Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-23 / 30. szám

munka befejeztével a háztartásban is állandóan ki vannak téve a vegyi anyagok hatásának. A mosás, a takarítás, mosogatás mind igénybe veszi a kéz börfeiuletet. Egy közepes erősségű vegyi anyag egyszeri érintését a bor 3 óra alatt „piheni ki” kozmetikai szer segítsége nélkül. Vegyük sorra, milyen allergének (allergiát kiváltó anyagok! van­nak a nők környezetében: az egészségügyi dolgo­zóknál a szeszek, a gumikesztyűk, a fodrasznoknél a hajfestékek, különböző nikkelezett segédeszkö­zök. az élelmiszeriparban az eszenciák, a kozmeti­kai iparban a parfumók, kertészetben a virágporok, a baromfiiparban a tápszerek, fotólaboratórium­ban az előhívók stb, Allergia eseten nagyon nehéz meghatározni a kiváltó okot, s még nehezebb eldönteni, hogy munkahelyi ártalomról van-e szó. A túlérzékeny­ség megelőzésében, vagy annak leküzdésében el­sődleges feladat a higiénia. A megelőzést segítő szerek használata, ha nem is jár teljes sikerrel, szükséges. Mert minden esetben csökkentik a megbetege­­des lehetőséget. A regeneráló hatasú krémeknek nagy jelentősege van. s nemcsak a munkaidő alatt, hanem azon túl is Mindezek figyelembevetele. az előírások betartása hozzátartozik a munkafegye­lemhez s az egyeni higiéniához. Az egészségügyi dolgozok, a vállalat felelős szer­vei és a higiénikus közös feladata olyan megelőző intézkedések kidolgozása, amelyek biztosítják az egészséges munkakörnyezetet otthon es munka­helyen egyaránt. A nöszövetseg néhány hónappal ezelőtt felmerést készített a munka-kozmetika helyzetéről. A beérkezett levelek alapján e szemi­náriumon tájékoztatták az érintetteket a fennálló helyzetről. A levelekből kiderült, hogy sok munkahelyen nincsenek meg a kellő tisztálkodási lehetőségek, máshol a testápolás kultúrájával van baj. Hogy a nőknek, ha van is ra lehetőség csak igen kis hányada zuhanyozik munka után („indul a busz; nincs rá idő”), hogy a dolgozó nők kb. 5 százaléka semmilyen kozmetikai szert nem használ, 15 szá­zaléka csak Indulonat. hogy 6 százalék jár rendsze­resen kozmetikushoz, a háztartási munkáknál csak 4 százalék haszna! gumikesztyűt izzad ben­ne a kéz). hogy akik bekötött fejjel dolgoznak, néha naponta kényszerülnek hajat mosni, hogy egyes munkahelyeken naponta megsérül a kezük, hogy néhol hajmososzert, fogkrémét is kapnak, máshol semmit; hogy a kozmetikai szereken nincs utasítás arra vonatkozólag, milyen ártalomnak ki­tett bőrre előnyős használni, csak a szokványos bőrtípus van megva; hogy a jó kozmetikai szerek drágák, hogy az üzletben nem tájékoztatják kellő­képpen a vevőt stb. A lecke fel van adva gyártónak, kereskedőnek, munkaadónak, de végső soron az egyénnek is. Mert ez utóbbi lelkiismeretétöl is függ, mennyire vigyáz az egészségére. Közkincs és közgond a vegyipar. Jöjjenek az új, korszerű találmányok, csak kövesse megjelenésü­ket kellő felvilágosítás, legyünk kultúráltak a fel­használásukban, S akkor nyugodt szívvel mond­hatjuk, hogy kell a műanyag, a .müsokminden", ott és olyan mértékben, ahol erényei indokolttá teszik, de csak akkor, ha nem ártunk vele önma­gunknak, környezetünknek s a jövő emberének. ZALKA KATALIN Vagya mégsem teljesült Mária-napon köszönteni mentünk. A lakásban, ahol egy évvel ezelőtt lakott, fiatal házaspár nyitott ajtót — Mari néni már elköltözött Megnősültem, kellett a lakás. A falu másik végén lakik most Az a kis ház könnyen megtalálható, olyan csak egy van abban az utcában — mond­ta a férfi. A házat valóban könnyen megta­láljuk. Az udvart benőtte a gaz A korhadt fakapunak csak az egyik szárnya lógott az oszlopon. Az abla­kok üvegei töredezettek. Ebben a házban ember nem lakhat! De azért bemegyünk. A bejárati ajtón üveg helyett pokróc lóg. A ház hátsó ré­széből gyenge fény szűrődik ki. Hát mégis? Benyitunk, lelógó gerenda és beomlott faltörmelékek között talál­juk magunkat — Erre, ene, itt vagyok — hallat­szik jobbról a szúette nehéz tölgyfa­ajtó mögül. Lassan, szinte félve tol­juk magunk előtt a nyikorgó ajtót Az ágyból Mari néni int felénk. Sápadt, hosszú, sovány arcát csak félig világítja meg az asztalon pislá­koló gyertya fénye. Megdöbbenve ál­lunk ... — Sok boldogságot és jó egészsé­get kívánunk Mária-nap alkalmából. Megreccsen az ágy, nehezére esik felülni, de vendégeit legalább így szeretné megtisztelni. — Ma nagyon rosszul érzem ma­gam, az idő az oka, fáj minden csontom — mondja bocsánatkérően, a szavak után mély lélegzetet véve. — Hát eljöttetek, ti nem felejtetté­tek el a névnapomat ?! Bezzeg a tíz gyermekem, a húsz unokám... Könnyei keskeny patakokban foly­nak végig sovány arcán. Vizcseppek csobbanása töri meg a csendet A szoba bal sarkában, a kályha mellen, a mennyezetről vö­dörbe csorog a víz Kint pedig esik. mintha dézsából öntenék. A példa------------­Az ötéves kislány és a kisfiú a vízzel telt kád szélén, a hatalmas körtefa alatt játszadozott „Unalmas vagy! — szólt rá egyszercsak Zsolti erélyesen a lányra. Játsszunk valami mást"„De mit?” — nézett rá kérdő­en a kislány. „Mit tudom én!” — kiáltott haragosan a fiú, s arcon fröcskölte a lányt De aztán béküfé­­keny hangon így szólt: „Játsszunk iskolásdd!" A kislány szemét toröT getve szipogott ,^zt nem tudok, mert én csak ovis vagyok." Zsolti dühösen csapott tenyerével a vízbe. „Akkor játsszunk papást-mamást!" A kislány szeme fölcsillant Nagy sürgés-forgás támadt a kád és a körtefa közti pár négyzetméternyi te­rületen. Ez lesz a lakásunk, ez a konyha, a szoba... A félredobott — Minek csináltok magatoknak kiadást csokoládét nem kellett vol­na... Szép ez a virág, szerettem a virágokat... Százszorszépet lili­omot árvácskát mindig sokat ültet­tem a kiskertbe a ház elé__ Mély. sötét szemében két könny­csepp csillan meg — újra. A kiskert a ház előtt már három éve sivár. A ház előtt amit a romokból csaknem saját maga épített fel, ahol az ottho­na volt ahol megszülte és a háború után egyedül nevelte fel tíz gyerme­két Most ott díszeleg a nagy ház a falu közepén. Öt szoba, konyha, für­dőszoba ... De számára nincs hely benne. Hárman lakják, a lánya Klári, egyetlen leánygyermeke, a veje és az unokája. Három éve, hogy el kellett hagynia otthonát Azóta a negyedik helyen lakik albérletben a faluban... Köz­ben kórházban is volt A legfiata/ab­­bik fiánál is lakott városi lakótelepi lakásban, de öt a falu vonzotta, ahol született ahol tíz gyermeket szült ahol végig küszködte egész életét... Ezt a házat mely szinte lakhatatlan, tavasszal lebontják, újat építenek a helyébe. — Mi lesz velem, hol húzó­dom meg. legjobb lenne már a teme­tőben ... Az ősz után jött a tél A szél nyitogatta a kis szoba ablakát résein pedig kiillant a meleg. A rozoga tető csaknem összerogyott terhétől. Mari néni reumája nagyon fájt__ Unokája. Klári leánya még a tél elején menyasszony lett Örült a mama. örült a papa. Rendes fiú a vőlegény, mérnök, tisztességes csa­ládból származik, az ország másik csücskéből. „Dicsekszik a hozománnyal, autót vesznek az új párnak; dicsekszik, mert mérnök lesz a veje, azzal bez­zeg nem dicsekszik, hogy saját szülő­anyját kiűzte a házból!" — súgtak­­búgtak a szomszédok. Halkan mond­játékok mind szerephez jutottak. Ez lesz a tévé, ez a mosógép... Zsolti a konyha közepén állt A kislány eré­lyes hangon csattant fel. „Menj dol­gozni! Mire hazajössz, megfőzöm az ebédet!" Zsolti meglepetésében va­dul kapálni kezdett egy paradicsom­karóval. Később homlokát töriUgetve. derekát ropogtatva komor arccal for­dult a lány felé, de az rá sem hederí­tett. .JKnyúúú — kiáltotta —, kész az ebéd?” A kislány kapkodva nézett körül, majd hetykén válaszolt: „Nincs." A fiú mérgesen dobta e/ a kapát s kezét csípőre téve kurjantot­ta: „Akkor megyek sörözni!" — s kilódult a kapun. Időközben elkészült az ebéd, virág került az asztalra. A lány kémlelő tekintettel végigpász­tázta a kertet, aztán csalódottan visz­ták-mondogatták, de Klárihoz a szó­beszéd mégiscsak eljutott. — Mit fognak rólunk gondolni a vőlegény szülei, ha a falu vénasszo­nyai, még mielőtt átlépnék a házunk küszöbét elpletykálják nekik — mondta egyik este a férjének. Töprengtek, meghányták-vetették, s végül döntöttek. Haza kell költöz­tetni a nagymamát Mari néni könnyei hullottak, mikor majdnem négy év után átlépte egy­kori szobájának küszöbét Az unokának nagy lakodalmat csaptak, de Mari néni csak az abla­kon át nézhette a sürgést-forgást a vendégek jövését-menését — Azott a nagymamám — muta­tott az ablakra az unoka, egy-egy új vendég érkezésekor. Mari néni arcán ilyenkor végigper­geti egy-egy könnycsepp. A kemény tél próbára tette Mari néni egészségét Ahogy közeledett a tavasz úgy fogyott Mari néni ereje. A tavasz első napján végigfutott arcán az utolsó könnycsepp... Koporsóját tíz gyermeke, húsz unokája állta körül. A család, a nagy család, amelyet így együtt sok-sok éve nem látott „Milyen rendes, tisztességtudó emberek, mind a tizen itt vannak, pedig néhányuknak több száz kilo­métert is kellett utaznia__" — is­merte el koporsójánál a falu. Mari néninek hosszú idők óta csu­pán egyetlen vágya, kívánsága volt: együtt látni tíz gyermekét Most ösz­­szejöttek, együtt voltak mind a tízen, de vágya mégsem teljesült! Ezt azon­ban a falu nem akarta tudomásul venni. MH'tcky Jolán szatért a lakásba. Leült és várt Egy­szercsak megjelent Zsolti. Arcán fur­csa fintorral, hatalmas dülöngélő lép­tekkel közeledett Vtgyorgó képpel, valami nótát dudorászva lépett a szo­bába. Dühöngő jókedvében felrúgta az uborkasalátát, összegyúrta a süte­ményt lelökte az asztalon díszelgő virágot „Hol az ebéd?" — kiabálta artiku/átlan hangon. A lány arcát két tenyerébe temetve hangosan sírt .Jó! van, no”, szólt békúlékenyen a srác. s megsimogatta a haját „Vedd tudomásul — zokogta a kislány —, ma este büntetésből nem nézheted az esti mesét." Azzal sarkon fordult s otthagyta az „urát". A fiú kisomfor­­dátt a kapun. Horváth László (női)

Next

/
Thumbnails
Contents