Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
no/23 Megfejtés, 1. rész Költői ihletet adó személy Ír Szappan márka Ír Ámít R Évszak Utolsó egyetlen példány X A szem recehártyája Régi L+ Magyar futballklub Pályaudvari rövidítés i A Van, németül Ál Nagy magyar festő Azonos msh. Verdi operája Ilyen hal is van Rangjelzés Neves magyar filmrendező Takaros Japán nemzeti játék Kedvesem, Csokonainál Adnak neki Kárászt Indíték M Több római pápa neve Miskolc hegye Igekötő Divány Nyom Szovjet sakkozó Jól hasadó ásvány Maró anyag Tojásdadok Ilyen katona is van Alá Lóbetegség Megfejtés. 2. rósz L* R Vigvam De T Az egyik belső szerv Muzsika Sugár Kettős betű Foghús Betű kiejtve Talajművelő eszköz Ószövetségi pátriárka A birtokos jelző ragja ... step Izomkötő Személyes névmás ON Kripton Magasabb rangú papok I X b-> Rejtvényünk megfejtése, a karikatúra poénja a fő sorokban olvasható. Készítette: G. J. /O w (nő is) 19. számunk rejtvényének helyes megfejtése: — a sok bevásárlás után végre egy kis pihenés. Sorsolással könyvet nyert: Béres Piroska, Kassa (Koáice), Tisza Valéria, Lúcska (Lúőka). Ágh Ferenc, Csenke (Cenkovce), Széher Vilmosné, Dunaszerdahely (Dun. Streda), Forró Mária, Galanta. KALENDÁRIUM Június 5-e a környezetvédelem világnapja. 1875. június 5-én született Stanislav Kostka Neumann nemzeti művész, cseh szocialista költő. 1875. június 6-án született Thomas Mann Nobel-dijas német író. 1855. június 6-án született Eduard Jelinek cseh író. 1835. június 7-én született Adolf Heyduk cseh költő. 1810. június 8-án született Robert Schumann német zeneszerző. 1825. június 8-án született Pavol Hecko szlovák pedagógus. 1942. június 10-én égették fel Lidicét a német fasiszták. 1880 június 10-én született Kaffka Margit magyar író. HANGVERSENY Tapkov—Poulenc—Mozart A Szlovák Filharmónia koncertjein lassan nár hagyománnyá válik, hogy a műsor első felében két kortárs, hazai, vagy kevésbé ismert szerző műveiből mutatnak be, majd a szünet után egy klasszikus szerző ritkábban előadott darabját játsszák. Nem történt ez másként a Tapkov—Poulenc—Mozart „hármaskoncert" esetében sem. Az első zeneszerző neve (szégyen ide vagy oda) sokunk számára idegenül csengett. A műsorfüzetből megtudhattuk, hogy Tapkov a Bolgár Állami Konzervatóriumban végzett Marin Galeminov tanítványaként (engedtessék meg nékem, de a professzor neve sem csengett ismerősebben), s most ugyanott tanít. Azonban a bolgár szerző zenei rátermettsége, alkotó fantáziája, különböző, egymástól sokszor idegen műfajok ismerete, jártassága a velük való „szakácskodásban" a Lamentó meghallgatása után már nem lehetett kétséges számunkra. A mű valódi bolgár atmoszférát varázsol a koncertterembe, amit nem a népi dallamok gépies másolásával, hanem belső azonosulással és nemzeti-zenei gondolkodással ér el. Zenéje különféle hang-, zörejeffektusokat is felhasznál a kereplőtől az üstdobig. Klasszikus értelemben vett, harmóniákra épülő dallam igen kevés található a darabban. A melódiákhoz szokott fülnek kétségkívül idegen a zene, viszont az ilyen típusú „modern-komoly" zenével npm szimpatizálók sem tagadhatják a megszólaltatott darab erőteljes, dinamikus és újszerű mivoltát. A húszas évek művészeti-zenei irányzatai, a bécsi iskola (Schönberg, Berg, Webern), Stravinskij forradalmisága kétségkívül hatással volt a francia zenére, így a botrányairól hírhedt párizsi Hatokra is. A francia főváros zeneszerzői, kiknek viselkedése nem volt mentes a spontaneitástól, a provokatív eredetieskedéstöl, a minden konvenciót elvető, tradíciókon-kacagástól 1918-tól találkozgattak ilyen néven. Erik Satie és századunk egyik „humán-polihisztora", Jean Cocteau nevének égisze alatt működő csoportba tartozott Francis Poulenc, a hangverseny másik darabjának szerzője is. Abban a korban, mikor minden művészeti irányzat, klikkecske külön kiáltvánnyal, programmal jelentkezett zeneianarchistáink sem maradhattak le a „divattól". A zeneszerzésben az egyszerűbb megfogalmazáshoz való visszatérést állították követendő példának, az ész és érzelem egyensúlyát, ezenkívül a kromatika, melódia szükségességének tagadása tartozott művészeti törekvéseik közé. Saját elképzeléseik megvalósításához segítségül hívták az utca, a folklór, a jazz dallamkincsét, merítettek ritmusából. A „Koncert két zongorára és szimfonikus zenekarra" hol mozarti, hol Monmartre utcai hangulatot varázsol körénk, melyhez nagyban hozzájárul a két zongorista. Marián Lapsansky és Peter Toperczer virtuóz zongora-tudása, interpretálása is. Mozart neve, úgy hiszem, ismerősebben cseng mindannyiunk számára, de a D-dúr szimfóniát (Haffner-szimfónia) még a megszállott koncertjáró sem hallhatja túl sűrűn. Mozart több mint ötven szimfóniája közül nem tartozik a leggyakrabban játszottak közé. A baráti Haffner családnak írt már azelőtt is szerenádot Mozart, a fáma szerint egyes részek kihagyásával, az eredeti szerenádból komponálta ezt a szimfóniát a szerző... Zdenek Kosler vezényelte zenekar jó hangulatú, technikailag kitűnően kidolgozott premier-játékán három kuriózum darabbal szolgált. Vastapsot kapott a néhol foghíjas sorokból. Horváth Márta SZÍNHÁZ A lusta királyság Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekek felé fordulás, az apróbbaknak szóló irodalmi alkotások írása a csehszlovákiai magyar írók körében is egyre elterjedtebb, népszerűbb. A gyermekek megunták már a rossz meséket, a fantáziájukat, képességeiket lebecsülő gügyögést. Sajátos értékrendszerrel ugyan, de megtudják különböztetni a jót a selejttől. Irodalmárjaink ezt az igényt megérezve újabban nemcsak gyermekversekkel, mesékkel örvendeztették meg a kis olvasókat, hanem színpadi műveket is komponálnak számukra. Ami a kicsiknek többszörösen örvendetes: színházba mehetnek, ahogy a nagyok, vizuálisan is szórakozhatnak, és ha a szereplők bevonják őket a játékba, ők is szerepelhetnek. Batta György, Gágyor Péter, Gyüre Lajos, Kmeczkó Mihály után Köszeghy F. László az ötödik olyan szerző, aki a Magyar Területi Színház színpadára mesejátékot írva is kipróbálta írói tehetségét. „A lusta királyság" komáromi premierjén a zenés darab megállta a helyét, a gyerekek „vették a lapot". A játék cselekménye bizonyos dolgokban ragaszkodik a klasszikus mesehagyományokhoz — található benne vándorlegény, tündérkirálynő, gyönyörű királykisasszony, akinek a szegény legény nagy megpróbáltatások árán, de elnyeri a kezét —, története azonban átitatott mai, valóságos utalásokkal is: a lusta királyból utcaseprő („köztisztasági alkalmazott") lesz, a hordóban málnaszörp van, a versbetétek, dalocskák a modern gyermekversek, gúnyversek normái szerint készültek. A díszlet, a jelmezek is igazodtak a gyermekek elképzeléseihez, igényeihez: sok-sok szín, ötlet, praktikusság. Konrád József jó darabot rendezett. A koreográfiában sok az előre-hátra lépkedő tinglitangli, de Inci és Finci így is jól sikerült színfoltjai az előadásnak. Lőrinc Margit
