Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-02 / 27. szám
TAJQtP KALENDÁRIUM Július 4-e nemzetközi szövetkezeti nap. 1900. Július 4-én született Robert Desnos francia költő. 1945. július 4-én halt meg Cyprián Majerník szlovák festűö. július 5-e Cirillnek és Metódnak, a szláv írásbeliség megalapítóinak emléknapja. 1880. július 5-én született Jan Kubelik cseh hegedűvirtuóz 1415. július 6-én égették meg Húsz Jánost, a huszita mozgalom elindítóját 1815 július 7-én született Jan Perner cseh vasútépítő, az alagutak építésének úttörője. 1695. július 8-én halt meg Kristian Huygens holland matematikus, fizikus és asztronómus. 1885 július 8-én született Veikko Koskenniemi finn költő 1850. július 9-én született Ivan Vazov bolgár realista író. 1885. július 9-én született Kvetoslav Flórián Urbanovü szlovák író. KÖNYV Rekviem az emberiességért Minél nagyobb egy város, a benne élő emberek annál idegenebbek egymás számára. Ennek a régi keletű megállapításnak az igazolására íródott a Nobel-díjas író. Saul Bellow „Napjaid gyümölcse" című regénye. A nagyvárosnak, New York-nak azt a mechanizmusát igyekszik feltárni benne, amely szinte törvényszerűen idegenné teszi egymás számára az embereket, de még a barátok, sőt a családtagok egymáshoz fűződő viszonyát is megbélyegzi. Tommy Wilhelm, a regény főszereplője, egy kétes egzisztenciájú tehetségkutató komolytalan ajánlatának bedőlve, azzal áltatja magát, hogy Hollywoodban szép karrier vár rá. Délibábos ábrándjai tufán ered, odahagyva családját és a főiskolát. Amint az előre sejthető, színészi karrierjéből semmi sem lesz, s visszafelé vezető útján is rendre kudarcot vall: válófélben lévő felesége zsarolja, a főiskola folytatására már nem tudja rászánni magát, ám az üzleti pályán, ahol elhelyezkedik, sem tud megkapaszkodni, hamarosan elveszíti állását. Ezt követően két ember alakítja Wilhelm életét. Édesapja, az idős, jó hírű és tehetős orvos azt „akarja", hogy álljon meg a saját lábán és dolgozzon. Ehhez jótanácsokat ad ugyan, de pénzt nem. így az akaratgyenge Wilhelm a minden hájjal megkent szélhámos, Tamkin áldozatává válik. Tamkin orvosnak és pszichológusnak adja ki magát, olyan sokoldalú és bölcs életművésznek, aki amelett, hogy feltaláló, verseket is ír és kitűnően tőzsdézik. Ráveszi Wílhelmet, hogy fogjanak közös vállalkozásba, majd meglép a pénzzel. Wilhelm végül kénytelen rádöbbenni, hogy egyetlen emberi kapcsolata sem volt őszinte. Felesége önző módon volt nagyravágyó, az apja ugyan szívesen dicsekedett volna fia elömenetélével. de áldozatot hozni érte nem volt hajlandó, a többiektől pedig nem is várhatott könyörületet. A regény kilátástalanul zárul. Egy temetéssel ér véget, ahová Wilhelm véletlenül odatéved. A halott láttán átérzi saját kilátástalan helyzetét, és mélyről feltörő zokogás vesz erőt rajta. A jelenlévők azt hiszik, hogy valaki a halottat siratja ilyen fájdalmasan, holott egy élő halottat siratott. (Magvető Könyvkiadó, RA-RE sorozat) Cúth János Ázoj zugt men (jidd.) — így beszél az ember avagy: Gold a mennybe megy Dr. Bruce Gold, negyvennyolc éves egyetemi tanár — aki nem győzi elriasztani tanítványait szemináriumairól; elege van népes zsidó családjából, unja tömzsi, engedékeny feleségét, kamasz gyerekeit, saját cikkeit, tanulmányait — elérkezett életének arra a pontjára, hogy mindent és mindenkit utál. Ám egy semmitmondó magazincikkének valamely mélyenszántóan magasröptű frázisa felkelti a Fehér Ház figyelmét... Ettől a perctől kezdve felbolydul Gold élete. Az ígéretes politikai karrier mindenkit megmozgat — ellene vagy mellette. Bibliai szörnyeteg, zsarnok apa, mosógépszakmában dolgozó báty és sok-sok idősödő nővér, sógornő tortúrái, szerelmi kalandok és Washington abszurd hatalmi gépezete emészti energiáit. Az egyhangú életébe beállt sorozatos, nagyméretű változásokat egyre apatikusábban éli át. Gold rezignáltsága egyre csak fokozza a szónokian semmitmondó, a paradoxonokra építő, vagy az éppen semmire nem építő, ismétlődő párbeszédek felett érzett elképedésünket. ízes káromkodások keverednek jól ismert politikusok nevével és jiddis kifejezésekkel. Joseph Heller, az író sokszor már nem is szarkasztikus, hanem inkvizitori kegyetlenségű gúnnyal jellemez embereket, társadalmat... „... Egyszer meghívtak a Fehér Házba, mert támogattam egy háborút. A hét minden napján támogatnék ón egy háborút, ha tudnám, hogy megint a Fehér Házban vacsorázhatok .. ”, vagy „... Valamikor nagyon büszke ember voltam. Ma már nem vagyok az. Megtanultam alázatosnak lenni, és erre nagyon büszke vagyok..." — jelentik ki alakjai minden poénkeresés nélkül, halálosan komolyan. Goid professzor egy tipikusan eszázadi pikareszk sorozat bábjaként éli át legújabb könyvének anyagát, amit írni készül. „A zsidó lét élménye" címmel megváltozott élete rövideb periódusainak saját újságcímei a mottói, ahogy ezt a fejezetcímek is jelölik, pl. „Minden változás csak rosszat hoz", vagy „Hívj meg egy zsidót a Fehér Házba" (rabszolgáddá teszed) és hasonlók. Heller .A 22-es csapdája", a „Valami történt" utón ismét kiváló szatirikusnak, humoristának bizonyult, olykor már megérintve a politikai kabaré műfaját. Egyik méltatója szerint a „Gold a mennybe megy” című regényében ugyanazt műveli a Fehér Házzal, amit az amerikai hadsereggel müveit „A 22-es csapdájáéban. (Madách-Európa. 1984.) Horváth Márta FILM Díjkiosztás után Cannesban az eredményhirdetés nem keltett meglepetést, s elmaradt az a szokásos méltatlankodás is, amelyet a múltban néha a zsűri egy-egy tévesnek vélt döntése okozott. A francia kritikusok általában helyeselték a zsűri határozatát. Nem került sor olyan incidensre sem. amilyenéi a záróünnepség egyik részvevője előzőleg tréfásan fenyegetőzött; „Ha Godardnak ítélik oda az Arany Pálmát, felkészülhet arra, hogy ismét tortát vágnak a fejéhez." (A fesztivál elején ugyanis — ez volt az egyébként nyugodt hangultban lezajlott fesztivál egyetlen incidense — valaki egy krémtortát vágott Godard arcába, de azt nem árulta el, vajon ez a gesztus a fesztiválon vetített Detektív című filmjének szólt-e, vagy pedig az üdvözlégy Mária című korábbi filmjének, amely ellen hevesen tiltakoztak a megbotránkozott hívők Franciaországban és Olaszországban. A francia sajtó az eredményhirdetés után csakhamar napirendre tért a fesztivál felett, elmaradtak a zsűri döntései fölött korábban szokásos heves viták. Talán ezért, mert a krtikusok már korábban megállapították: Woody Allen versenyen kívül bemutatott filmjétől eltekintve — melynek mellőzése miatt méltatlankodni lehetett volna — nem volt igazán kimagasló film a fesztiválon, s az előzőleg díjazásra érdemesnek ítélt filmek csaknem mindegyike kapott valamilyen díjat. Az idei fesztivál „izgalommentességének" talán az az oka — elmélkedett a L'Evenement című új francia kulturális hetilap —, hogy világszerte visszaesett a filmművészet színvonala, a filmet már létében fenyegetik az új médiák. A producerek nem segítik elő új tehetségek kibontakozását, és csak az azonnali rentábilitást tartják szem előtt. A fesztiválon bemutatott filmek jó része megmutatta. milyen súllyal nehezedik a televízió a filmművészetre, s több filmnél érezni tehetett : elkészítésüknél már szerepet játszott az a megfontolás, hogy később majd részletekben mutathassák be a televízióban. Ha nem is akadt remekmű, de voltak feltétlenül figyelemre méltó, értékes alkotások, amelyek kiemelkedtek a fesztivált általában jellemző középszerűségből. A francia kritika egyöntetüleg így értékelte az Arany Pálmát nyert jugoszláv filmet, Emir Kuszturica A papa szolgálati útra ment című filmjét, a különdíjat nyert Redl ezredes című magyar filmet, s az amerikai stúdióban készült Birdyt, amelyet az angol Alan Parker rendezett. Az egyik kritikus még azt is megjegyezte; a fesztivál győztesei tulajdonképpen a szocialista országok, mert ők százszázlékos eredményt értek el; csak két filmet neveztek be. és két díjat nyertek. D . KIÁLLÍTÁS Egy évforduló jegyében Sok évszázaddal ezelőtt egy görög családban született tudós misszionárius testvérpár elindult Thesszalonikéböl. Hosszú útjuk során keresztény hitre térítették a kazárok kánját, a bolgár királyt, majd 863-ban Rastislav morva fejedelem meghívására a nagymorva birodalomba érkeztek. Cirill, vagy ahogy eredetileg nevezték. Konstantin, nagyrészt a görög nagybetűs írásjelekből megalkotta a cirill írást, amely a szláv nyelvek többségének írásformája lett, s amelyet például az orosz nyelvben mind a mai napig használnak. Az ószlávok tanítómestereinek a szláv műveltségben. az írásbeliség kialakulásában betöltött szerepét hangsúlyozta az a kiállítás is. amelyet májusban rendeztek meg Nyitrán (Nitra), s amellyel a kiállítás szervezői — az SZTA Régészeti Intézete, a Matica slovenská, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége. a bratislavai Képzőművészeti Főiskola —, mint az UNESCO jóvoltából szerte a világon, az 1 100 esztendővel ezelőtt elhunyt Metód emlékének is tisztelegtek. A szláv történelmi kezdetek és a nagymorva birodalom hagyománya a képzőművészetben és az irodalomban címmel reprezentativan elrendezett gazdag anyagot tekintettek meg a látogatók. A tárlók egy részében a nagymorva birodalom korából származó leleteket állítottak ki. A gyűjteményt — az agyagedényeket, karkötőket, régi pénzeket — az ásatásokról készült felvételekkel egészítették ki. Különösen érdekes volt a kiállításnak az ószláv írásbeliség emlékeit bemutató része, ahol — többek között — láthattuk az ószláv írásbeliség legrégibb, legértékesebb emlékének, a 9—10. századból származó Kijevi Leveleknek hasonmás kiadását. Az ószláv kultúra, nagymorva birodalom hagyománya örökségként élt tovább, ezt bizonyította a számos kiállított irodalmi részlet a későbbi századokból, egyebek között Stúr. Fándly, Holly műveinek részletei. A mai csehek és szlovákok elődeinek kultúrája nemcsak az irodalomra hatott ösztönzőleg, hanem a képzőművészeket is inspirálta, és inspirálja ma is. Ján Kulich szobrászművész javaslatára a bratislavai Képzőművészeti Főiskola hallgatói kötelesek egy, a csehek és szlovákok testvériségének, elődeinek, hagyományainak jegyében fogant müvet is alkotni. A kiállításon bemutatott nagy számú képzőművészeti alkotás egy része is így keletkezett. S elmondhatjuk ihletett, szemet gyönyörködtető műveket láthattunk, többek között Rastislav Trizma Metód-mellszobrát, Éva Trizuljaková és Lea Mrázová faliszőnyegeit, Peter Pollág olajfestményeit. Ami egyben azt is bizonyítja: a fiatalok kötődnek a hagyományokhoz, s elődeik életéből, múltjukból merítve alkotásaikkal a mához is szólnak Bertha Éva
