Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-22 / 4. szám

Matej Lucan, a CSSZSZK kormányának alelnöke

a beket

Kezünkben tartjuk

Prágában a közelmúltban alakult meg az ENSZ által meghirdetett nők évtizedének bizottsága. Feladata, hogy megtegye az előkészületeket a nők idei világkongresszusára, amelyen értékelik és lezárják a nők évtizedét, egyben kitűzik az új feladatokat az ezredfordulóig bezáróan. A bizottság első ülésén elnöke, Matej Lucán, a szövetségi kormány alelnöke mondott beszédet. Az alábbiakban olvasóinkat tájékoztatandó, idézzük az elhangzott beszéd legfontosabb részleteit.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete azért hirdette meg a nők évtizedét, hogy az „Egyenjogúság, Fejlődés, Béke" jelszó alapján világszerte felmérjék a nők helyzetét, s hogy mindenütt a világon, minden országban ne csak szorgalmazzák a nők helyzetének javítását, hanem igyekezzenek e téren számottevő haladást elérni.

A tíz év alatt több említésre méltó dolog történt, így például 1980-ban, a Koppenhágában megtartott nemzetközi nőkongresszuson egyezményt adtak ki a nők megkülönböztetése minden formájának megszüntetéséről. Az egyezményt valamennyi szocialista állam kormánya ratifikálta, s összesen az ENSZ 56 tagállama. Jellemző, hogy sok tőkés állam — például az Egyesült Államok, Nagy Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és Japán — különböző ürügyek miatt a mai napig nem írta alá ezt az egyezményt. 1975-ben a nők mexikói világkongressusán és a koppenhágai nemzetközi nőkongresszuson több fontos dokumentumot fogadtak el, s kidolgoztak egy Akcióprogramot is, amelynek célja: megváltoztatni a nők helyzetét nemcsak egyes országokban, hanem globálisan, világviszonylatban is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez elsősorban a szocialista közösség erőfeszítéseinek s törekvéseinek eredménye, amely a legszorosabban együttműködik nemcsak a fejlődő országok nömozgalmaival, hanem a tőkés országok reálisan gondolkodó, haladó erőivel is. Feltételezhető, hogy a nők idei világkongresszusán is, a kenyai Nairobiban, kiéleződnek a nézetbeli különbségek, s komoly politikai küzdelemre kerül majd sor — az eddigiek folytatásaképpen — a nemzetközi nőmozgalom reakciós és haladó erői között. Az sem zárható ki, hogy a reakciós erők, megkettőzve erőfeszítéseiket, az eddiginél céltudatosabban fogják követelni az előző kongresszusok eredményeinek semmissé nyilvánítását. Legalábbis erre következtethetünk szívós igyekezetükből, amellyel már most a háttérbe akarják szorítani az olyan kérdéseket, mint a nők aktív részvétele a békemozgalmakban, s éppen úgy a nők további fejlődésének problémakörét, s nem utolsósorban kitalált és formális érvekkel komolytalanná akarják degradálni az említett konferenciák haladó határozatát.

A nők évtizedének egyik legfontosabb eredménye, hogy sikerült a nőket is bevonni a békemozgalmakba, s ez tagadhatatlanul a szocialista közösség országainak, valamint további haladó erők nagyszerű érdeme. Hasonlóképpen értékelhető, hogy az ENSZ tavaly előtt decemberben megtartott 38. Közgyűlése határozatot fogadott el arról.

hogy fokozni kell a nők részvételét a világbéke további megszilárdításáért folyó küzdelemben.

Mindez arra kötelez bennünket, hogy minden tekintetben cselekvőn támogassuk az ENSZ nökérdéssel foglalkozó bizottságának határozatát. Ez a bizottság 1983-ban és 1984-ben Bécsben tanácskozott, úgy is, mint a nők világkongresszusának előkészítő bizottsága. Örülünk, hogy mindkét tanácskozáson csehszlovák küldöttet, Dagmar Molkovát választották az alelnöki tisztségbe. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a szocialista közösség országai konzultatív tanácskozásainak is, amelyeket Bécsben, illetve Havannában tartottak meg a tavalyi év folyamán. Ezek a tanácskozások jelentős mértékben befolyásolták koordinációs munkánkat, főleg a fejlődő országokkal és az el nem kötelezett államokkal.

Legutóbb — éppen a nők évtizedének derekán — a nők világkongresszusát és a Demokratikus Nőszövetség Vili. kongresszusát Prágában tartották meg. Nagyra becsüljük, hogy a szocialista országok — megelőző prágai és bécsi konzultációjuk után — egyeztették szándékaikat, céljaikat és

egységes fellépésüket az elkövetkezendő nairobi vi lágkongresszuson.

Döntő tény, hogy világviszonylatban közös erőfeszítésekkel továbblépni csak az általános társadalmi fejlesztés révén lehet, amelynek alapja minden nemzet egyenjogúsága, és minden társadalom polgárainak teljes egyenjogúsága. Ebbe természetesen beletartozik — mert enélkül a haladás elképzelhetetlen — az is, hogy a nők mindenütt elnyerjék egyenjogúságukat a társadalom életének minden terén, mert csak így vehetnek hasznosan részt a társadalmi történésekben, így van csak lehetőségük arra is, hogy személyiségüket sokoldalúan fejleszthessék. Itt talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mindez csakis békében lehetséges.

Számunkra megszokott jelenség, hogy a nők az élet minden terén egyenjogúak, míg testvéreik a világ különböző részeiben a tőkés, a fejletlen országokban olyan, nálunk természetes jogokért vívnak kemény küzdelmet, mint az írástudatlanság felszámolása, a munkához, a művelődéshez való jog, a szakképzettség megszerzése és így tovább.

Mindannyian teljes egészében tudatában vagyunk annak, hogy mindezeket a vívmányokat csupán azért élvezhetjük, mert szocialista társadalomban élünk. A nők jogai és vívmányai hazánkban tehát természetesek. Ezért növekszik a nők száma államunk irányításában és igazgatásában aktív részvételük a politikai és a közéletben, nemkülönben részvételük a társadalmi szervezetekben, mindenekelőtt a szakszervezetben és a nöszövetségekben. Ezek és más társadalmi szervezetek sok millió nőt tömörítenék, s ez óriási erőt jelent. Itt kell megemlítenem azt is, hogy az anya- és gyermekvédelem, a családok állami támogatása, a szociális juttatások terén Csehszlovákia az elsők között áll a fejlett ipari országok között.

Jó érzés, hogy a nők világkongresszusa előkészítésének során kimagasló eredményeinket is számba vehetjük, szólhatunk róluk.

A nők világkongresszusát előkészítő csehszlovák bizottság jelentésében aláhúzza, hogy a következő időszakban nemzetközi téren továbbra is szorgalmazni fogjuk a szocialista országok összehangolt munkáját, elsősorban a világbéke megőrzése érdekében. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy továbbra is szolidaritást vállalunk a világ asszonyaival, akik különböző országokban könyörtelenül nehéz harcot vívnak az imperializmus ellen, nemzeti függetlenségükért és társadalmi haladásukért. Jelentésünk kidolgozásához bizottságunk felméri az 1985. január elsejével életbe lépő gyermekvédelmi intézkedéseket, valamint egyéb szociális intézkedéseket.

Hiszem, hogy e jelentős nemzetközi esemény alkalmával hazánkban számos akciót szerveznek, pl. szemináriumokat, kiállításokat, és ilyen témájú publikációkat is kiadnak. Egyebek között ezeknek a rendezvényeknek elsődleges célja, hogy a hazai és a külföldi nyilvánosság előtt pontos képet adjanak arról, hogy hazánkban hogyan, miként teljesítjük a nők évtizede második felére vonatkozó akcióprogramot.