Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
Május elseje tulajdonképpen a májusi-pünkösdi ünnepkör évadkezdő napja. Szokásai, melyek a néprajzi szakirodalom szerint régi európai hagyományokra vezethetők vissza, gyakran a pünkösdi szokásokkal keveredtek. Május első napjának valamikor legszebb mozzanata volt a májusfaállítás. A fa egyébként már a kereszténység előtti időben a tavasz szimbólumává vált, s az ifjúság mágikus szokásainak egyik jelképe lett. A május elsején állított, szalagokkal, virágokkal, zsebkendőkkel díszített fát pünkösdkor bontották le, s néhol ki is táncolták azt. A gyűjtésekből tudjuk viszont, hogy a magyar nyelvterület északi részén, így a Középső-lpoly mentén is pünkösdkor, sőt űrnapkor állították a májusfát. A szokás időpontja azonban a Palócföldön sem volt egységes. Egyik-másik faluban május elsején is, pünkösdkor is állítottak fát. A májfa nemcsak a természet újjászületésének volt a szimbóluma, hanem az ifjúság tavaszi szokásainak is fontos kelléke lett. Legyények állították az eladósorban lévő lányoknak, akik várták is azt nagyon. Nem csoda, hisz a ház elé állított fáról lehetett megtudni, hogy a lánynak már volt udvarlója, vagy legalábbis a figyelem középpontjában állt. Az a lány, aki ilyenkor nem kapott májfát, a közeljövőben nem is számíthatott a férjhez menésre. Manga János Palócföld c, könyvében viszont arról olvashatunk, hogy egyes helyeken már a tízéves lánynak is állítottak fát. Sőt, egy legény ugyanannak a lánynak többször is vihetett májusfát. Ilyen esetben először bükkfát, majd nyírfát, aztán fenyőfát kellett vinnie. Mindez elsősorban a Mátra vidéki palócoknál volt szokásban. A szóban forgó hagyományok az Ipoly mentén még ma is jót gyűjthetők, hisz néhány községben napjainkban is állítanak egy-egy „cifra májfát". A szokás valamikor Ipolyság (Sahy) környékén is pünkösdhöz kötődött elsősorban. Kistúron (Túrovce) pünkösd szombatjának éjjelén hozták a legények szép szál fáikat az erdőből. A lányosházak előtt díszítették fel azokat. A „fölszalagozott" fát a kerítéshez állították, illetve a kapufához erősítették. Ezután bekopogtak a ház ablakán, s felkeltették a lányt is. Előfordult, hogy a gazda már borral várta a legényeket. Májfaállítás után az illető háznál lévő lányt szeretőjével együtt kiénekelték. A dal szövege így hangzott: „Hatottátok-e már hírét. Tót Józsefnek legénységét ? Fűrésszel vágta a májfát, Hogy ne hallják kopogását. „Hallottátok-e m hírét. . .?” (Májusfaállítás a Középső-lpoly mentén) Fotó: Nagy L Fölveszi a bal vállára, Viszi a' Annuska ablakára. Kelj fel, Annus, itt a májfa. Jó éjszakát, vigyázz rájja!" A fa vasárnap, _ hétfőn és kedden maradt a ház előtt. Ezalatt azonban őrizni kellett, mert megtörténhetett az is, hogy egy másik legény, aki szintén udvarolt volna a lánynak, ellopta a fát. Őrzésére ezért a legény, vagy a lány apja vállalkozott. Három nap után a májfát a legények vagy a gazda távolította el. A mai adatközlők a fa kitáncolására itt már nem emlékeztek. Előfordult, hogy egy lány több májusfát is kapott. Tudnak azonban a kistúriak olyan esetekről is, amikör a májfa „hegyibe zsúpbábot vagy madárijesztőtt" tettek a legények. Az ilyen fát annak a lánynak a kapujához kötötték, akire valamiért haragudtak, s így akartak gúnyt űzni belőle. Pereszlényben (Presefany nad Ipl'om) is pünkösd szombatja volt a májfaállítás időpontja. A legények itt már este megbeszélték a kocsmában, hogy melyik erdőbe mennek fát lopni. Közülük egyik befogta a lovait a hosszúszekérbe, s elindultak a megbeszélt helyre. Mire aztán kivirradt, a kiszemelt lányok háza előtt már ott ékeskedett a cifra, kiszalagozott májusfa. Ez egészen a hónap végéig maradt a helyszínen. Dolguk végeztével a legények itt is bekiabáltak az ablakon, hogy kész a májfa, a gazda vigyázzon rá. Akadt ugyanis olyan legény, aki bosszúból ellopta azt, s egy másik lány háza elé állította. A legények fáradozását a pereszlényi házigazdák is borral jutalmazták. Pereszlényben azonban azt, hogy ki állította a fát, a lány csak pünkösdhétfőn tudta meg. Ugyanis az a legény vitte őt elsőnek a táncba, akinek fája a lány kapujában állt. Miután a lány erről tudomást szerzett, a hírt elmondta szüleinek, s a legényt meghívták vacsorára. Pénzzel is kínálták őt, de ha komolyan akart a lánynak udvarolni, egy fillért se fogadott el. Az ajándékozás egyébként máshol is szokásban volt. A falu szülötte, Manga János néprajzkutató említi, hogy a palóc legény, aki májusfát állított, ajándékul hol inget, hol pedig hímzett zsebkendőt kapott. Az ipolyfödémesi (Ipelské Úlany) legények is állítottak „szeretőjük" háza elé egy-egy díszes fát. Ez azonban nem „akarmillyen fa lehetett". Általában „tökjuhart, ollyan magos, dús levelő fát" kellett vinniük. Itt azonban nemcsak „cifra papírokot", hanem ajándékokat is „akasztottak" a fára. A födémesi lányok csak reggel nézhették meg először a fát. Az ipolybalogi (Balog nad Ipfom) legények a „legmagossabb" fákból választottak. Olyan nagy májusfát vittek, amilyet csak elbírtak a vállukon. Itt a feldíszített fáról tudták meg, hogy a lánynak „mán van szeretőije". Tesmagon (Tesmak) titokban hordták a fát. A lánynak aztán ki kellett találnia, hogy ki is állíthatta a díszes májusfát. Ezért másnap illett pénzt küldeniük a májfavivő legénynek. Az összegre pontosan már nem emlékeztek az adatközlők, de megjegyezték, hogy mindenki ki akart tenni magáért. A szemfülesebb lányok meg az aszszonyok itt gyakran ki is lesték az éjjeli „látogatót". Legtöbbször természetesen Tesmagon is azok közül állította valaki a fát, aki már komolyabban udvarolt a lánynak. A május elseji szokások később a hagyomány mellett a szervezett ünnep vonásait is egyesítették magukban. Napjainkban május elseje elsősorban társadalmi ünnep, a felvonulások, a majálisok, az utcabálok napja. E naphoz régebben még egy-egy jóslás is kötődött. Általában elterjedt az a mondás, hogy a májusi eső aranyat ér. Kelenyén (Klenany) viszont azt hallottam egy idősebb adatközlőmtől, hogy ha ilyenkor esik, akkor az rosszat jelent, mert egész esztendőben nem lesz jó termés. CSÁKY KÁROLY (nő 17)
