Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-27 / 35. szám

Csike. amilyen kíméletesen csak tudta, elmesélte Akunnának a kellemetlen híreket. A leglehangolóbb részleteket kihagyta, és a levelet gyorsan megsemmisítette. A lány sírt egy kicsit, és azt mormolta:

— Vajon miért gyűlölik egymást az emberek? Gondolod, hogy az én apám is ilyen kegyetlen lett volna?

— Dehogy, szerelmem, a te apád nem tudott volna ilyen kegyetlen lenni. Nnando öcséd bizonyára őrá hasonlít: hirtelen természetű. de nem haragtartó. A nagy bátyád más. Ő csalódott ember.

A lány még keserűségében is elmosolyodott, amikor eszébe jutott apja halk hangja, és visszaemlékezett arra, amikor úgy hozzávágott Ucse bácsihoz egy poharat, hogy az kis híján levágta a bácsi fülét. És mégis, amikor a papa megtudta, hogy meg fog halni, ennek a pazarló öccsének mondta meg az igazságot, és nem a gyerekeinek, mert tudta, hogy azok még túl fiatalok. A lány ráhajtotta a fejét félje vállára, aki addig becézgette feleségét, míg az el nem aludt

De a csöndes elmélázásaí csak folytatódtak. Aztán egy délután a munkából hazatérő Csike nem Akunnát. hanem Nnandót találta az ajtóban, és azonnal azt kérdezte, hol van a nővére.

— Korán megjött az iskolából, mert fájt a feje — magyarázta Nnando. — Most alszik.

Igen, aludt. Csike hosszan elnézte, milyen kicsi és törékeny, mint valami gyerek, egy dekát sem hízott. Elfogta az aggodalom. Nnando már majdnem kétszer akkorára nőtt. amióta itt élt velük, de Akunna messze elmaradt mögötte. Az elmúlt hetekben a férfi észrevette, hogy felesége egyre hamarabb és hamarabb fárad el. Boldog örömmel fogadja ugyan a szerelmeskedést is, de mindent a férfinak kellett kérnie és csinálnia. Kezdetben ez nem így volt. Legtöbbször a lány ostromolta, mindaddig míg a férfi bele nem egyezett, azzal a kikötéssel, hogy a nap hátralevő idejében aztán jól fogja viselni magát. Ebből egész kis játék alakult ki közöttük, amit Csike nagyon szeretett. Most a lány mindig megvárta, míg a férfi közeledett hozzá, s rögtön utána mélyen elaludt: még az is előfordult, hogy reggel túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy a szokásos, korai időpontban felkeljen. A férfi most odalépett az ágyhoz, és leült a felesége mellé. Megérintette a fejét, és olyan forrónak érezte, hogy megdöbbenésében halkan fütylyenletl.

A lány felnyitotta a szemét, és megszólalt:

— Milyen jó. hogy hazajöttél. Ne haragudj, hogy elaludtam, és nem mentem ki eléd. Ettél már? Megkértem Nnandót, készítsen neked enni. Nem érzem magam nagyon jól.

A férfi megcsókolta az asszony forró homlokát

— Mi történt? A szokásos? — Megpróbált könnyed hangon beszélni egy olyan helyzetben. ami már kezdte komolyan aggasztani.

— Nem — felelte az asszony keserves mosollyal. — Ha meggondolom, azt a fájdalmat már régen nem érzem. Pontosan karácsony óta. És akkor mindig a hátam, a hasam fájt nem pedig a fejem.

— Bocsáss meg... ezt nem tudtam — szabadkozott a férfi kedvesen. Aztán megfogta felesége csuklóját, és összevonta a szemöldökét. — Azt mondtad, karácsonykor volt a legutóbbi?

— Azt hiszem. Persze, hiszen emlékszel, miután az az ünnepség volt az irodádban, mikor mind a ketten részegek voltunk. Emlékszel?

Hát persze hogy emlékezett. Hiszen a lány akkor tette tönkre azt a ruháját, amely annyira tetszett mindkettőjüknek. Szerencsére ő vette észre, és akkor úgy tettek, mintha túl sokat ittak volna, hogy hazarohanhassanak.

— Figyelj csak. Akum, ennek három hónapja. Nem kell ennek minden hónapban bekövetkeznie? — Fürkészően nézett rá, aztán felkiáltott: — Nem lehetsz terhes, ugye?

— És ugyan miért nem? — kuncogott a lány, arcát a takaró alá rejtve. — Mrs. Adegor ma délután mondta is nekem, hazakísért. Remélem, igaza van, hiszen olyan boldog lennék, ha gyerekem lenne. Te nem lennél boldog?

— Hát persze hogy nagyon boldog lennék. Máris nagyon boldog vagyok, az már csak a ráadás lenne: — Felültette a feleségét az ágyban, lázas homlokát a vállára fektette, és mint minden leendő szülő, tervezgetni kezdték, hogyan nevezik majd születendő fiukat. Csike szerint minden bizonnyal fiú lesz. a lány pedig remélte, hogy igaza lesz. de kísérletképpen azért megkérdezte, nagyon csalódott lenne-e. ha mégis lánya születik.

— Azt se bánom, ha lány. Csakhogy akkor az emberek azt fogják gondolni, hogy éjjelnappal szerelmeskedünk, mert a lányok szerelemgyerekek. A szerelmünk pedig a mi ügyünk.

Akunna akkor elnevette magát:

— Akkor én lányért fogok imádkozni, és aztán még egyért és még egyért Majd akkor lesz fiam, ha negyvenéves leszel.

— Te boszorkány!

BUCHI EMECHETA

génén hazavitte feleségét a Warri Klinikáról, az asszony észrevette, hogy a Tétjének terhére van ő is, a kocsi is, az út is és egyáltalán minden. A kórházban kiállott vizsgálatok, kérdezgetések után ez nagyon bántotta Akunnát. de mégsem tette szóvá. Aznap este hűvös volt. hazafelé a kocsiban elaludt.

Az asszony meg akarta tartani az állását. Ezen vesztek össze először.

tanító munkája mellett el tudja látni az öccsét és a férjét. A bébi sok nehézséget okozott neki. Hónapokig tartottak a reggeli rosszullélek és az étvágya még mindig nem tért vissza. Az is bántotta, hogy ifjú félje annyit aggódik érte. Még szerelmeskedés közben is tele volt, a szeme félelemmel és fájdalommal, és még ilyenkor is olyan gyengéd volt mintha az asszony törékeny tojás lenne, amely egyetlen érintésre összeroppanhat. Még egy helybéli lányt is felfogadott, hogy az főzzön rájuk. Akunnának mindössze annyi volt a dolga, hogy minden rendben menjen, s közben olvasott. és vérképző ételeket evett. Csike bátyja, aki nőgyógyász volt Ibuszába menet meglátogatta őket. és megerősítette, amit a másik orvos mondott:

— Az egész szinte olyan, mintha valami elszívná a vérét — mondta testvérének reménytelenül.

— De mi lehet az? Ibuszában a lányoknak az ő korában már gyerekeik vannak. Miért ilyen gyötrelmes éppen annak a lánynak, akit én szeretek? A bébi növekszik, ő meg minden nappal egyre gyengébb lesz.

— Ne aggódj. Baj esetén még mindig folyamodhatnak operációhoz, és megmenük az anyát gyermekével együtt. És ne felejtsd el. hogy a legtöbb vele egykorú lány, akinek Ibuszában gyermeke születik, túléli: de egynegyedük még ma is meghal az orvosi ellátás hiánya és az ifjúkori rosszultápláltság miatt. A te feleséged olyan, mintha tizennégy éves lenne. Várnotok kellett volna, de most már késő erről beszélgetni. Ez után a gyerek után nem szülhet, míg legalább huszonkét éves nem lesz.

Csike kurtán, keserűen felnevetett.

— A dolog iróniája, hogy még ezt a gyereket sem terveztük. Csak úgy jött. Eszembe se jutott soha, hogy terhes is lehet. Olyan fiatal, talán ezért nem is vigyáztunk, ő maga sem vette észre, hogy teherbe esett, míg egy barátnője meg nem mondta neki.

— Én már nem látok okot aggodalomra. Jó kezekben van. és nagyon boldog — szögezte le a bátyja.

— Akunna egyfolytában boldog. Előfordult. hogy volt benne feszültség, de elégedett, és könnyen boldoggá lehet tenni — hencegett

Csike.

— Szerencsés vagy. Megérte, hogy annyit harcoltál érte. Gyönyörű, még így. állapotosán is. Én szeretem kérlek, nagyon vigyázz rá, és gondod legyen arra, hogy minden utasítást betartson.

Ezt tanácsolta az Ofulue család legidősebb

fia az öccsének.

Otthon. Ibuszában ismét felajánlották Okonkuónak a menyasszony árát. de ő ismét visszautasította azzal, hogy nem adja a lányát rabszolgához. Amikor valaki — senki sem tudta, ki — eltüntette az Akunnára hasonlító bábut a esi elől. Okonkuo tombolt, mint a dühöngő vadállat, és elhatározta, hogy másikat készíttet. Az új bábu sokba került, mert azzal a céllal készült hogy Akunnát a szél segítségével hívja vissza Ughelliből.

Csike apja pár napol Ughelliben töltött a fiával és a menyével, és örömmel látta, milyen boldogok a fiatalok. Tudta, hogy Akunna nagyon nehezen viseli terhességét, és még ez sem rontotta el örömüket, amikor egymásra néztek. A lány és az öreg Ofulue hosszú délutánokat töltöttek együtt beszélgetve, nevetgélve, mialatt Csike dolgozott, és Ofulue volt olyan bölcs, hogy figyelmeztesse menyét arra, mikor kell lepihennie; olyankor mulatságos történeteket mesélt neki Ibuszáról. Ebben az időszakban rendszerint kivételesen boldog feleség üdvözölte a munkából hazatérő Csikét.

Amikor elérkezett az idő, és Ofuluénak mennie kellett, Akunna kétségbeesetten kapaszkodott apósa nyakába. (folytatjuk)

(nő 15)

«4 menyasszony

ára

Akkor a fiú, komolyra fordítva a szót. megkérdezte, amire már készült. Vajon csak a bébi miatt ilyen fáradt a lány. vagy az életük meríti ki ennyire: hiszen egész héten tanít, aztán hétvégeken jönnek az éjszakába nyúló mulatságok a munkahelyi barátokkal. A lány bevallotta, hogy a szokásosnál sokkal fáradtabbnak érzi magát és ezért minden bizonnyal a bébi a felelős. Ma délutánig nem gondolt rá. hogy emögött a terhesség áll, de rettenetes fejfájása volt. Az iskolában hideg vízzel locsolgatta a fejét, és Adegor a felesége kíséretében hazaküldte.

— De miért nem üzentél értem? — kérdezte szemrehányóan Csike.

— Ne haragudj. Adegor mondta is, de amikor ágyba kerültem, azonnal elaludtam.

A társaság orvosa hamarosan megállapította, hogy gyereket várnak. De figyelmeztette őket. hogy Akunnának teljes étrendváltoztatásra van szüksége, és abba kell hagynia a munkát, különben nagyon nehéz időszak vár rá.

— Mr. Ofulue. a felesége olyan fiatal és olyan apró termetű. Hosszú ideig elégtelenül táplálkozott, ezért a házasság után időt kellett volna adnia neki, hogy összeszedhesse magát, mielőtt gyereket szülne. Van már tizenhat éves?

— Épp annyi — felelte Csike rettentő bűntudatosan. Tulajdonképpen sohasem gondolt arra. hogy a nők ilyen könnyen teherbe esnek. Pár napja még a felesége sem tudta. — Rendbe fog jönni?

— Hát persze. De legyenek nagyon óvatosak. Még saját magának sem elég a vére, hát még a babának... de mindent el fogunk követni. Nagyon örülök, hogy azonnal orvoshoz fordultak. Lehet, hogy ez fogja megmenteni.

Amikor Csike az újonnan vásárolt Volkswa— Dolgoznom kell. hogy hozzájáruljak az összeghez, amit a családomra költsz — simult a férjéhez könyörögve, hogy engedje meg: továbbra is az iskolában maradhasson. De a férje lenyomta egy székbe.

— Arra gondolsz, hogy mindaddig folytatni akarod, míg ki nem fizettük a menyasszonypénzt? — kérdezte gúnyosan. — Miért nem ezt mondod? Hány órát töltesz el azzal, hogy a családodra gondolsz, anyádra, a nagybátyádra? Annyit gondolsz rájuk, hogy néha már azt hiszem, én nem is létezem a számodra. Gondoltál-e már valaha arra, mi lesz velem, ha te megbetegszel, ha olyan súlyosan megbetegszel, hogy majd gondoskodni sem tudsz a gyermekünkről? Elintézem, hogy ki legyen fizetve az a menyasszonypénz. még ha ez lesz az utolsó dolog, amit az apám megtesz értem. Te pedig, nem fogsz meghalni, és nem hagysz el engem. Megértetted?

A lány most igazán megrémüli Meg fog halni? Ezt mopdta volna a doktor?

— Kérlek, mondd meg — sírta el magát, —, kérlek, férjem, mondd meg nekem! Azt mondta a doktor, meg fogok halni? Ezért vagy annyira nyugtalan? Ezért...

A férfi bűnbánó arccal lépett hozzá, a karjába vette, és megcsókolta.

— Nem, ne haragudj, csak a saját félelmemről beszéltem. A doktor nem mondott ilyesmit, de azt elárulta, ha nem vigyázunk, a dolgok nem fognak úgy menni, ahogyan szeretnénk. Nem akarom, hogy bármi történjék veled . .. Hát nem érted, hogy te vagy a mindenem?! Kérlek, ne engedd, hogy veszekedjek veled!

Hónapokkal később Akunna feltette magának a kérdést, ugyan miből gondolta, hogy