Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-15 / 3. szám

TAJOLO

KALENDÁRIUM

Január 16-a a szociáldemokrata baloldal fenyöházi (Lubochna) kongreszszusának évfordulója (1921). Hetvenöt éve, 1910. január 16-án született Lőrincz Gyula szlovákiai magyar festőművész, közéleti személyiség.

Negyven éve, 1945. január 16-án szabadította fel a szovjet hadsereg Varsót. Száz éve, 1885. január 17-én született Jaroslav Kratochvil cseh író.

Száz éve. 1885. január 19-én született Varjas Sándor tanár, filozófus, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa

Negyven éve, 1945. január 19-én szabadult fel Kassa (Kosice) és Presov. 150 éve, 1835. január 21-én halt meg Jur Palkovié, a Bernolákiskola egyik jelentős képviselője.

Száz éve. 1885. január 21-én született Umberto Nobile olasz sarkkutató. Nyolcvan éve, 1905. január 21-én született Wanda Wasilewska lengyel író. publicista.

Negyven éve, 1945. január 21-én gyilkolták le a német fasiszták Kfak és Ostry Grún községek lakosságát. Százharminc éve, 1855. január 21-én született Ernest Chausson francia zeneszerző.

Névnapjukon

e héten köszöntjilk Gusztáv, Antal, Antónia, Piroska, Sára, Fábián, Sebestyén, Ágnes, Vince és Artúr nevű kedves olvasóinkat.

Az egész évben kapható vágott virágok mellett ilyenkor már megjelenik az üregház hóvirága.' De ajándékozhatunk cserepes virágot, például fokföldi ibolyát — ez különböző színekben kapható — vagy buzogányvirágot (Diejfenbachia) a most névnapjukat ünneplő komoly, fennköh nevű — férfiaknak (vagy amazon természetű hölgyeknek ‘S>Buzogányvirágot kaphatnak a Gusztávok, akiknek skandináv eredetű nevük ósvédül annyit jelent: a gólok támasza A Gusztávkák, Guszti(ká)k, Gusztók ajándékai közé illenek még a szobai fikuszok, s hogy nevük jelentésére is utaljunk, ajándékozzunk nekik sétapálcát — főleg akkor, ha szenvedélyes természetjárók —, hisz olykor nekik is szükségük lehet támaszra.

Az Antalok és Antóniák — mert nevük közös eredetű — együtt ünnepük névnapjukat. Az Anci(ká)k, Antoncsi(ká)k, Toncsi(ká)k, Tóni(ká)k, illetve az Anták, A mátkák. Anti(ká)k. Antuk, Antókák, Anlus(ká)k, Tónik a római Antonius nemzetségnévre vezethetik vissza nevüket, melynek jelentése talán: herceg, fejedelem, elöljáró. Antalnak, Antóniának egyaránt ajándékozhatunk pálmát.

A Piroska név a latin Prisca magvaros olvasatából fejlődött ki. A latin név jelentése: régi. egykori, tiszteletre méltó. Más források szerint, ha Szent László királyunk Piriskának nevezett leányának — aki 1105 táján a későbbi II. János görög császár felesége lett — a Bizáncban viselt Iréné volt az eredeti neve. elképzelhető, hogy a Bonfini által feljegyzett Piriska az Iréné ikeritett becézöjéböl, a föltételezett lriska-Piriska be(nőis)

cenévből rövidült. Nálunk a Piroska név Arany János Toldi szerelme remekbe szabott nőalakjának köszönheti népszerűségét. Szép ajándék hát a Picinek, Picinkének. Picinynek. Picumak. Pipinek. Piriinek. Pircsinek Pircsónak. Pirinek, Pirinvónak, Pirkónak. Pirónak, Piróknak, Pirosnak. Pirkócskának a virág — főképp piros —mellé A ratty Toldija is.

A Sára héber eredetű név, jelentése: hercegnő. uralkodónő. Ha a név jelentése alapján választunk virágot. Sárá(cská)knak, fejedelemhez illőt vegyünk, inkább egy szálat, de előkelőt. A Saciknak. Sackóknak, Sacóknak. Sáriknak. Sáricáknak, Sárikáknak tarka csokorral kedveskedjünk.

A Fábián latin eredetű, azt jelenti, a Fabius nemzetséghez tartozó férfi. Becézhető Fábi(ká)nak, Fabónak.

A Sebestyén is latin eredetű, a görög szebasztosz — magasztos, felséges — továbbképzése, becézhető Sebának, Sebes)kéjnek. Sebi(ké)nek. Sebő(ké)nek. Sebőknek.

A latin Vincentius magyar változata, a Vince győztest jelent, becézhetök Vendnek. Vincinek, Vincónak, Vincus(ká)nak. Vincsinek.

Az Artúrok egy régi angol királynak köszönhetik nevüket, az angolban valószínűleg kelta eredetű a szó, jelentését nem ismerjük. Becézett alakja: Arkó. E ritka név viselőjének ajándékozhatunk egy szép kelta rege- és mondagyűjteményi is, vagy irodalmi alkotást Artur királyról és kerekasztallovagjairól.

KÖNYV

Veszteglők

Akárhogyan számolom, ez a végeredmény: a szlovákiai magyar irodalom utóbbi másfél évtizedében jelentkező prózaírók közül Vajkai Miklós a második, aki túljutott első novellás kötetén, s kiadta a másodikat is. (Még egy ifyen Írónk van: Bereck József). Elgondolkodtató tény ez, hiszen bizonyítja, hogy tehetségesebb novellaíróink is tanácstalanok, ha bemutatkozásukat követően a folytatás kerül szóba.

Vajkai sem változtatott irányt két évvel ezelőtt megjelent kötetéhez, A másnapos városhoz képest. Új könyvében (amely 14 írást tartalmaz) azonban eredeti és úgyszólván vegytiszta formában sikerült kidolgoznia, megvalósítania írói ábrázolásmódját, s ezzel végképp felsorakozott legjobb itthoni novellistáink közé.

Vajkaival kapcsolatban időtlenségről, cselekménytelenségröl, továbbá a nyelv és az atmoszféra szerepéről beszélni nem új dolog. Eltávolodását a hagyományos, leiró realizmus módszereitől — amelyeknek jegyében pályáját kezdte — már bemutatkozó kötetében megfigyelhettük. Fiatal írónk ezúttal is korszerű módon, a külsőleges objektivitással szakítva kezeli novelláiban az időt. A történések vagy inkább mozzanatok, motívumok sorrendjét nem a valóságos, tőlünk (s a novellahösöktől) függetlenül múló idő szabja meg, hanem a szereplők tudatában élő, abban érvényes belső idő. amelyben múlt, jelen és jövő elemei egymás mellé kerülnek, egyidejűleg léteznek és egységes, a szóban forgó szereplőt mélységesen jellemző tudattartalmat képeznek. Ez az idő nem kevésbé valóságos és objektív tehát, mint percekben mérhető névrokona, ám megragadásához nem elegendő a kronométer. Lélektan, stilusérzék, kompozíciós készség — egyszóval írói tehetség kell hozzá.

Az időtől az irodalomban is elválaszthatatlan a tér. S ha a Vajkai-novellák ideje a tudat (az emlékezet, az érzelmek, a vágyak) mozgását tükrözi, az Írások terének (helyszíneinek, hőseinek, eseményeinek) alakulása követi ezt a logikát. A tér említett elemei ugyancsak a központi célnak — a tudatábrázolásnak vannak alárendelve a novellákban. Az események, a helyszínek, a fel-felbukkanó alakok szerepe mintha csupán az lenne, hogy ürügyet szolgáltassanak az ábrázolt tudat mozgásban tartására, hogy reagálást váltsanak ki belőle. Sorrendjük pedig a tudat működésének szerkezetét reprodukálja.

De félreértés ne essék! Vajkai írói módszere — amelyet szimultán vagy belső vagy tudatábrázoló realizmusnak nevezhetnénk — távol áll az önkényes szubjektivizmustól. írásainak nézőpontja szubjektív ugyan, mint a világon minden emberé s mint a modem irodalom számtalan nagy alkotásáé, ám ezek a novellák — éppen az emberi szubjektum hű belső ábrázolása révén — az ember által, tudatán átszűrve befogadott, érzékelt valóságot is képesek megragadni. Példaként említsük meg a kötetből A pont, az eltávozott város és különösen a Veszteglők című novellát.

A fenti jellemzés és a fölhozott példák alapján módszere és látásmódja írónkat az utóbbi évtizedek néhány francia regényírójával, magyar viszonylatban pedig főként Mándy Ivánnal rokonítja. Az utóbbi íróval közös vonás Vajkaiban, hogy — részben a cselekmény, a külső ábrázolás pótlására, részben a tudatmozgás megérzékitésére. plasztikusabbá tételére, egyénítésére — sajátos, a modorosságig eredeti, a figyelmet önmagára terelő nyelvi stílust alkalmaz. A különbségekhez sorolandó viszont Vajkai világának vigasztalan sivárgása, humortalansága, helyenként nyomasztó bezártsága vagy figurái külső életének marionett-szerűsége.

Az elmélyült elemzés bizonyára egyéb összefüggéseket is feltár majd. annyi azonban már bizonyos, hogy a fiatal szerző figyelemre méltót alkotott ebben a könyvében is. (Madách, 1984)

Bállá Kálmán

Ki tudja, visszatér-e?

A választ nem tudjuk meg Vaszil Bikov: Ki tudja, visszatérsz-e? című új regényéből, mert az író nyitva hagyja a kérdést. Lehetséges, hogy regényfolyamról van szó; az író rátalált egy kitűnő magra, amelyről még nagyon sok mondanivalója lesz. S ha nem tudjuk is meg, hogy a kis Zoszja partizánlány visszatér-e csapatához ebből a számára nem mindennapi küldetésből, megtudunk valami mást: miképp viselkedik az ember sorsdöntő pillanatokban. A sztálingrádi csata időszakában vagyunk, de távol a hadszíntértől, a hátországban, a belorusz Nyeman vidékén, mocsarakban, erdőkben, kis tanyákon. Itt megy bujdosva célja felé a két partizán — egy lány és egy férfi —, mindkettő más-más céllal; a lány felderítő, a csapata bízta meg feladatokkal, a férfi — önként vállalva — menekül a háború elől, fél. A menekülés (életben maradás) — elgondolása szerint

— csak egy módon lehetséges: ha a németek szolgálatába szegődik, ha átveszi a németek kialakította életet; a döntő pillanatban azonban értesül a sztálingrádi csata kimeneteléről, s ennek már semmi értelme. Mély válságba kerül, kiütközik kicsinyes és durva természete (mely tudat alatt: alapja ingadozásának is) és kiúttalanságában a gyilkosságig is elmegy, hogy mentse menthetetlen bőrét. A lány jelleme más: gyenge, törékeny, de mindenképpen teljesíteni akarja küldetését. Sorsuk ugyan összefonódott az úton, de miután rájön, hogy a férfi rászedte, menekülni akar e kapcsolatból.

Az Író a maga taposta úton jár: hábo-' rús regény mai életszemlélettel, mai mércével. A regény izgalmasságát nem a külső cselekmény adja, hanem a belső, a lélektani állapot, harc. Ez a harc kegyetlen, tragikus. Bikov nem kegyelmez. Ami lélektanilag indokolt, adja.

Bikov többedmagával — Bondarewel, Baklanowal, Bogomolowal, Vasziljewel

— „tevékeny részt vállal" a szovjet háborús próza eszmei-művészi megújhodásáért. Az eredmények számottevőek: egyrészt a lélektani mélység, másrészt a művészi-esztétikai színvonal jellemzi ezt a prózát, s természetesen a szemlélet: érvényeset mondani a mai ember számára. A háborúból annyit látunk, amennyit egy-egy közkatona erkölcsi-lelki ereje elbír; legtöbbet magáról az emberről tudunk meg: miképp él, vélekedik, s miképp cselekszik sorsdöntő pillanatokban. Az emberek sokfélék. Másképpen reagálnak az eseményekre. Ez a sokféleség — ez adja a lélektani motivációt az új szovjet háborús próza legjobb íróinak.

Mi pedig őrömmel vesszük kezünkbe ezt a prózát, el-elmerülünk egy-egy érdekes szituációjában, figyeljük az emberi jellemek alakulását, s könnyen hajiunk arra. hogy magunkat képzeljük helyze-