Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
Rájött, hogy jó hangja van. hiszen éveken át a templomi kórusban énekelt, igy hát a dalokat mostohatestvére, Ogugua segítségével könnyedén megtanulta. Az iskolai szünet jóvoltából jobban megismerte új barátait, és lassan kezdte megszeretni őket. Ismerősei köre kiszélesedett, és már nemcsak Oguguával volt bizalmas viszonyban, hanem más lányokkal is, mint például ObiageliveL, akinek nagymamája egy igbo pudingfélét árusított, meg Obiadzsuluval, akinek az apja gazdag, vörös sapkás (önök volt. sok feleséggel és nagyon büszke lányokkal. A tánctanár egy magas férfi, sokkal fiatalabbnak látszott, mint amilyen valójában volt. hiszen egy csepp felesleges hús nem volt rajta. Első feleségét, egy nála sokkal idősebb nőt, örökölte; második felesége három gyermeket szült neki, de sajnos csak egy élt közülük. A helybeliek Zik néven ismerték. Gúnynevét egy Nmandi Azikwe nevű politikusról kapta, aki Nigériát a gyarmati állapotból a függetlenség felé akarta vezetni. Az ibuszai Zik, aki Umuodaféban élt, ugyanolyan büszke testtartással járt, mint az a politikus ifjúkorában, és járás közben mindig mintha a felhőket fürkészte volna. Nagyon hosszú lábai az elképzelhető legrugalmasabb talpakban végződtek. Ritkán viselt cipőt, és mivel sarka sohasem érintette a földet, úgy látszott, mintha járás közben talpa domborulatán táncolna. Nagyon szép adzsa énekeket komponált, és szépen énekelt. Mindig nevetett; az a ritka emberfajta volt, aki képtelennek látszik megöregedni. Akunna szerette Ziket. Megkapta tőle a szólókat, és ő lett az egyik lány, aki a korcsoport magasztaló neveit fogja elénekelni — s eközben közösen eldalolták születésük történetét, hogy hogyan váltak az elveszett lányok után az ibuszai nép vigaszává. Akunnának kellett elénekelnie Zik magasztaló nevét, és adzsa dalban elmondania a hallgatóságnak, hogy ha lehetséges volna a rokonok közötti házasság, ő maga Ziket választaná. A többi lány kórusban csatlakozott hozzá: „Ah... eee. ...!” — énekelték egyetértőleg. A lányok mindegyre csak avatótáncukról beszéltek álmodoztak. Keményen dolgoztak, és a pénzt félretették, hogy majd megvehessék a dzsigidát. a piros és fekete gyöngysort amelyet bikini szabású nadrágjuk fölött viselnek. Meztelen felsőtestüket kék tetoválás díszíti majd egészen a hátuk közepéig, és a minta fiatal mellük alatt, a szívüknél fut össze. A lábuk is meztelen tesz, de bokájuk köré apró csengettyűket akasztanak, amelyek ütemre csilingelnek, amikor tánc közben ugranak, bókolnak vagy szelíden hajladoznak. Életük nagy eseménye lesz, és ezt tudták is. Ha megöregszenek, és fogatlan szájukban pipa lóg, odafordulnak majd unokáikhoz, és azt mondják: — Amikor fiatalok voltunk, és a mellünk kemény volt, mint a kötélcsomó, adzsa táncot táncoltunk. Ez volt a vidék legszebb tánca, és mi azt táncoltuk. Az egyik vasárnap délutánon körülbelül tizenketten elhatározták, hogy elmennek tűzifáért. Aznap reggel ruhát mostak a pataknál, és meg is fürödtek. Akunna anyja kunyhójában éppen a padlót söpörte, megörült hát a változatosságnak. Nem mondhatni, hogy szívesen fecsegett barátnőivel a táncukról vagy a férfiakról, de most inkább elment a többiekkel, semmint egyedül maradjon gondolataival. Fogta a nagy kését és a köteleket, és elindult Obiadzsuluval és Oguguával a többiek után. (gy. többedmagukkal, biztonságban érezték magukat, és erősek voltak. A farmokon áthaladókban gúnyolták az öregembereket, énekeltek. nem ijedtek meg senkitől: nem mintha ellenségeik lettek volna, de (buszában egy fiatal lánynak mindenre fel kellett készülnie. Voltak fiatalok, akiknek nem volt pénzük a mennyasszony árára, ezek kilopózhattak a bozótból, levághattak egy fürtöt valamelyik lány hajából, hogy egész életükre magukhoz kössék a lányt, és az soha többé ne térhessen haza a szüleihez. Ha a fiú elvégezte egy lányon az őrökre szóló hajvágást, ezután már úgy bánhatott vele, ahogy akart, és soha más férfi nem nyúlhatott hozzá. Ez ellen sok lány úgy védekezett, hogy szoros fonatokba fonta a haját: a hosszú hajat viselők kendővel kötötték be a fejüket. De most tizenketten voltak együtt, és az a férfi vagy fiú, aki ilyesmit meg mert volna kísérelni, tudta, hogy úgy helybenhagyják, hogy talán még az édesanyja sem ismerne rá — ha élve hazakerülne egyáltalán. Az elhagyott farmon, ahol végre hozzáláthattak a tűzifa kereséséhez, előbb megállapodtak abban, hogy füttyszóval adnak jelt egymásnak az indulásra, aztán szétszóródtak a bozótban. Minden fadarabot meg kellett húzni, aztán megrázni, és ha még az újabb húzásnak sem engedelmeskedett, akkor segítségül kelleti hívni a kést. Akunna hosszú ideig küszködött egy icsekufa darabjával, amely első pillantásra száraz fadarabként hevert a földön, de aztán sehogy sem engedett. Végül ott kelleti hagynia, hogy másik után nézzen, különben nem készül el időre, amikor a többiek szólongatni kezdik egymást. Minden erejét összeszedve, végső rántásra szánta el magát A fa vége letört, és nagy csattanással leesett a földre. De elesett ő is. Abban a pillanatban ismét azt a tűszúráshoz hasonló fájdalmat érezte hátul a derekában. Immár harmadszor; de már tudta, mi következik. Még mindig nem mondta el az anyjának, most azonban lehetetlen lesz eltitkolnia, hiszen a többiek rájönnek. Ott feküdt a száraz gallyakon, gondolatai határozatlanul csapongtak, s nem tudta, mitévő legyen. Ősikével való BUCHI EMECHETA Nyilvánvaló volt, hogy Csike, életében először, akaratán kívül, szerelmes lett. Apja újra meg újra figyelmeztette, hogy felelőtlenül kockáztat. de Csike meg akarta értetni vele, hogy Akunna nélkül nem hajlandó egyetemre menni. Udvariasan közölte apjával, aki már ordítozott dühében, hogy tartsa meg a pénzét, ő és Akunna majd csak megélnek valahogy. Különben is, mi értelme az egyetemi végzettségnek? Megerősítené ugyan a pozícióját, de bizonyosan nem tenné boldogabbá. Apja néhány hétig neheztelt rá. nem állt vele szóba, míg Csike anyja közbe nem lépett a fia érdekében. Aggódott a fiáért, aki nem beszélt. olajtársaságnál akar dolgozni. Azért választotta ezt az alig száz mérföldre levő várost mert sok osztálytársának volt ott kis bádogtetös kunyhója, ahol kezdetben ő és Akunna otthonra lelhetnek. Szökniük kell, más megoldás nincs. Más nővel nem lehet boldog; és meg van győződve arról, hogy Akunna számára is csak ő létezik. Meg kell szöktetniük; nincs más lehetőség Apja felhívta a figyelmét arra, hogy bár Ibusza népe összetart a bajban, sohasem bocsát meg annak, aki közülük elért valamit. Már elég régóta él közöttük, tudja, milyen sokat megengednek, és nem kérdeznek semmit. Őt egyesek büszkének tartják, mert sohasem adott alkalmat, hogy szívességkérését viszszautasítsák. Neki a földet, ahol kakaóbabot termeszt, meg kellett vásárolnia, míg mások csak ültettek, majd kijelentették, hogy az a föld az övék. Ofulue módszere azért volt megfelelőbb, mert az ő termését senki nem dézsmálhatta meg anélkül, hogy a törvény előtt bajba ne került volna. Csak annyit kért Ősikétől. ne adjon lehetőséget az embereknek arra. hogy nemet mondjanak neki; abban az esetben nemcsak visszautasítást fog kapni, de még azt is a fejéhez fogják vágni, hogy „te osu vagy”. Csikét zavarba hozta apja őszintesége, mely tele volt visszafojtott érzelmekkel. Bocsánatot kért tőle, amiért ilyen lehetetlenül viselkedik, de mi mást tehetne? — Álmomban is azt a lányt látom ... őt látom a patakban, amikor egyedül motorozok, rám mosolyog; hallom halk hangját, amikor a madarak énekelnek ... nem tudom neked elmondani, milyen boldogok vagyunk, amikor beledobjuk a banánt a Nigerbe, és azután csak ülünk és beszélgetünk ... Apja, aki kifejezéstelen arccal nézte a szemközti falat, s közben a pipáját szívta, mintha békepipa lenne, megkérte, ismételje el. amit az imént mondott. Miután végighallgatta Csike magyarázatát, mosolyogva kérdezte: És ki fizeti meg a banánt, amit a folyóba dobtok? — Én. apa. ö nem bír el sokat, így az egész köteg csak három shillingbe kerül... egy shilling 6 pennyért megveszi, és háromért eladja. Az én tanácsomra a legkönnyebb és legkisebb köteget veszi. A Telefonközpontnál megvárom, és miután bedobtuk, az egész nap a miénk. így tudjuk aztán egymást mind jobban megismerni. Különben nem is beszélgethetnék vele — mindig vannak a kunyhójukban. vagy ott van az anyja, és folyton mesél. Mindaddig nincs más lehetőségünk, míg karácsony után el nem mehet ő is tanítani. — Egyetlen dolgot kérek tőled. Bármit tehetsz, csak ne rontsd meg azt a lányt... ne foszd meg az ártatlanságától mindaddig, míg biztos nem leszel abban, hogy ö lesz a feleséged. Egy asszony számára nincs rosszabb végzet ebben a városban, annál, mint ha megbecstelenítve érkezik a félje házához. — Senki másé nem lesz, csakis az enyém — jelentette ki Csike. — És ne is rabold el. Lehet, hogy mi osu asszonytól származunk, de én csak a tisztességes dolgokat szeretem. Mondd meg nekem, amikor nő lesz belőle, akkor elmegyünk, és beszélünk az övéivel. — De apa, mit csinálunk, ha visszautasítanak? — Mire kezdetét veszi a muzsika, te már kitáncoiod magad. Válj, míg elkezdődik. Ha változik a dallam, mi is változtathatunk. De addig nem tehetünk semmit Szorítsd a füledet a földre, és figyelj. Akkor, ha nővé válik, nem másodikként mész megkérni. Légy nagyon óvatos. (folytatjuk) <4 menyasszony barátsága már annyira nyilvánvaló és megmásíthatatlan volt hogy az ő véleményének kikérése nélkül határozni sem tudott De Csike most nem volt itt; talán mérföldekre van Ibuszától, hiszen új motorbiciklijén könnyedén megtahetett nagy távolságokat is. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy tovább nem titkolózhat az anyja előtt. Tudta, mit jelent ez: többé nem nézheük gyereknek, aki semmit sem tud, ezentúl fiatal nő lesz. aki hamarosan maga is szülővé válhat. Nem mintha visszariadt volna a felnőtté válástól, de félt attól, amilyen jövőt rákényszeríthetnek az övéi. Ha minden úgy menne tovább, ahogy eddig, ha ezentúl is minden vasárnapon találkozhatna Csikével Asabában. ha ülhetnének kettesben a folyóparton, azon a csendes, meghitt helyen, amit felfedeztek maguknak . .. nem csináltak semmit, csak beszélgettek, a fiú a legújabb dalokra tanította abból a lemezalbumból, amelyet Lagosból rendelt. Egyszer vagy kétszer gyengéden megsimogatta, vigyázva, hogy ne menjen túl messzire, mert számára a lány valami egészen mást jelentett: tisztaságot, amit nem szabad beszennyezni. A lány maga is kezdte megérteni ezt. és válaszolt a fiú kimondatlan vágyaira. Ő is észrevett egyelmást: azt például, hogy Csike, noha az osztályban egyfolytában beszélt, hiszen ez volt a munkája, amikor egyedül vagy vele volt, sokkal inkább szerette a csendet. Hallgatták a folyó muzsikáját. és a közeli bozótos leveleinek a susogását. de alig hallottak mást a saját szívük dobogásánáL ara 22. alig evett, és olyan boldogtalannak látszott, hogy már-már úgy látszott, valami nincs rendben a fejében. Könyörgött a férjének, beszéljen vele. világosítsa fel, milyen sok hal él a vízben, emlékeztesse rá. hogy még fiatal, és fényes jövő áll előtte. Ofulue látta, milyen gondterhelt Csike anyja. Egy kisvárosban, Obankpában tanított, amikor feleségül vette a félénk, vékony kis nőt. aki semmit sem tudott saját szépségéről. Nyugodt természetű volt, soha nem emelte fel a hangját, még állapotosán sem kiabált. Ö volt a félje békéje. A gyerekek őrá hasonlítottak, bár szexuális aktivitásukat mástól örökölték; anyjuk merev volt, mint valami apáca, mindig lesütött szemmel járt, hogy kevésbé legyen vonzó. De nem örökölhették apjuktól sem: négy felesége közül egyik sem panaszkodhatott arra, hogy férjük valaha is túlságosan igénybe vette volna őket szexuális téren. Csike mégis apjától örökölte minden férfiasságát, s az apa szerette a fiát, amiért szépségét az anyjától örökölte. Ofulue tehát kibékült CsikéveL aki elmondta neki, hogy el akaija hagyni Ibuszát, és az Ugbeliben működő, virágzó új nemzetközi
