Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-13 / 33. szám
elsősorban lányoknak !gy élek. avagy: tanulság nincs Az én életem egy szomorú regény, ennek ellenére nem szoktam senkinek panaszkodni. Talán az segített át az összes bajon, hogy sohasem adtam fel a reményt. Még most sem. Szegény családból származom. Tizennégyen voltunk testvérek, és az apám alkoholista volt Ha részegen jött haza, sorba állított bennünket a legkisebbtől kezdve és addig ütlegelt egy szijjal, amíg saját maga ki nem dőlt Tizenhét éves voltam, amikor szembe mertem vele szegülni, és azt mondtam: elég, most vert meg utoljára. Gyerekkoromtól kezdve, amióta csak fel tudtam fogni, mit tesz velünk az apám, megundorodtam az alkoholizmustól és a brutalitástól. Aztán felnőttem. Megismerkedtem egy fiúval a szomszéd faluból, lehet hogy hozzá is mentem volna, de abban az időben a vagyon számított A fiú megingott nekem pedig A nehéz étet tönkretett kezeltetni kellett magamat. A gyógyfürdőből hazamenet a vonaton ismerkedtem meg a második férjemmel. Már egy éve ismertük egymást amikor újra fürdőbe mentem. Eljött utánam, meglátogatott, én bemutattam őt egy nagyon kedves, tapasztalt hetvenéves idős férfinak, akivel sokat szoktunk beszélgetni. Amikor elment azt mondta nekem a bácsi: „Hozzá akar menni? Ez nem jó ember. Rá van írva az arcára, én megismerem. Nem akarja ez magát elvenni, csak a pénzét akarja, vagy kalandot keres." Próbára akartam tenni, és amikor újra találkoztunk, megkérdeztem, miért nem házasodunk össze. Gondoltam, ha kertel, igaza van a bácsinak, ha nem habozik, tévedett Rögtön beleegyezett a házasságba. Hat évvel a válás után hát újra férjhez mentem. Három évig minden szép volt hozzám költömár nem lehet helyrehozni. Újra lesz tárgyalásunk, ha nem választanának el, hozzá költöznék, hiszen egy év múlva már nyugdíjba megyek, és ő úgysem jönne többé vissza a régi környezetbe. Hogy mi lenne, ha mégis elválnánk ? Nem Válás után mindenki engem hibáztatott. „Elkényeztetted a férjed, ne csodálkozz, hogy unalmában lányok után futkosott" — vágták a fejemhez ismerőseim. Én pedig beismertem: igazuk van. Otthon azt láttam, hogy anyám minden házimunkát egyedül végez. Tizenöt éves voltam, amikor anyám meghalt; apa és három fiútestvérem ezután tőlem várta el a háztartás vezetését Takarítottam, mostam, vasaltam, főztem. Ezzel a „modellel" indítottam a saját háztartásomat is A férjemtől nem vártam el, hogy segítsen, hazajött munkából és leült a tv elé, olvasott Késő este. tudom. Az ember annyi elhamarkodott ígéretet tesz, amelyet azután az élet korrigál. Ezért nem mondom már azt sem, hogy nem mennék még egyszer férjhez. Lejegyezte: Pleva Éva szolgálati úton van. Soha el nem felejtem, hogyan reagált rá. Volt egy összerakható műanyag játéka, amelyet már pillanatok alatt összerakott Ezt vette a kezébe és hiába forgatta, nem találta az ismerős mozdulatokat Vagy húsz percig babrált vele. egyre idegesebben, majd a sarokba vágta... Reggel három ősz hajszálat találtam a homloka fölött Én ettől kezdve minden percemet gondolatomat a kislányunkra fordítom. Pótolni akarom az apját aki elhagyott minket feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb munkatársát Ő aztán foglalkoztatja a volt Foglalkoztatni kell a férjeket! Asszonyok elmúlt házasságaikról elegem lett ebből az életből, ott hagytam csapot-papot és elmentem egy távoli gyárvárosba dolgozni. Önálló életre vágytam, és eltépni minden szálat ami az otthonhoz fűzött Az üzletben, ahol dolgoztam, megismerkedtem az első férjemmel. Szép férfi volt és megnyerő Három hónapi ismeretség után már összeházasodtunk. A házasságunk első hét éve boldog volt. Két kislányunk született Hosszú ideig nem tudtam semmit arról, hogy iszik a férjem, mert két műszakban dolgoztunk, és váltáskor találkoztunk. Nem fékezte magát. Akkor lettem terhes a harmadik gyerekkel, és nagyon féltem attól, mi lesz, ha nem szülöm meg egészségesen, mert még részegen is rákényszerített a szexuális életre. El akartam vetetni, de az utolsó pillanatban meggondoltam, abban reménykedtem, hátha fiú tesz. és a férjem megváltozik. Lány lett! Aztán még kétszer terhes lettem, de többé már nem vállalkoztam a szülésre. Megszakadt köztünk minden kapcsolat. Az érzelmi már régen meghalt testileg meg teljesen megundorodtam tőle. Annyira elzüllött ahogyan csak ember lealacsonyodhat. Még tizenkét évig kínlódtunk így. Amikor a lányaim felnőttek, ők kényszerítettek, hogy hagyjuk abba ezt az életet Csak egy sort írtam fel válóoknak. Tizenkilenc évi házasság után rögtön elválasztottak. Olyan egyedül maradtam, mint az ujjam a lányokkal, akiket éppen akkor kellett iskoláztatni. Nagyon nehéz volt de végre nyugalom lett és nem kellett többé szégyenkezve mennem az utcán. Megfogadtam, hogy soha többé... Mégsem így történt. Egy délután betegen menten haza a munkából, mondtam, nem csinálok ebédet egyetek, amit találtok, és az ágyra rogytam. Jó embereknek nevettem a lányaimat mégsem nyitott be egyik sem a szobába. Akkor döbbentem rá, hogy felnőttek, és elkezdték élni a maguk életét Bár hármat szültem, egyet sem tarthatok meg magamnak. Szükségem lesz egy emberre, akire támaszkodhatom majd. Házasság nélkül nem akartam kapcsolatot, mert milyen példát mutattam volna a gyerekeimnek? Eltökéltem, hogy férjhez megyek. zött a lányaim is elfogadták. Minden rendben lett volna, ha nem nyerünk a sportkajátékon. 43 ezer koronát nyertem, új bútort vettünk, varrógépet írógépet Még jobban élhettünk volna. De egy napon levelet találtam az asztalon. A borítékban egy sor:,, Elmentem. Ne aggódj, a betétkönyv jó kezekben van." Nézem a szekrényt, hát eNitte a ruhád is. A szomszédos városban megtartotta a lakását tudtam, hogy csak oda mehetett de nem mentem utána. Aztán az ötvenedik születésnapomra meghívtam, hátha minden) rendbe jön. A beszélgetéskor azt mondta, túl sokat költöttem a lányaimra a közös pénzből, a felére neki van joga, és újra elment Teljesen megvadította a pénz. Amíg szerényen éltünk, minden rendben volt de ahogyan pénzhez jutott újra fiatalnak érezte magát Törvény szerint valóban joga van a fele összegre, de erkölcsileg nincs, mert mi sohasem gazdálkodtunk közösen. Csak a kosztpénzt fogadtam el tőle, de több semmit, Tudom, hogy ez kényes dolog elvált házaspároknál, nem akartam, hogy valamikor a szememre vethesse, hogy az ö pénzét költöttem az én gyerekeimre. Aztán beadta a válókeresetet A bíróságon a legcsúnyább rágalmakat sorolta fel, csak hogy elválasszanak. De én nem akarok válni, és nagy szerepet játszik a dologban az is, hogy elvitte azt a 22 ezer koronát így eddig még nem jutottunk dűlőre, bár már négy éve húzódik az ügyünk. Tudom, a pénzt már nem kapom vissza, mert azt már elköltötte (nagy hegymászó és a jövendőbelijének vett teljes sífelszerelést), de nem az számit. Nem akarok újra eNátt asszony lenni. Az elsőtől jó! tettem, hogy elváltam, nem tudom, mi lett volna velem mellette. Találkoztam vele, most már dolgozni sem bír. az utcán Mszedi az üres üvegeket, és abból vesz magának dalt De elég volt egyszer elválni. Tapasztaltam, hogy milyenek az emberek. A szomszédok kétseer olyan erővel támadtak volna rám, ha a gyerekeim valami rosszat csinálnak, mint arra a nőre, aki férjnél van. Amióta aztán másodszor férjhez mentem, a szomszéd még meg is hajolt, amikor köszönt mintha a mulasztását akarná helyrehozni. Egy elrontott életet azonban ilyen korban amikor én végeztem a házimunkákkal, holt fáradtan dőltem ágyba. Ő pedig ekkorra már kipihent friss volt Talán ez volt az első lépés a válás felé... Valóban elkényeztettem őt. Régi ruhákban jártam, de neki mindig megvettem a pénzben sem volt hiánya, és minden intéznivalót magam végeztem. Most már tudom, ez nagy hiba volt Mert férjem egyszer csak megunta a délutáni otthonlétet semmittevést kezdett kimaradozni. Mindig megindokolta, hol van, tehát nem gyanakodtam. Nyolc évi házasság után megszületett a kislányunk. De ö ekkor már egyre gyakrabban maradozott el. Egyszer véletlenül egy szerelmes levelet találtam a kabátja zsebében, ahonnan egy tollat vettem ki. Nem állhattam meg szó nélkül. Tagadott s ez még bosszantóbb volt számomra. Aztán egy napon „in flagranti" találtam nála húsz évvel fiatalabb kolléganőjével. A válás után a kislányunknak, aki nagyon ragaszkodott az apjához, nem mertem megmondani, mi történt Aztán úgy gondoltam, mégis jobb, ha tőlem tudja meg az igazságot mint valaki idegentől, hiszen nem lehet a végtelenségig azzal hitegetni, hogy apu férjemet még arra sem hagy időt neki. hogy eljöhessen megnézni a lányát. Nincs könnyű dolgunk. Állást kellett változtatnom, mert a kétszáz korona többlet is sokat jelentett nekünk. Magamra csak a legszükségesebbeket tudom megvenni, kislányomra magam varrók, kötök. Hét évi élünk már így egyedül. A kislányomnál nagyon hiányzik az apja, aki csak ritkán fit el hozzá, pedig egy városban lakunk. Nem rég azon a lakótelepen jártunk, ahol az apji lakik, a ház előtt elmenve alig tudtam visz szatartani a lányomat hogy ne csöngessei be. Még soha nem járt az apjánál, nem látti mostohatestvérét S ez, különösen most < pubertás időszakában, nagyon foglalkoztat ja Nekem eleinte nehéz volt megszoknom hogy üres a ház, nincs kit körülugrálni kiszolgálni. A férfiakra azóta rá sem bírói nézni... A kárpótlást megtaláltam: a nem zeti bizottságtól egy kicsi kertet kaptam. Ot töltjük minden szabad időnket Nekem e. elég. Lányomnak azonban hiányzik a na gyobb család, az apa, a testvér. Sajnos, ez minden igyekezetem ellenére sem tudón neki biztosítani. Matej Évi divatos ingeket öltönyöket cipőket Zseb(nőio)
