Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-15 / 3. szám

Földfedezékben

Bunker mélyén a kályha dalol, gyantát könnyezik nálunk a fal, a kis harmonikán zene szól, a te szemedről regél a dal. Kedves, rólad susogtak a fák a mély hóban ott, Moszkva alatt, halljad hát, amit zúgott az ág, a bús szívem ím dalra fakad.

Ahol élsz most, oly távoli táj, ezt a földet a hó lepi már. Messze vagy, ó ez mennyire fáj, és csak pár lépés itt a halál. Szólj, te dal, amíg fütyül a szél, idézd fel csak a boldog időt! Meleg van, pedig hideg a tél, mert én örökké szeretem őt.

Ezt az éneket, amelyet a szerelem és hűség himnuszának szoktak nevezni, 1941-ben írta Alekszej Szurkov, a Krasznoarmejszkaja Pravda című újság haditudósítója. Az újságíró az egyik ezredtörzzsel kitörve az ellenséges gyűrűből aknamezőre került. Csodával határos módon maradt életben. Eljutott egy földbunkerba, és jegyzetfüzetével a kezében az egész éjszakát a tábori vaskályha mellett töltötte. A súlyos ütközetben megélt valóság a versben költői képpé vált.

A verset 1942 februárjában K. Liszkov zenésítette meg, s a dal rendkívül népszerűvé vált a katonák körében. Egy katona ezt írta feleségének: „Elküldöm kedves dalomat, a Bunkert. Ha életben maradok, együtt fogjuk elénekelni.” A katona, Alekszandr Tkacsenko a háborúban vesztette életét.

Versenyezzen velünk a barátsággyürüér

Az ötödik forduló kérdései:

1. Ki az a magyar költő, akit 1944-ben, 35 éves korában öltek meg a fasiszták, s tulajdon halálát is megörökítette utolsó versében, melyet az abdai tömegsírban talált noteszból ismerhetett meg a világ?

2. Ki volt az 1. ukrán front parancsnoka ?

3. Melyik az a film, amelynek története Székesfehérvár felszabadításának idején játszódik, s amelynek Tatjana Szamojlova és Gábor Miklós volt a főszereplője?

A megfejtéseket az 5. versenyszelvénnyel együtt január 30-ig küldjék be szerkesztőségünk címére.

5.

Versenyezzen

velünk!

Unokáink emlékkönyvébe

Ő IS A MÁÉRT KÜZDÖTT

Zányi Viktóriával a Három nemzedék találkozóján ismerkedtem meg Bratislavában. Mindenkihez kedves és barátságos volt, így nem csoda, hogy a nagy korkülönbség ellenére is könnyen szót értettünk. Elmesélte, hogy egy podbrezovái bányászcsalád gyermeke. Banská Bystricában járt gimnáziumba. Fiatalkorában aktív teniszezőként többször nyert szlovákiai bajnokságot.

Amikor kitört a háború, már férjnél volt. Martinban laktak, majd miután a fasiszták elfoglalták a várost, a hegyekbe menekültek. Itt került kapcsolatba Zányi Viktória a partizánokkal. Titokban élelmet, gyógyszert, ruhát hordott nekik, és ápolta a sebesültjeiket, mint ezt Fa/kusová község krónikájában is feljegyezték.

A háború után a Zányi család Érsekújvárba !Nővé

Zámky) költözött. Babi néni — mert rokonai és barátai csak így szólítják Zányi Viktóriát — kozmetikus lett. Munkája mellett szakított időt arra is, hogy szakszervezeti kultúrfelelősként, a vállalat nőszervezetének elnökeként és az antifasiszta harcosok szövetségének ellenőreként e funkciókból származó feladatait is maradéktalanul teljesítse.

Ha valaki otthon keresné Babi nénit, ezt a 73 éves, fürge asszonyt, bizony nehezen találná meg, mert még mindig dolgozik. A kozmetikai szalont vezeti annak megalakulása óta. Munkájáért 1978-ban elismerő oklevelet kapott, s odaítélték neki az Antifasiszta Harcosok Szövetsége Járási Bizottságának elismerő oklevelét is.

Babi nénit gyakran hívják meg iskolákba, a fiatalok közé egy kis beszélgetésre. Ilyenkor felidézi emlékeit, mesél a háborúról, a sportról. S persze szívesen ad tanácsot szépségápolási kérdésekben is.-tk-