Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-18 / 25. szám
Meleg, párás, növényzetben gazdag mocsár volt a föld, amikor 70—40 millió évvel időszámításunk előtt, valahol Amerikában megkezdte nyargalászását egy később Eohippusnak elnevezett, kb. negyven centiméter magas, csíkos szőrű, félénk állatka. Bármennyire hihetetlen — ez a négylábú volt minden lovak ősatyja. Benne már ott rejtőzött az a szilaj, büszke állat, amelyért később arannyal, drágakővel fizettek az uralkodók és hadveaérek, s amely Incitatus, Caligula császár lova „személyében" még emberiben sem mindennapi karriert futott be: római konzul lett. Korabeli történészek szavai szerint „márványistállóban lakott, elefántcsont vályúból evett, s Caligula gyakran hívta vendégségbe a császári asztalhoz, ahol saját kezével szórta ki eléje a zabot és arany serlegbe öntött borral kínálta". Hatezer év telt el azóta, hogy a ló az ember egyik leghűségesebb s egyben legfontosabb négylábú társa lett. A legfontosabb? Igen, hisz forradalmi jelentőségű a ló megjelenése az ember életében. Ami a madárnak a szárnya, azt jelenti az embernek a ló — lehetőséget a távolságok leküzdésére, messzi földek meghódítására. S furcsa és szomorú módon már itt kezdődik az a korszak, amikor az egyik ember szabadságvágya a másik embert rabsorsra juttatja. A ló pedig, mint a mítoszbeli Kentaur, szinte összeforr gazdájával, s a harcba is elkíséri. A második világháborúban naponta 865 német ló áldozta életét a Führerért... Hatezer év hosszú idő. Azóta változott az ember, s megváltozott a természethez, a növény- és állatvilághoz való viszonya is. Ami azelőtt általános érvényű törvény volt — tehát a háziállatról s többek között a lóról való gondoskodás is —, ma már csak néhány ember számára az. Köztük néhány tiz-tizenöt éves gyerkőc számára, akik a 79 esztendős Szántó Feri bácsi szakavatott felügyelete mellett fedezik fel, ismerik meg az érzést, amelyet legtöbben már csak olvasmányélményként élhetünk át: egy fergeteges erejű négylábú csendes, boldog ragaszkodását, odaadását. S ahogy elnézem ezeket a gyerekeket — főleg a kislányokat, mert ők kitartóbbak —, amint a paták tisztításától, lovacskájuk szőrének rendszeres lekefélésétől, vályújának tisztításától sem visszariadva szorgoskodnak az istállóban, eszembe jut két híres szakember, az angol Charles Chenevix Trench őrnagy és a magyar Jankovich Miklós mondása: a lovaglás csakis a gyermeki agy találmánya lehet... LAMPL ZSUZSANNA Könözsi István felvételei a Slávia SVST sportegyesü/et nyereg nélküli lovaglás szakosztályának egy napját mutatják be. Érdeklődni és jelentkezni Bratislavában, a Petrzalkán lévő sportegyesületnél lehet. Az alsó korhatár 10 év. (nos)
