Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-11 / 24. szám
...aztán egyszerűen beindult... A galántai (Galanta) gimnázium tánccsoportja — mely tagjainak munkakedve, úgy tűnt, alábbhagyott és ez a csoport megszűnésével fenyegetett — újra dolgozik. Erről tanúskodik, hogy viszonylag rövid időn belül betanultak egy új táncot és viszonylag rövid idő alatt „letisztították" az év elején kezdett, de később félbe hagyottakat. A teljes fordulatot kiválóan illusztrálja, hogy hat táncospár még április hónapban színpadra lépett a baráti csepeli gimnáziumban. Pék László tanár szerint Lovász Attila, a táncok betanítója volt az, aki megpróbálta újjászervezni a csoport munkáját. Ő arra a kérdésre, hogy milyen eszmei támogatásra, buzdításra lobbant fel újra e lelkesedés, így válaszolt: — Hogy hogyan történt, szinte magam sem tudom. Eljött utánam Mészáros Tünde azzal, hogy a gyerekek a sok bűnbakkeresés után elhatározták, hogy a csoport igenis lesz. Aztán egyszerűen beindult. Összejött hat ember, rövidesen kialakítottak hat táncospárt. Hoztak hét új elsőst, akik igaz nagyon kezdők még, de öröm nézni őket, milyen kedvvel táncolnak. Létszámban tehát a kezdők vannak túlsúlyban, de a színpadon egyelőre csak az idősebbek szerepelhetnek. A csepeli műsor is összeállt. A lányok kitartó gyakorlásának eredménye. Nagy Ildikó koreográfiája, a Magyarbödi karikázó, a fiúkénak Takács András Váskatánca, a Kisalföldi- és a Szatmári táncot pedig én állítottam színpadra. Műsorunkhoz hozzátartozik még a Szlízs Róbert által zenekarra alkalmazott Gútai dudanóták. A csoport munkáját a húszéves munkába belefáradt Pukkai László után Bartalos Ottmár tanár patronálja. Még két hónappal ezelőtt az olvasók a gimnázium leánykaráról is mint széteső közösségről kaptak hírt. Ma már nem kell munkájukról borúlátóan beszélni. A kórus a Gyermek és Ifjúsági Kórusok Járási Versenyén négy énekkari számmal indult, melyek közül kettőt e hónapban tanultak meg. Ez is bizonyítja, hogy a lányok és karvezetöjük, Józsa Mónika, a viszontagságos időszak ellenére sem mondtak le az éneklésről és énekkultúránk ápolásáról. — Sok minden gátolja munkánkat — mondta Józsa Mónika. — Nekem is megszaporodtak a gondjaim, a lányokat is nagymértékben lefoglalja a spartakiád. Most könnyű és középnehéz dalokat tanulunk. Kiigazítanám az énekkarunkról a Nő hasábjain megjelent múltkori cikket: Nem az a baj, hogy nem tudnak a lányok kottát olvasni, az legyen a legkevesebb. Az a fontos, hogy jöjjenek. A munka tehát folytatódik. A kórussal a Csengő Énekszó énekkari hangversenyen, a tánccsoporttal június 15-én a járási dal- és táncünnepélyen találkozhatunk a legközelebb. ÉCSI ERZSÉBET Brauer József és a naptár három évet tévedett Akik mindennap lenéznek — Ezek után arra keresek választ, hogy megy a „betanulás”, mik Márti legközelebbi, megvalósításra váró tervei? — Megszervezem a klubtanácsot. Minden alapszervezetböl. a poliklinikáéból, a mezőgazdasági szakközépiskoláéból, a ruházati üzeméből, a gimnáziuméból, az állami gazdaságéból, a gépgyáréból és bejeiből (Behynce) egy-egy ember lesz a tagja, és jómagam. Több fej, több ötlet, és jobb propaganda. Tervezünk még egy filmklubot is. A filmeket megrendelnénk, és a városi moziban levetítenénk. A bevétel az ifjúsági klubé lehetne. Szeretném, ha többször mennénk dolgozni, hogy gyarapodjon a klub pénze. így később talán magunk megjavíttathatnánk, kiegészíthetnénk a berendezést. Bár egy-két vállalat segítsége is jól jönne ... Hát akkor: mindent bele, Palóc! Jó munkát, Márti és jó munkát, klubtagok! Hiszen a környezet önerőből is szebbé tehető, mert ügyes kéz, jó barkácsoló minden közösségben akad. É sok ügyes kéz sokra képes. Csak meg kell keresni őket. Elsősorban azok közt, akik naponta „lenéznek" a klubba elszívni egy szál cigarettát. Mert ók már lejönnek, s ettől nem oly hosszú az út addig, hogy ott is maradjanak, munkához lássanak. Csak elindulni nehéz, azután már az aprócska eredmény is óriási hajtóerő lehet. S akkor a feltételes módot felválthatja a kijelentő, az „általános közönyt" pedig a pezsgő klubélet. A tizennyolc lépcsőfok felfelé. Hát nem egyszerű ...(?) HORVÁTH MÁRTA Háttérben a „tizenöt éve" épülő ku/túrház, amely megoldhatná a teremgondokat... Könözsi István felvételei No, megyünk, vagy csinálunk valamit?
