Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-15 / 3. szám

Földfedezékben Bunker mélyén a kályha dalol, gyantát könnyezik nálunk a fal, a kis harmonikán zene szól, a te szemedről regél a dal. Kedves, rólad susogtak a fák a mély hóban ott, Moszkva alatt, halljad hát, amit zúgott az ág, a bús szívem ím dalra fakad. Ahol élsz most, oly távoli táj, ezt a földet a hó lepi már. Messze vagy, ó ez mennyire fáj, és csak pár lépés itt a halál. Szólj, te dal, amíg fütyül a szél, idézd fel csak a boldog időt! Meleg van, pedig hideg a tél, mert én örökké szeretem őt. Ezt az éneket, amelyet a szerelem és hűség himnuszának szoktak nevezni, 1941-ben írta Alekszej Szurkov, a Krasznoarmejszkaja Pravda című újság haditudósítója. Az újságíró az egyik ez­redtörzzsel kitörve az ellenséges gyűrű­ből aknamezőre került. Csodával hatá­ros módon maradt életben. Eljutott egy földbunkerba, és jegyzetfüzetével a ke­zében az egész éjszakát a tábori vas­kályha mellett töltötte. A súlyos ütkö­zetben megélt valóság a versben költői képpé vált. A verset 1942 februárjában K. Lisz­­kov zenésítette meg, s a dal rendkívül népszerűvé vált a katonák körében. Egy katona ezt írta feleségének: „Elküldöm kedves dalomat, a Bunkert. Ha életben maradok, együtt fogjuk elénekelni.” A katona, Alekszandr Tkacsenko a hábo­rúban vesztette életét. Versenyezzen velünk a barátsággyürüér Az ötödik forduló kérdései: 1. Ki az a magyar költő, akit 1944-ben, 35 éves korában öltek meg a fasiszták, s tulajdon halálát is megörökítette utolsó versében, melyet az abdai tömegsírban talált noteszból ismerhetett meg a világ? 2. Ki volt az 1. ukrán front parancsnoka ? 3. Melyik az a film, amelynek története Szé­kesfehérvár felszabadításának idején ját­szódik, s amelynek Tatjana Szamojlova és Gábor Miklós volt a főszereplője? A megfejtéseket az 5. versenyszelvénnyel együtt január 30-ig küldjék be szerkesztősé­günk címére. 5. Verse­nyezzen velünk! Unokáink emlékkönyvébe Ő IS A MÁÉRT KÜZDÖTT Zányi Viktóriával a Három nemzedék találkozóján ismer­kedtem meg Bratislavában. Mindenkihez kedves és barát­ságos volt, így nem csoda, hogy a nagy korkülönbség ellenére is könnyen szót értettünk. Elmesélte, hogy egy podbrezovái bányászcsalád gyermeke. Banská Bystricában járt gimnáziumba. Fiatalkorában aktív teniszezőként több­ször nyert szlovákiai bajnokságot. Amikor kitört a háború, már férjnél volt. Martinban laktak, majd miután a fasiszták elfoglalták a várost, a hegyekbe menekültek. Itt került kapcsolatba Zányi Viktória a partizánokkal. Titokban élelmet, gyógyszert, ruhát hordott nekik, és ápolta a sebesültjeiket, mint ezt Fa/kusová község krónikájában is feljegyezték. A háború után a Zányi család Érsekújvárba !Nővé Zámky) költözött. Babi néni — mert rokonai és barátai csak így szólítják Zányi Viktóriát — kozmetikus lett. Munkája mellett szakított időt arra is, hogy szakszervezeti kultúrfele­­lősként, a vállalat nőszervezetének elnökeként és az antifa­siszta harcosok szövetségének ellenőreként e funkciókból származó feladatait is maradéktalanul teljesítse. Ha valaki otthon keresné Babi nénit, ezt a 73 éves, fürge asszonyt, bizony nehezen találná meg, mert még mindig dolgozik. A kozmetikai szalont vezeti annak megalakulása óta. Munkájáért 1978-ban elismerő oklevelet kapott, s odaítélték neki az Antifasiszta Harcosok Szövetsége Járási Bizottságának elismerő oklevelét is. Babi nénit gyakran hívják meg iskolákba, a fiatalok közé egy kis beszélgetésre. Ilyenkor felidézi emlékeit, mesél a háborúról, a sportról. S persze szívesen ad tanácsot szépségápolási kérdésekben is.-tk-

Next

/
Thumbnails
Contents