soha nem felejtik el azt a segítséget, amelyet az itteni lakosságtól is kaptak. Az idősebb korosztály­hoz és a középkorúak nemzedékéhez tarto­zók között bizony alig akad ebben a faluban is olyan, akinek ne lenne valamilyen szemé­lyes emléke az itteni partizánharcokról, a partizánüldözésekröl. Emlékeznek a hegyek­ből visszhangzó fegyverropogásra, puskalö­vésekre, a felgyújtott házakból felszálló füst­­gomolyagra. A fasiszták bosszúálló akcióira egy-egy partizántámadást követően. Az itt élő emberek sem felejtenek. És a rettegések hónapjaiban szerzett keserű em­lékeiket tovább adják unokáiknak, a harma­dik nemzedék tagjainak, hogy azok is tudják: a véres harcok árán született szabadságot, a békét őrizni, védeni kell. El luftban jó mun­kával. *-P9-Javorinou napokat, amikor az irtványokon élő asszo­nyok hordták a fegyvert és lőszert a hegyek­ben harcolóknak, meleg ruhát az ilavai, a serecfi börtönben, táborban sinylödöknek. „Az áldozatok nagyok voltak, de nézzünk csak körül, milyen életért harcoltak" — mondta többek között Zuzana Mazáková. Sok mindenről szó esett még a közvetlen hangú beszélgetés során, így a mai teendők­ről is. Arról többek között, hogy rendbe kell hozni a bölcsődét, amely már áll ugyan, de nem használható, mert valahol hiba csúszott a tervezésbe, és nincs elég munkáskéz rend­­behozatalára ... Majd a művelődési otthon következik, szükség lenne tornateremre is, és a szolgáltatóház építése sem várathat hosz­­szú ideig magára. Sorolták a teendőket, majd a legendás hírű Milos Uher partiznáve­­zér felesége kimondta a leglényegesebbet: Fokozatosan mindent megcsinálunk, ha béke lesz. (búr) Lubiná Lubinába a Szlovákiai Nőszövetség Köz­ponti Bizottságának küldöttsége Marta Kos­­íálovának, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkárának, az SZNSZ KB Elnöksége tagjának vezetésével látogatott el. A küldöttség tagja volt még Ida Zubercová, az SZNSZ KB titkára és Elena Krpcová, az ellenállás volt harcosa. Lubinában. ebben a Javorina lábánál fekvő faluban született Milos Uher, a legendás hírű partizánparancsnok. A környéken bátor helytállásával ő mutatott példát sok fiatal férfinak, akik habozás nélkül mentek fel a hegyekbe, hogy fegyverrel- a kezükben ve­gyék fel a harcot a fasiszta betolakodók ellen. A Három nemzedék találkozója itt azzal kezdődött, hogy virágcsokrot helyeztek el szülőházánál. Hisz emléke ma is élénken él nemcsak az idősek emlékezetében, ha­nem a fiatalok és a gyermekek között is, akik hősi tetteiről nagyszüleiktöl, szüleiktől hal­lottak először. A falugyűlésen megtudtuk, hogy Lubiná volt ezen a környéken az ellenállás központ­ja. A művelődési ház nagytermében gyűjtöt­te össze Ján Slávik, a forradalmi nemzeti bizottság elnöke a Nővé Mesto-i helyőrség­ről titokban ide szállított fegyvereket. A fiatalemberek, akik úgy döntöttek, hogy har­colni fognak a fasiszták ellen, innen kapták a fegyvereket. Elena Krpcová, az ellenállás volt harcosa elmondta: „A Szovjetunió legjobb fiait küld­te ide a szlovák nemzeti felkelés megsegíté­sére. A partizánharcok mindenütt kiválóan meg voltak szervezve, az emberek mindenütt felkészültek, s ezt a kommunista pártnak lehetett köszönni". —rém— — '•--'=1 . .fi ^3» A Selöianka együttes a krajnéi falugyűlésen lépett fel. Krajné Békés augusztusi estén érkeztünk a Tren­­cíni járás egyik kis falujába, Krajnéba. A falu központjában, a bokrokkal, díszfákkal beül­tetett, parkszerű domb tetején álló művelő­dési ház volt utunk célja. Az ízlésesen meg­tervezett, modem épületben ezen az estén — akárcsak a járás négy másik falujában — ünnepi megemlékezést tartottak a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett község la­kói. Negyvenegy évvel ezelőtt ugyanis a falut körülölelő hegyekben is folytak partizánhar­cok, amelyekben a falubeliek közül is sokan részt vettek. Mások — asszonyok, gyerekek — házukban bújtatták a partizánokat, élel­met vittek a hegyekben harcolóknak, vagy másként segítették — sokszor életük koc­káztatásával — apjukat, férjüket, fiukat. A fasiszták ellen folytatott küzdelemben sokan életüket vesztették. Ezen az estén az életben maradottak, a bajtársak, az utódok, a község mai lakói gyűltek össze, hogy emlékezzenek az egykori eseményekre és a békéért életüket áldozók­ra. A három nemzedék találkozójának kere­tében megrendezett gyűlésen résztvevők közt voltak hetvenéves nagymamák, közép­korú asszonyok s fiatal nők kisgyermekekkel. Vagyis olyanok, akik átélték a második világ­háborút, de olyanok is, akik csak az iskolá­ban, esetleg szüleiktől, nagyszüleiktöl hallot­tak a számtalan áldozatot követelő világégés borzalmairól. A gyűlésen felszólalók — Zlatica Funková, a Szlovák Nemzeti Front KB titkára, Michal Bélák egykori partizán és a többiek — feli­dézték a negyvenegy évvel ezelőtt történte­ket, köszönetét mondtak az idős emberek­nek bátor tetteikért, a fiatalokhoz szólva pedig hangsúlyozták a békeharc jelentősé­gét. Ők azok, mondták, akiknek ápolniuk kell a hagyományokat, s meg kell őrizniük az apáiktól, nagyapáiktól kapott szellemi örök­séget és a békét. A békegyülés befejeztével — amelyen je­len volt a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttsége is — a Selcianka gyermek folklóregyüttes lépett fel. A csoport tagjai — a háromévestől a tizenévesig — felszabadul­tan adták elő a népi gyermekjátékokból, énekekből összeállított műsorukat.-tha-

Next

/
Thumbnails
Contents