Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
elsősorban lányoknak Sorozatunkban olyan asszonyok beszéltek házasságaik konfliktusairól, akik megoldásként végül is a válást választották. A válás azonban nem az egyedüli és nem is mindig a legideálisabb útja a nehézségek rendezésének. Erről, miután a válások száma ijesztően nagy méreteket öltött, és következményei aggodalommal töltik el a kérdéssel foglalkozókat, egyre többet beszélünk különböző fórumokon. Ma már minden szakember előtt világos, hogy tenni kell valamit a folyamat megállításáért. Mit lehetne tenni, milyen lehetőségek vannak a válságba jutott házasság megsegítésére, avagy a súlyos következménnyel járó konfliktusok megelőzésére — erről kérdezzük dr. Bordás Sándor pszichológust. — Társadalmi szinten kellene megoldani a házasság, a válás ügyét, ez teljesen világos. Nem elég csak a válások ellen harcolni, korlátozni, megnehezíteni a válást. Ez csak a tünetek elnyomása lenne. Hogy a házassági konfliktusok megoldhatók, ehhez az alap a felkészítés lenne. Éljen a fiatalokban egy családmodell, hogy fogalmuk legyen arról, mit jelent apának, anyának, férjnek, feleségnek lenni, hogy a házasság ezer szerepet foglal magában, és legyen elképzelésük arról, hogy ők milyen apák, anyák akarnak lenni. A mai fiatal házasoknak már a szülei sem tudták, hogyan, milyen minta, milyen értékrendszer szerint éljenek. A fiaiknak sincs honnét venni a példát. Egy korábbi, kamaszok körében végzett felmérésünk megdöbbentően igazolta ezt. Rettenetes, hogy milyen másikkal szemben. A korai gyermekvállalás komoly felelőtlenség. Hogy a partnerek gyakran nem is ismerik egymást, meg hogy a gyerekgondozás alapjairól sincs fogalmuk, azt már nem is minősítem. Ezt nem volna szabad megengedni. Végül, meg kellene találni az alkalmas formát arra is, hogy a házasulandókat felkészítsük a házasságban rájuk váró problémákra. hogy senki ne illúziókkal induljon neki a közös életnek, hanem előre tudja, milyen konfliktusok adódhatnak majd. Tipikus példa erre az egyik vallomástévö a lapjukban, aki a fiatal férj egyetlen félrelépésén nem tudta magát túltenni. Bizonyos, hogy ez a házasság még éretlen volt, nem volt kellő érzelmi alap ahhoz, hogy a válságos helyzeten átsegítse a partnereket. De az is bizonyos, hogy ez a fiatalasszony valamiféle romantikus leányálmokkal indult neki a házasságának. — S ha mindezzel tisztában vagyunk ? — Ha mindezzel tisztában vagyunk, még mindig marad a párválasztás hogyanja. A párválasztás nem tudatos. Rengeteg rejtett indítékon alapul, hogy mért éppen azt választom, akit választok. De. A túlzottan nagy melléfogások ellen, amely nem ritka a szerelmes fiatalnál, segíthet az önismeret. Ha többé-kevésbé tudom, hogy én ki vagyok, miként akarok élni, milyenek az igényeim magammal és másokkal szemben, akkor már könnyebb kiválasztani az ebbe a keretbe illő partnert. De a gimnáziumokban például éppen megszüntettük a pszichológiát mint tantárgyat, amelynek az értelme szerintem éppen az lett volna. hogy ez és ez az egyetlen dolog volt a kiváltóok. De mindenesetre egy adott problémát soha nem szabad másikkal tetőzni, hanem le kell ülni és megbeszélni a dolgokat. Ha nem megy, segítséget kell kérni, akár szakembertől. Persze úgy elmenni a házassági tanácsadóba például, hogy igazából nem is akarom a nehézségeket megoldani, hanem csak igazolást keresek arra. hogy ezt nem lehet már megoldani, itt se tudnak, lám segíteni, ennek nincs sok értelme. — Egyre többet hallani manapság a nyitott házasságról. Ez micsoda ? Van, aki esküszik rá, mások szerint fából vaskarika. A modellje a következő: a házasság mellett, amely — az adott időszakban — nem elégíti ki a partnereket — mert szexuális vagy érzelmi hiányt hagy, nem kap az igényeinek elegendő gyöngédséget például a férj vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan is alkalmazkodó, engedékeny a feleség —, egy másik, külső kapcsolat is létrejön. Érzelmi, szexuális, egyszóval minden szinten. De ebben a külső kapcsolatban szerzett tapasztalatok beépülnek a házasságba, arra fejlesztőén hatnak. S megszűnik a külső kapcsolat, amikor már nincs rá szükség. Kielégült a hiány, illetve feloldódott az a gátlás, amely a házastársakat korábban megakadályozta abban, hogy oldottak lehessenek egymással szemben, a másik igényeit kielégítve. Ez ugyebár a modell. De ha a külső kapcsolat sem konfliktusmentes, például ha nem egyidőben jutnak el a partnerek a szakítás gondolatához, akkor az ottani gondok hatnak ki a házasságra, és rombolják azt. Több szakember véleménye szerint azért hatás mértéke több szakember véleménye szerint attól függ, hogy milyen idős a gyerek. Az én tapasztalatom is ez, ezért is kérem munkám során a bíróságot arra, hogy ítélete meghozatala, a válás kimondása előtt messzemenően vegye figyelembe a gyerekek korát. A gyerek szempontjából a legveszélyesebb, ha már a terhesség ideje alatt szűnik meg a házastársi kapcsolat. Az anya szorongása, lelki egyensúlyának az elvesztése ugyanis nagymértékben kihat a magzat fejlődésében lévő idegrendszerére. Veszélyes, ha az apa a gyerek megszületése után röviddel elhagyja a családot, mert ezzel az anya akkor veszíti el a támaszát, amikor a leginkább szüksége volna rá, hogy ő teljes figyelmével a gyermek gondozására összpontosíthasson. Egy és hároméves kora között azért nagy baj, ha elveszíti a gyerek az egyik szülőt, mert, ekkor még nem tud beszélni, nem tud kommunikálni, így nem tud kapcsolatot teremteni. Az ekkor megszakadt kapcsolat később már nem pótolható, nem teremthető újjá, mert az a szülő már nem ugyanaz, más szülő lesz. A négyhat éves kor és a kamaszkor veszélyes időszak a gyermek lelki, érzelmi fejlődésében, az ekkor átélt válság, elszakadás a szülőtől komoly következményekkel járhat, amelynek látható jelei sokszor csak az önálló család megteremtésekor derülnek ki. Megfigyelték például, hogy az öngyilkosságra való hajlam nagyobb azoknál, akik 11 — 16 éves korukban elveszítették az apjukat halál vagy válás miatt. A négyhat éves kor kritikus a válás szempontjából. Ekkor alakul ki a rejtett érzelmi kapcsolat az ellentétes nemű szülő iránt. A fiúgyer-A házasság konfliktusairól sztereotípiákban gondolkodnak a mai tizen- hogy fejlessze a fiatalok önismeretét. Hát évesek arról, hogy milyen a jó feleség, ilyen hozzáállással ettől is egyre messzebb anya. a mai nő stb. leszünk. Azután. Házasságoknak nem szabadna — Ha minden elő- és felkészítés elleterhesen kötődniük. S itt nemcsak egy nére bekövetkezik a válság, mit tehetcsomó intézményes változásra volna szűk- nek a házastársak? ség, hanem tudatiakra is. Ma, ha egy — Nincs általános recept. Az aktuális házasságban egy éven belül nem születik problémák mindegyikét egyéni szinten kell gyerek, már a környezet suttogni kezd, kezelni. Rengeteg tényezője van annak, hogy biztosan valami hiba van. Pedig két- hogy miért alakult ki a konfliktus. Általában három évet gyerek nélkül kellene megélnie soha nem egyetlen dolgon múlik, hanem egymás mellett a házastársaknak, hogy indítékok sorozatán. Akárcsak az öngyilmegismerjék egymás igényeit, elvárásait a kosság, ahol szintén megtévesztő azt hinni, NAGY LÁSZLÓ felvétele sem működhet jól egy ilyen nyitottházasság-rendszer, mert ahhoz, hogy a külső kapcsolatban szerzett tapasztalatok építően hathassanak a házasságra, a házastársaknak le kellene ülni és megbeszélni ezeket a dolgokat. Márpedig hol az az ember, aki végig tudná hallgatni házastársát az efféle tapasztalatairól anélkül, hogy ne nyíljon ki a bicska a zsebében. Szerintem magas értelmi és érzelmi szinten elképzelhető, ahol a házastársak képesek arra hogy a konfliktusszintet kitolják a racionális szint felé. Azaz, ha az ilyen megbeszélések nem veszekedésbe fulladnak. Mert ha túl nagyok a kirohanások, a feszültség, akkor a sok apró jelenetben éppen a lényeg, az építő jelleg veszik el. Agresszív légkörben mindig az adott pillanat indulatai vezetődnek csak le. A tárgyilagos, józan megbeszélést, hozzáállást pedig én, az én tapasztalataimból kiindulva nem tudom elképzelni egyelőre csak nagyon magas kulturáltsági fokon lévő embereknél. — Az eddigiekben figyelmen kívül hagytuk a gyereket a családban. Menynyiben segítheti vagy gátolhatja a gyerek a házastársak közti jó viszony helyreállítását, illetve a válást? — Ha a házastársak nincsenek kellően felkészülve a családi életre, az utód fogadására, annak a megszületése csak növeli a gondokat. A gyerek jövője a családban szerintem sokszor attól függ, megpecsételődik már ott, hogy a házasság megkötésekor megvolt-e már a terhesség. A válás mindenképpen kihat a gyerekre. A mek erős bűntudatként éli meg ebben az időszakban, ha az apa elhagyja a családot. Érzelmeiben az egészségesnél nagyobb mértékben fog az anyjához kötődni, még férfikorában is. Ezek a férfiak gyakran képtelenek az önálló család alapítására, illetve ha lesz is feleségük, az mindig csak másod-, harmadrangú szerepet fog játszani az életükben az anyjuk mellett. — Tehát a válás negatív hatását a gyermek fejlődésére nem lehet letagadni. — Nem. A gyermeknek szüksége van a szülőre, az azonos neműre különösen azért, hogy a szülő példaképe nyomán megtanuljon azonosulni az életben rá is váró szereppel, az anya, apa, a férj, ill. feleség szerepével. Az úgynevezett vasárnapi szülővel, aki csak látogatóba jár a családhoz, ez azért nem lehetséges, mert a gyermek nem a szülő vasárnapi, a gyermek kedvéért felöltött ünnepi arccal akar azonosulni. Az ő számára a szülő egész lénye érdekes, annak a viszonyulása az élethez, a hétköznapokhoz és ünnepekhez, a kedvező körülményekhez és a válságos helyzetekhez egyaránt. Mert nem akkor nevel a szülő, amikor szembeül a gyerekével, és ezt-azt elmagyaráz neki, hanem mikor ö maga nem is gondolná, az bármelyik esetlen vagy tudatos pillanatával. Mert a gyermek hihetetlenül érzékeny lény, és roppant jó megfigyelő. KOCSIS ARANKA
