Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
A fogápolásról Nemcsak a szájüreg megbetegedései közül, de minden más betegség közül is a leggyakoribb a fogszuvasodás (fogromlás) és a parodontitisz (ínysorvadás). Az európai népeknek, köztük hazánk lakosainak több mint 95 százaléka szenved ezektől a megbetegedésektől. Hazánkban a jelenlegi felmérések szerint az állandó fogak romlása már a gyermek életének a 6. évében elkezdődik — ugyanis ekkor jelenik meg az első állandó fog. 50—60 éves korban már csak 4—6 ép fog található a szájban. A fogak 50 százalékát romlás következtében el kell távolítani, 35—40 százalékát koronákkal ellátni, vagy protézissel pótolni, férfiaknál — nőknél egyaránt. A szájüreg a nyállal különleges közeget képez, amely alkotóeleme az egésznek, szervezetünknek. Erősen befolyásolják tehát a szervezetben végbemenő folyamatok. így a fogszuvasodás és a parodontitisz keletkezésében több külső és belső tényező is közrejátszik. A belső tényezőkhöz tartozik pl. a fogzománc öröklött vagy a fejlődésben kialakult ellenállóképessége. A táplálkozás itt mint külső és belső tényező is szerepel. Nagyon fontos tényezőnek mégis a foglepedéket tekinthetjük, amely a nyálban oldott állapotban található glikoproteinekből alakul ki. Ezek a fogakon vékony hártyát képeznek, amely védi a fogzománcot a károsodásoktól. Pár órán belül erre a hártyára rátelepednek a szájban — normális körülmények között is — előforduló mikroorganizmusok különböző fajtái és az ételmaradékok. Ezek egymásra halmozódva képezik a foglepedéket. A mikroorganizmusok felbontják az ételmaradékokat, savak képződnek, és ezek megtámadják a fogzománcot, abból bizonyos anyagokat elvonnak, megsértik a zománc felületét, és szabaddá teszik az utat az újabb károsodás előtt. A foglepedék képződését csak egy módszerrel a szájüreg tisztántartásával, szájhigiéniával akadályozhatjuk meg. A lepedék eltávolításának egyszerű eszközei a fogkefe és a fogkrém. A fogkefe legyen megtört nyelű, három sorban hat-nyolc szőrcsomót tartalmazzon, és lehetőleg műanyagból készüljön. A fogkefét 3—4 hónaponként kell cserélni. A fogkrém hatékonyan elősegíti a fogkefe munkáját. Tartalmaz csiszoló, fertőtlenítő, esetleg más hatóanyagokat, pl. fluorvegyületeket és ízesítő anyagokat, hogy kellemes érzés maradjon utána a szájban. A fogkefével apró körkörös mozdulatokat végzünk, mindig az ínytől a fogkorona felé. A fogak minden oldalát, a nyelv felőli részt is így tisztítjuk le. Ügyeljünk rá, hogy a foglepedéket tökéletesen ettávolítsuk. Legalább kétszer naponta, reggeli után és elalvás előtt mossunk fogat. A fogszuvasodás megelőzésére a legegyszerűbb és mindenki számára elérhető hatékony módszer a száj tisztántartása, amelynek nagy jelentősége van a fogak és a szájüreg megbetegedéseinek a megelőzésében, de ezek gyógyításában is. A fogmosást már kétéves kortól be kell vezetni, és egész életen át gyakorolni kell. Ezenkívül fontos a fluorvegyületek külső és belső alkalmazása is. A fluornak ugyanis az a tulajdonsága, hogy beépülve a fogzománcba, azt ellenállóbbá teszi a savakkal szemben. Ha akkor jut a szervezetbe kellő mennyiségben, amikor a fogkoronák fejlődésben vannak, beépül a fogzománc szerkezetébe, és tartósan ellenállóvá teszi a fogakat a romlással szemben. Amikor a fogak már áttörtek az ínyen, csak külső beavatkozással változtathatunk a zománcon, és annak is csak a felületét befolyásolhatjuk. Ebből következik, hogy sokkal hatékonyabb, ha kellő időben és kellő mennyiségben juttatjuk a fluort a szervezetbe, pl. nátriumflorátum-tabletták formájában. Felületi hatást fogkrémmel, fluor-oldatokkal, újabban fluor tartalmú lakkal és zselével érhetünk el. Ezeket az anyagokat szabályos időközökben kell alkalmazni, pl. kéthónaponként, félévenként, hogy érezhető legyen a hatásuk. Kívánatos, hogy évente kétszer, de legalább egyszer mindenki felkeresse a fogorvost, s megvizsgáltassa fogait, szájüregét. Nagyon sok bajtól és kellemetlenségtől szabadulhatnak így meg. Jobb, és nem utolsósorban olcsóbb is a betegségeket megelőzni, mint gyógyítani. Dr. SIVÁK ANNAMÁRIA MM Őszintén gyermekeinkről A neurotikus gyermek A gyermek optimális személyiségfejlődésének legjobb biztosítéka a biztonságot, szeretetet. melegséget nyújtó család. A családi egyetértés bármilyen megbomlása, a helytelen nevelési módszerek alkalmazása (túl szigorú, túl engedékeny, hangulattól függő nevelés), a túlságosan magas követelmények támasztása. a jobban elismert testvér, a gyermek nem reális képességeit alábecsülő értékelése otthon vagy később az iskolában, nyomot hagyhat a gyermek fejlődésében, ami viselkedésének, alkalmazkodóképességének megváltozásában nyilvánul meg. Főként akkor következhet ez be, ha a gyermek idegrendszere gyengébb felépítésű. A leggyakrabban előforduló tünetek közé tartoznak azok a neurotikus megnyilvánulások, amelyek az érzelmi és az indulati élet zavarainak súlyosbodásából alakulnak ki. A szorongásokból neurotikus alvászavar, éjszakai felriadások. ágyba vizelés. depresszió fejlődhet ki. A megoldatlan agresszivitás kényszermozgásokban törhet fel. Semmiképp sem szabad lebecsülni ezeket az átlagostól eltérő magatartásformákat! Szakember (orvos, pszichiáter, pszichológus) segítségét kell kérni, annál is inkább, mivel a kiváltó okok másodlagosan előidézhetik az intellektuális fejlődés visszamaradását. Megemlítünk néhányat a leggyakrabban előforduló neurotikus megnyilvánulások közül. Azoknál a gyermekeknél, akik hosszabb ideig tartózkodnak ingerszegény környezetben, monoton, ismétlődő, gépies túlmozgások szoktak előfordulni: pl. a fej vagy a test elalvás előtti ritmikus himbálása, az ujjszopás, a körömrágás, a tie stb. Az ujjszopást egyéves kortól soroljuk a neurotikus megnyilvánulások közé. Egyéves korig a szopás reflexszel kapcsolatos. Leggyakrabban gyengédséghiányban szenvedő, csendes, visszahúzódó gyermekeknél fordul elő. Azonkívül, hogy károsan hat a fogazat növekedésére, a fejlődési visszamaradottság jele is. Az ujjszopásról való leszoktatáskor igyekezzünk minél érdekesebb tevékenységgel elfoglalni a gyermek kezét, de semmi esetre se folyamodjunk veréshez. A gyermekek kb. egyharmada — a 4 évesektől a serdülőkig — rágja a körmét. A kisgyermekkorban erős mozgástilalmakkal korlátozott gyermekek hajlanak e tevékenységre. A körömrágás a kemény, szigorú szülők és nevelők elleni agresszió jele, és egyúttal ennek az agressziós késztetésnek a levezetésére is szolgál. A tünet eltávolításánál legfontosabb teendő a gyermek és környezete közötti kapcsolat megvizsgálása és javítása. Nem ritkaság az izomzat akaratlan gyors összehúzódásából keletkező arc- vagy testrángás, az ún. tie, rendszertelen jellegű kényszermozgás, amely különféle formában nyilvánulhat meg: fintorban, krákogásban. pislogásban, görcsös fej-, láb- és kézmozdulatokban stb. Az ilyen gyermek fejlődési szintjének megfelelő állandó foglalkoztatást igényel. Olyan esetben, ha a tie más tünetekkel (ágyba vizeléssel, dadogással) párosul, feltétlenül szakorvosi, gyermekpszichiátriai kezelésre van szükség, mivel súlyosabb neurotikus megbetegedés egyik megjelenési formája lehet. Édesanyák gyakran keresik fel a gyermekorvost azzal a panasszal, hogy a már rég szobatiszta gyermekük most csaknem minden éjszaka bepisil. Az ágyba vizelő gyermekek túlnyomó többségénél szervi elváltozás (amely szakorvosi kezelést igényelne) nem mutatható ki. A pszichés eredetű éjszakai ágyba vizelésnél (enuresis nocturna) a hólyag funkcionális zavaráról van szó, amely abban nyilvánul meg, hogy a hólyagkiürítési feltételes reflex helyébe a csecsemőkorra jellemző feltétlen reflex működése lép. Nem nevezhető neurotikusnak az a gyermek, akinél csak időnként, rendszerint megállapítható okok miatt — túl izgalmas napi esemény, környezetváltozás, fáradtság vagy lázas állapot — fordul elő az ágyba vizelés. Az éjszakai bevizelést bármilyen neurózishoz vezető ok kiválthatja: szeretethiány, elhanyagolás, túlzott korlátozás stb. Gyakran előfordul a gyermek első osztályba lépésekor, de lehet a testvérféltékenység jele is. Az ágyba vizeléssel egyidejűleg gyerekesebb magatartást vesz fel a gyermek, hogy több támogatást, védelmet, szeretetet kapjon. Ez a meghátrálás egyik nem tudatos formája. Sok érzékeny gyermek reagál így a környezetváltozás okozta szorongásokra, az elmagányosodásra. A gyógyulást a gyermek konfliktusainak megoldása segítheti elő. Ha a gyermek környezetétől több gyengédséget, megértést kap, szorongása alábbhagy, meri vállalni a növekedéssel járó kötelességeket, és a legtöbb esetben fokozatosan csökken az ágyba vizelések száma, majd teljesen megszűnik. A gyermek felébresztése és pisiltetése nem mindig vezet eredményhez, ugyanis a hólyag félálomban történő kiürítése a tünet megerősödését eredményezi. Csak teljes felébresztéssel lehet megszüntetni. Ez azonban kizárólag abban az esetben ajánlható, ha a gyermek maga is akarja, és nem hat rá negatívan az alvását megzavaró erőszakos felébresztgetés. Súlyos szorongás megnyilvánulása az éjszakai felriadás (pavor noctumus). A gyermek álmából felriad, de nem ébred fel teljesen, nem ismeri meg hozzátartozóit, rémülten kiabál, dobálja magát. A pár percig tartó roham után ismét elalszik, reggel nem emlékszik a történtekre. Leggyakrabban a szigorú nevelési módszerek. a fenyegetés, a megakadályozott dacreakciók eredményeként lép fel. Az ilyen gyermekek közül sokan nappal igen jól viselkednek, agresszivitásukat elfojtják, de szorongásuk éjszakai rémálmokban tör fel. Ügyelni kell arra, hogy a pavoros gyermeket elalvása előtt ne érje túl nagy izgalom, elegendő érzelmi élményben legyen része, de ne túl intenzíven. A gyermek lelki egyensúlyának felbomlása szervi elváltozás nélkül is visszatükröződhet egészségi állapotán. Ilyen például a neurotikus evészavar, étvágytalanság (anorexia). Olyan esetekben szokott előfordulni, amikor a szülők túl nagy jelentőséget tulajdonítanak minden egyes meg nem evett falatnak. így a gyermek számára az étkezés ismétlődő kellemetlen élménnyé válik. A neurotikus étvágytalanság megszüntetése érdekében az étkezéseknél látszólag ne vegyük figyelembe az anorexiás gyermeket. Ne etessük őt, ha egyedül szeretne enni. Az étkezések időpontját lehetőleg pontosan tartsuk be. Biztosítsunk a gyermek számára elegendő mozgáslehetőséget, hogy megéhezhessen. Vigyázzunk azonban arra, hogy ne tévesszük össze a neurotikus alapon kifejlő. dött étvágytalanságot az emésztőrendszer szervi megbetegedésével. Végül még szeretnénk összefoglalni, hogyan is előzhetjük meg a gyermekkori neurotikus megnyilvánulások kialakulását: szeretetteljes, biztonságot nyújtó érzelmi kapcsolat kialakításával, a gyermek reális értékelésével odahaza és az iskolában is, és főleg nyugodt családi légkör kialakításával. Dr. VALENTOVÁ RITA CSÁSZÁR MÁRTA
