Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-28 / 22. szám
Ha valakik, akkor a fiatalok azok, akik gyorsan egymásra találnak. Gondolkozásukat nem fogják abroncsba előítéletek. Önfeledten tudnak barátkozni. Megértik egymást akkor is, ha a nyelv emel közéjük gátat. Segít a dal, a tánc, egy mosoly, egy mozdulat. De segít egyetlen internacionalista szó is, amely közös vágyat, eszmét fejez ki. Ezt a szót örökségként kapták a fiatalok s örökségnek adják tovább: béke, paix, mír, mier, peace, Frieden ...Se szó édestestvére ma a barátság — amitié, druzsba, friendship, Freundschaft... A jövő csak békében virágozhat, a béke csak barátságban virulhat. A fenti gondolatból fakadt a megismerés akarata. A második világháború szörnyű pusztítása, a fasizmus elleni közös harc és a győzelem, az imperialista törekvések újabb fellobbanása késztette arra a világ haladó ifjúságát, hogy rendszeresen találkozzon, ismerkedjen, hogy együtt, nagyszabású közös programban, tüntetésen fejezze ki: békét akar. Elutasítja a nemzetek közötti leküzdhetetlen ellentétek létét, tagadja, hogy más szín más embert takar, tagadja, hogy mások kizsákmányolásából jólét fakad. És megrendezték a világifjúsági találkozókat. Prága, Budapest, Berlin, Bukarest, Varsó, Moszkva, Bécs, Helsinki, Szófia, Berlin, Havanna — a nagy találkozók városai. Tíz és tízezer idegent fogadtak, tíz és tízezer barátot búcsúztattak. Mennyi népdal, tánc, művészeti érték vált közkinccsé, lépett át országhatárokat e találkozók nyomán! Mennyi barátság, sőt szerelem szövődött! Mennyi művészi és sportkarrier indult útjára! Mennyi sejtés érett eszmévé és telítődött meg harcos békeakarattal. A világifjúsági találkozóknak ma már történelme van. Azok, akik a Xll-re Moszkvába készülnek, most ismerkednek a múlttal, hogy tovább fonják az összekötő szálakat. A múlt krónikájából villantunk fel egy-egy részletet, a tizenegy randevút idézzük. Prága, 1947. Hazánk fiataljai látták első ízben vendégül 1947 júliusában Prágában 73 ország küldötteit. Csupán két év telt el a szörnyű világégés befejezése óta, Európa nagy része még romokban hevert, az anyák, akik fiaikat veszítették a háborúban, gyászruhát viseltek, s még az idegekben vibrált a pusztítás minden borzalma. Az első VIT résztvevői az öldöklő hadszínterek helyett az előadótermekben, színpadokon, sportpályákon mérték össze erejüket, tudásukat. A VIT alkalmából szervezett összejövetelek bebizonyították, hogy politikai és vallási véleménykülönbségek ellenére is lehet egymással barátságban élni. Ezen a találkozón vált ismertté a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DÍVSZ) himnusza : „Egy a jelszónk a béke,/ Harcba boldog jövőért megyünk,/ Egy nagy cél érdekében/ Tör előre ifjú seregünk." Budapest, 1949. A világ fiataljainak második találkozóját 1949 augusztusában Budapesten rendezték meg. Az ünnepélyes megnyitóra augusztus 14-én az újpesti stadionban került sor. Ezekben a napokban egész Budapest megfiatalodott. Az idős bácsik és nénik elvegyültek a fiatalok között és együtt ropták velük a táncot. Változatos kultúrműsorokban gyönyörködhettek a résztvevők. A sportversenyeken kiváló eredmények születtek. A budapesti Világifjúsági Találkozón 84 ország fiataljai képviseltették magukat. Amikor a Hősök terén búcsúzásra sereglettek össze a fiatalok, eskü szállt a világ négy tája felé: „Mi, demokratikus ifjak, akik a föld minden részéből érkeztünk Budapestre a Világifjúsági Találkozóra, együttesen kifejezzük akaratunkat, hogy boldogan éljünk olyan világban, mely nem ismeri többé a nyomort és háborút..." Berlin, 1951. Az ünnepi díszbe öltözött Berlin 104 ország fiataljainak énekétől és táncától volt hangos. A német fiatalok legfőbb szándéka az volt, hogy bebizonyítsák: a fasizmus nyomasztó korszaka után újból erőre kaptak a haladó eszmék. A békeharcos fiatalok minden nehézség ellenére eljutottak a megnyitó ünnepélyre. Köztük volt Raymonde Dien francia lány. Ki ne ismerné a mai 50 évesek közül a törékeny alkatú leány történetét 7 Akkoriban, az ötvenes évek elején, a hidegháború kellős közepén a francia expediciós hadsereg „szennyes" háborút folytatott Vietnamban. Raymonde Dien olyasmit tett. amivel egycsapásra egész Franciaországot felrázta, és megismerték a nevét. 1950 februárjában egy fegyverszállító vonat elé vetette magát. Élő szemaforként jelzett tilosat a Vietnamba irányított hadiszállitmánynak. A szerelvény megállt. Raymonde Dient a rendőrök távolították el a sínekről. Határokon belül és határokon kívül milliók szereztek tudomást Raymonde tettéről. A lányt egyévi börtönre ítélték. Az ifjúság összefogása az ö börtönrácsait is szétfeszítette, és a francia lányt tízezrek üdvrivalgása fogadta Berlinben. Bukarest, 1953. A román fiatalok már 1953 tavaszán hozzákezdtek a fesztivál előkészítéséhez. Többek között úgy döntöttek, hogy a VIT tiszteletére felépítik Bukarest legnagyobb sportstadionját. Meglepően rövid idő alatt, 138 napon belül elkészült a hatalmas 100 000 fö befogadására alkalmas „Augusztus 23-a" stadion, 111 ország ifjú képviselőinek ünnepi felvonulására 100 harsona adta meg a jelt. Kezdetét vette a IV. Világifjúsági Találkozó. A kulturális és sportrendezvényeken volt miben gyönyörködni. Közel félszáz kórus és balettművész, 16 népi együttes 123 szólista versenyzett a megtisztelő elsőségért. A bukaresti sportversenyeken 54 ország 4 366 sportolója mérte össze tudását. A nemes vetélkedésben sok országos és Európa-csúcson kívül három világrekord is született. A IV. VIT legnépszerűbb résztvevője Henri Martin tengerész volt, aki megtagadta a parancsot és nem lőtt vietnami testvéreire. Ezért Franciaországban a hadbíróság ötévi börtönre ítélte. Kiszabadításáért milliók emeltek szót. Óriási ünneplésben részesítették, amikor a VIT záróünnepségére különrepülögépen megérkezett Bukarestbe. Varsó, 1955. Tíz évvel a fasizmus leverése után Varsóban, a sok-sok fáradsággal újjáépített városban gyűltek össze a világ fiataljai, hogy hitet tegyenek a béke mellett. A világháborútól talán a legtöbbet szenvedett fővárosban 1955. július 31-én nyitották meg az V. Világifjúsági Találkozót. A fiatalok ellátogattak az Oswipcim nevű sziléziai városkába, amely Auschwitz néven került be az emberiség történetének legszomorúbb fejezetébe, hogy leróják kegyeletüket a hitleristák koncentrációs táborában elpusztultak emlékműve előtt. A programdús napokból csupán néhányat sorolunk fel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ifjúságának találkozója; az aratás nemzetközi ünnepe; a barátság fáinak elültetése; a jelmezes karnevál; a lengyel ifjúság nagygyűlése; a leányok napja... de nem is soroljuk tovább, mert ha a különböző rendezvények idejét summáznánk, akkor olyan „műsort" kapnánk, mely egyfolytában összesen 728 napon keresztül tartana. Volt mire emlékeznie annak a 30 ezer külföldi fiatalnak, aki két hetet töltött Varsóban. Moszkva, 1957. Ez a VIT nemcsak abban különbözött az előzőektől, hogy több ország — számszerint 131 — küldte el képviselőit, hanem abban is, hogy az egyes országok páratlanul nagy delegációkkal képviseltették magukat. Csupán néhány adat. Franciaországot 2 000, Angliát 1 500, Finnországot 1 100 fiatal képviselte Moszkvában. 1957. július 28-án harsonák jelezték a fesztivál megnyitását. Nyolcszáz újságíró, rádiótudósító, filmes és televízióriporter küldte hazájába az érdekes, színes tudósításokat. A moszkvai fesztivál legjellemzőbb vonása volt a nyugati fiatalok találkozása a szovjet fiatalokkal. A külföldi fiatalok meggyőződhettek arról, hogy kevés olyan ország van a világon, melynek ifjúságát olyan mélyen áthatja a béke és barátság gondolata, mint a szovjet embereket és fiatalokat. Barátságuk, figyelmességük, kedvességük szinte magával ragadta a külföldieket, és ez is hozzájárult a VIT sikeréhez. 34 ezer küldött augusztus 11 -én búcsúzott egymástól a luzsnyiki Lenin-stadionban. Egyetlen mondat a DÍVSZ elnökének záróbeszédéből : „Békeakaratunk erősebb az atombombánál, vágyódásunk a boldogságra legyürhetet/eni..." Bécs, 1959. A fiatalok milliói vettek részt abban a küzdelemben, amely a hidegháború megszüntetéséért és a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítéséért folyt világszerte az ötvenes évek végén. A nemzetközi enyhülés egyik jele volt, hogy 1959-ben a
