Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-13 / 33. szám
{• Tizenkilenc yuw la k o d a lm a m ó k a • Népszokások tizenegy országból • Miss Belgium is itt mondta ki az „igent" • Kíváncsi japánok • Néha súgni kell... • S mint a mesében, Hencidától Boncidáig ... A bratislavai jegyespár: Jana Kuchynková és Mario Homolka Ljubljana jugoszláv város június utolsó keddjén szélesre tárta kapuit az előtt a tizenkilenc ifjú pár előtt, amely a világ minden részét képviselve itt fogadott egymásnak hűséget. Közöttük Jana Kuchynková és Mario Homolka bratislavai jegyesek, a Vecemík és a fővárosi nemzeti bizottság vetélkedőjének nyertesei. Szó, ami szó, Fortuna kegyeltjei... Fiatalok, rokonszenvesek, temperamentumosak.- Jana húszéves, közgazdasági középiskolát végzett, most a Csehszlovák Televízió publicisztikai és dokumentum-főszerkesztöségének dolgozója, Mario huszonkét éves, dokumentumfilm-rendezést tanul a színművészeti főiskolán. — A belvárosban a festői utcák és terek napsütéssel, vidámsággal, rengeteg autóval és még több sétáló, nyaraló emberrel vártak bennünket. Ljubljana míves szépsége, patinás épületei, a Ljubljanica folyót átívelő fehér hidjai, az emléktárgyakat kínáló sátrak tarkasága elragadó látvány. Daloló, nevető, sikongató fiatalok, sok ezernyi turista kíváncsian várja a valóban hét országra szóló lakodalmi parádét. Az általános jókedvtől mi is azonnal otthon éreztük magunkat, hizelgett nekünk a szívélyes fogadtatás, a nagyvonalú vendéglátás. Nemsokára azt is megtudtuk, hogy a szlovének és egyáltalán a jugoszlávok vendégszeretete nemcsak az ősi szláv kölcsönösségben gyökerezik. Ljubljana polgármestere, amikor az ifjú párokat fogadta, azt is elmondta, hogy bennünket különösképpen nagyra becsülnek, mert elsőként karoltuk föl ezt a kezdeményezést, s Csehszlovákiából érkezett az első jegyespár is, tizennyolc évvel ezelőtt. A ljubljanai nemzetközi folklór-lakodalom ma már világhírű rendezvény. Az idén tizenkilenc pár fogadta el a meghívást, a világ tizenegy országát: Belgiumot, Csehszlovákiát, Hollandiát, Franciaországot, Magyarországot, a Német Demokratikus Köztársaságot, a Német Szövetségi Köztársaságot (innen három pár érkezett), Ausztriát, az Egyesült Államokat, Svájcot képviselve. És hét jegyespár jugoszláv színekben, illetve népviseletben mondta ki a boldogító igent. Természetesen, a többi pár is bemutatta országa legszebb népviseletét és népszokásait — ez volt a fizetség a világraszóló lakodalomért, a felejthetetlen élményért, a fényűző, tökéletes ellátásért. Jana és Mario három népviseletet is hoztak magukkal. Két „hétköznapit" — az egyhetes szlovéniai nászúira — Detvából és Ábelovából, az „ünnepit" pedig Hlbokából. Szerdán kezdődött az ötnapos „maraton”. Szlovénia szerte vendégek és vendéglátók szakadatlan, káprázatos folklórforgataga. Mindenki a legeslegszebbet mutatta be, dalban, táncban, tréfás népszokásokban. S a jegyesek, akiknek az ünnep szólt, sem lehettek mindig csak nézők. Bohinjában bizony kemény próbának vetették alá őket, tudnak-e már mindent, ami a házassághoz kell. A menyaszszonyoknak kukoricát kellett morzsolniuk, a vőlegényeknek viszont óriási szögeket kellett beverniük egy jó vastag deszkába, miniatűr kalapáccsal. A sűrű erdőktől övezett Luce nyaralóhelyen viszont azt kellett bebizonyítaniuk, hogy meg tudják fejni a kecskét. A vőlegény tartotta szarvánál, a menyasszony fejte a tejet — hosszú nyakú, kicsi pohárkába. A wiesbadeni német pár volt a legügyesebb, ellenben a mi Janánknak egy cseppet sem sikerült kisajtolnia, de sebaj, mert a szlovén jegyesek a kecskét be sem tudták fogni. Csak kevesek állták meg a helyüket azon a próbán, hogy hogyan kell jólétben élni... A luceiek által elképzelt jólétet egy százharminc kilós legény testesítette meg a Luce legkisebb terén felállított óriásmérleg egyik serpenyőjében. A másikba a jegyespárnak kellett állnia. Itt csak három pár bizonyult „erősebbnek", Jana és Mario még ugráltak is valamennyit, de így is könnyűnek találtattak. A sorozatos mulatságok késő éjszakába nyúltak, s a jegyesek többnyire úgy elfáradtak, hogy más vágyuk sem volt, csak megszabadulni a súlyos, olykor kényelmetlen népviseletektől, és aludni, amíg a nap hasukra nem süt. A harmatos reggel azonban már valamennyiüket lábon találta, frissen-szaporán foglalták el a buszokat, hogy mielőbb indulhassanak Szlovénia legszebb vidékeire. Seregnyi újságíró, filmes és fotós kavargóit körülöttük, akik lagzinézőbe a világ legkülönbözőbb részéröl sereglettek ide, köztük egy japán újságírónö is. Kérdések és kérések özönében válaszoltak, pózoltak, mosolyogtak, integettek, egyszer a bledi golfpályán, egyszer behavazott hegycsúcsokkal a háttérben, másszor tavon csónakázva, sörözgetve, ajándékkosárral a kézben, amit a Szlovén Ligetben kaptak, s még előttük volt a Bled-tó kellős közepén álló szigeten a meredek lépcsők megmászása ... Itt a menyasszonyok előnyhöz jutottak, ugyanis a vőlegények a karjukon vitték föl őket az étteremhez. Mario ebbe egy csöppet belefáradt, csak annyira, hogy amikor leült egy tölgyfa padra, az letört alatta, és Jana egyszeriben a földön találta magát. A legnagyobb parádé, persze, Ljubljanában zajlott le. Az ünnep reggelén ragyogó napsütésben fürdőit a város, s még egy Az esketés után mintha az egész világ ide sereglett volna sok szépet és jót, boldogságot és szerelmet kívánni... Fotó: M. Cigliő
