Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
OLDRICH MIKULÁSEK Szemrehányások Nem láttam még. hogy ok nélkül sírj. Nem hallottam még. hogy nevess minden semmiségen. Nem szerelem ez. Nem emlékszem, hogy hallottam volna, amint a falba vered a fejed, s hogy siránkozz, mintha rosszul tennéd, amiért oly boldog vagy mégis — és istenem, milyen jogon ? És nem emlékszem, hogy láttam volna a fejedet, ezt a sajgó állócsillagot. mit általában fejnek nevezünk. amint a zene mélységeiben elmerül. A szerelem az. amikor oly bizonyos, hogy a boldogtalanság felé tartasz, amilyen bizonyos, hogy nyikorog a cipőd. Az utca úgy elcsendesedett. hogy hallani lehetett a cipőd. A te nyikorgó cipődet. Nem szerelem ez. mondtam és egészen jól hallom, amint mondom: nem szerelem ez. A szerelem az. amikor nem lehet nem lehet másként. És akkor kétségbeesetten széttártam karomat, de oly kétségbeesett mozdulattal, hogy valahol a kőben formálódni kezdett már egy szobor... Az utca úgy elcsendesedett. hogy hallani lehetett, ami bennem történt. Az utca úgy elcsendesedett, hogy hallani lehetett a testet, s mindent, ami az üregeiben történik — az ámítás szivét is. Nem szerelem ez, mondtam és mintha csak nagyon messziről hallanám: nem szerelem ez; a szerelem az. amikor nem lehet kimondani. .. Amikor a puszta lélegzettől is a pusztaság növekszik bennünk. Amikor az ember nem-lélegezni szeretne. Miként az első taktusok előtt, amikor lekopogjuk, lekopogjuk a sorsunkat, s a kezdéshez a hóhér int majd be. Az utca úgy elcsendesedett. hogy hallani lehetett, miként fúj a kozmikus szél. Mi pedig az ítéletidő miatt télikabátjainkba burkolózva s levágott fejünket magasan a gallér fölé emelve ballagtunk ebbe a kozmoszban. Kimondhatatlanul egyedül. Tóth László fordítása Úgy döntöttek, hogy a folyó istene ezúttal megbocsát Akunnának, hiszen honnan tudhatná egy lány, hogy mikor és hol válik felnőtt nővé? De abban is megegyeztek, hogy olyan gyorsan kell átgázolnia a folyó sekélyebb vizén, ahogyan csak tud, és nem szabad fiirödnie: rögtön másnap Má Blakinak el kell jönnie, hogy naposcsibéi áldozzon a víznek. Az egész közjáték olyan kidolgozottnak tűnt. hogy Akunna megijedt: hiszen eltitkolta előző két periódusát. És mert az ő rőzsekötege kicsiny volt, a többiek megígérték, hogy a sajátjukból adnak majd kárpótlásul az anyjának. Lemenőben volt a nap. és tudták, hogy a legtöbb földműves már hazament. Minél kevesebb emberrel találkoznak, annál jobb. Hazafelé is egyfolytában cseveglek, s eközben egyszer-egyszer hangos dalolásba kezdtek. Nem találkoztak senkivel. Odiadzsulu megkérdezte Akunnát. van-e elképzelése arról, hogy kihez BUCHI EMECHETA «4 Menyasszony megy majd fétjhez. mire Akunna azt válaszolta, hogy nincs. — Hiszen sók férfi megkérte már — mondta Ogugua —. és az apám azt mondta nekik, hogy ő még gyerek. De mától kezdve többé nem az. — Tudod, hogy melyik családok kérték meg? — firtatta egy másik lány. — A Nuanze család Umuidiből és a Csigboék Umuokpalából. És egy másik család Umuezéböl. . . nem emlékszem a nevükre, ismered a fiukat. Az a világos bőrű, bicegő. Ugyanabba az osztályba járt, és rengeteget beszél, legalábbis úgy hallottam. Akunna erre a hírre megdermedt. Aztán kitört: — Okobosíra gondolsz? Igen, ismerem. Azt mondod, eljött az apja. hogy megkérjen a fia számára? — Igen. Nem is tudtad, hogy majd minden este miattad jöttek el? A többiek nevettek, és mindnyájan egyelértettek abban, hogy mindaddig, míg egy lány teljesen fel nem nő, nem szükséges tudnia efféle dolgokról, különben engedetlenné válik. És egyébként az árban is meg kell állapodni; Akunna szép összeget fog kapni, mert olyan sokáig járt iskolába. Akunna már-már rájuk kiáltott, hogy hagyják abba. Kikívánkozott belőle, hogy ha rajta múlik, csakis Csike vagy senki! Tudniuk kellene kettejük barátságáról. De a barátság és a házasság két különböző dolog. Egy jó családból való lány és egy rabszolgaivadék házassága szentségtörés, ife alu lenne. Apránként szertefoszlott iménti örömteli érzése. Eszébe jutott Csike gyengéd simogátása és mély, szomorú hangja, a szeme, amely visszatükrözte minden aggodalmát. Már annyira ismerte őt, hogy csak meg kellett keresnie azokat a szemeket. melyek néha szemüveg mögött rejtőzködtek. és szó nélkül is tudta, mit kell tennie. Hogy lehet a világ ilyen vak? Nem látják, hogy összetartoznak? Ö még soha semmit nem érzett ilyen biztosan. S most elképzeli, hogy a fecsegő Okobosi. akinek soha egyetlen kedves szava sem volt hozzá, feleségül akarja venni! Az'anyja ezt sohasem engedi meg. Bárhogyan lesz is. egy-két évig tanítani fog. s addig nem gondol a házasságra ... az anyja beleegyezett. Má azt mondta: „Nem engedlek el a szemem elöl. míg 17 éves nem leszel, különben belehalsz a szülésbe. Olyan vékony és fejletlen vagy. csupa láb és szem." Ez megnyugtatta ara Akunnát. Biztos volt abban, hogy nagybátyja, vagyis most már a mostohaapja. beleegyezik majd. hogy anyja támogatására tanítson egy ideig. De Akunna sok mindenre nem jött rá. Nem tudta, hogy nagybátyja Obi akar lenni, hogy mennyire sóvárog az Ezé dm után. Nem tudta, hogy anyja. Má Blaki gyereket vár Okonkuótól. és terhességének ebben a kezdeti érzelmi szakaszában legfőképpen nyugalomra vágyik, hogy semmi másra ne kelljen gondolnia. csak megszületendő gyermekére, és olyan deliriumosan boldog, hogy bármibe beleegyezne, semmim hogy felbosszantsa azt a férfit, akinek jelenlegi boldogságát köszönheti. A lányok lecsillapodtak, mire a patakhoz érlek. Az asszonyok területe teljesen elhagyott volt. mindössze két asszony törte távolabb a maniókát a vacsorához. A férfiak területe népesebb volt; vakációzó fiúk pancsoltak és halásztak a farmon töltött nap után. Néhányan fürödtek. s közben egy öregemberrel csúfolódtak, aki, mint rendesen, most is az élete történetét mesélte. — Az első feleségem elhagyott — mondta az öreg —. mert ütöttem-vertem. A második feleségem meghalt a szüléskor. A harmadiknak el kellett mennie, mert hét álló évig etettem, mégsem szült gyereket. — Nem kellett volna elküldenéd. Nagyon jól főzött, pompásan készítette el a ráklevest. Mindig nagyon finom volt. Ez az utóbbi hang átszállt a patak túlsó partján levő lányokhoz, akik most néztek szembe a kérdéssel, vajon helyes lesz-e. ha Akunna mindenki szeme láttára átkel a patakon. Hiszen mire megeszik a vacsorát, mindenki tudni fogja, mi történi a farmon. De Akunnát nyugalom szállta meg, mert felismerte a hangot, amely az öregnek válaszolt: Csike öccse volt Iszito. aki vakációra tért haza az ubiazsai tanítóképzőből. Akunna tudta, hogy a két testvér együtt jár mindenhová. Az öregember történetei olyan lebilincselőek voltak, hogy a lányok eleinte nem is vették észre. — Igen. valóban jól főz. de én gyereket is akartam. Egy kövér fiúgyereket, aki majd minden javamat örökli. 75. születésnapján köszöntjük a cseh költőt (folytatjuk)
